Hol álljon Keszthelyen Szendrey Júlia szobra?

Egy szoba helyett négy, 14 négyzetméter helyett 64. Ekkorát nőtt néhány hónap alatt a Szendrey Júlia-emlékhely a keszthelyi Újmajorban. Petőfi Sándor feleségétől alig maradt tárgyi emlék, azokat a fővárosi gyűjtemények őrzik. Így a keszthelyi szülőház szobáinak falain javarészt tablókat láthatunk, melyek az egykori major és Petőfi életének történetébe ágyazzák be az asszony életét. A fogadórész a major bemutatása, hiszen az épület és a terület a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon campusának tulajdona, ahol Szendrey Ignác is tanult. A következő szoba a Szendrey család és Júlia életének és korának rövid krónikája, a harmadik a Petőfi-életmű bemutatása, a negyedik pedig múzeumpedagógiai foglalkozásokat szolgál majd. Mindezt kiegészíti a március 15-én a Balatoni Múzeumban megnyílt Szendrey, Petőfi, Keszthely című időszakos kiállítás anyaga.

Szendrey Ignác a gazdasági iskola elvégzése után a keszthelyi Festetics-birtokon lett intéző, itt született meg 1828. december 29-én első gyermeke, Júlia.

„Ez hát a föld, a hol én születtem, /Az első könnyet a hol hullatám, /Nagyobb áldást mondanék reá úgy/ Ha utolsó könnyem itt sírhatnám!/

Számomra nincsen, nincsen gyógyulás/ Szép szülőföldem, adj nekem halált!” – írta szülővárosára emlékezve. Bár csupán élete első másfél évét élte ott, mindenkor hűséggel és szeretettel gondolt rá vissza.

Ugyanezt eddig nem lehetett elmondani a városról, amelyik régen megteremthette volna már Szendrey-kultuszát, és ezzel bizonyíthatta volna, hogy büszke szülöttére, a leghíresebb magyar asszonyra. Ma is csupán egy rövidke utca, egy fél iskolanév, egy eldugott kis emlékszoba (most már emlékmúzeum), előtte szerény mellszobor állít neki a városban emléket. Pedig Júlia nemcsak Petőfi Sándor feleségeként, hanem alkotó emberként is megérdemli a tiszteletet és elismerést. 

Ha Petőfi kétszáz éve korának rocksztárja, felesége méltó társa, ugyanakkora híresség. A kortársak szerint extravagáns pár, bátran mentek szembe a kor illemével és szokásaival. Jókai Mór írta: „éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor”. Élete későbbi éveiben is mind írásaival, mind magatartásbeli és viselkedési döntéseivel, mind pedig önállósulási próbálkozásaival megsértette a korabeli női szerepek normáit – sorolja Császtvay Tünde irodalomtörténész a Rubikon online-on. Így joggal nevezhetjük az autonóm nővé válás normateremtő példájának. Modern pár voltak, és nem is csak a saját koruk nézőpontjából. Bátran használták az önmarketing merész és addig ismeretlen eszközeit. Mi ez, ha nem bátorság, formabontás és nem még mai szemmel nézve is modernség? Kortársai az asszonyt a magyar Georg Sandként emlegették, méltatták tehetségét és műveltségét, ezért is meghökkentő, hogy új házassága miatt elfordultak tőle. Nem értették meg, hogy özvegyen, apró gyermekkel, kiszolgáltatva a férfiaknak csak elbukhatott volna, ha nem nyújtja kezét a biztos egzisztenciát kínáló Horvát Árpádnak.

A házasságot a barátok, a kortárs közvélemény, majd évtizedekig az utókor sem tudta neki megbocsátani. Csak azt látták, hogy a „feleségek felesége” a gyászév letelte előtt eldobta az özvegyi fátylat, miközben eltűnt férjét egy ország várta vissza. Szülővárosa is sokáig megtagadta. Csák Árpád, a Balatoni Múzeum alapító régésze 1909-ben, majd' negyven évvel Szendrey Júlia halála után javasolta: nevezzék át a keszthelyi Újmajort Júlia-majorrá, és helyezzenek emléktáblát a szülőház falára. Jól mutatja a korszellemet, hogy ez utóbbira csak a Petőfi-centenárium ünnepi sorozatának záró eseményeként, 1923-ban kerülhetett sor, és Újmajor csak 1973-ban lett előbb Szendrey-telep, majd 2016-ban Szendrey-major. (Ez az elnevezés is inkább az egykori intéző, Szendrey Lőrinc, mint a leánya előtti tisztelgés.) A kitartó és elkötelezett keszthelyi tanárnő, Vári Andorné 1957-ben harcolta ki, hogy a város egyik általános iskolája vegye fel Szendrey Júlia nevét, és diákjai körében ápolta a város szülöttének emlékét. A Szendrey Júlia-iskolából mára, ki tudja miért, Csány-Szendrei Iskola lett. Egyszerre viseli Csány László egykori közlekedési miniszter, 1849-es vértanú, valamint a forradalom leghíresebb asszonyának nevét.

Júlia mindössze negyven esztendőt élt. Öt gyermeket szült és nevelt, verseket írt, ő volt Andersen meséinek első magyar fordítója, közben megpróbált kitörni borzalmas házasságából, emelt fővel viselni kortársai ítéletét, végül betegen, nagy kínok között halt meg. Tragikus élet, leírva mozgalmas és izgalmas, átélve szörnyű. Oly gazdag ugyanakkor, hogy szülővárosától egy eldugott mellszobornál, egy szerény kiállításnál, egy nyúlfarknyi utcánál és egy fél iskolanévnél többet érdemelne. És aligha lesz jobb alkalom pótolni ezt a Petőfi 200 emlékévnél. Mostohalányból édes lány lenne. Ennek első jele a most megnyílt emlékmúzeum, amit a hírek szerint köztéri szoboravatás is követ majd. Egy méltó szoborral és Szendrey Júlia emlékének ápolásával a város is sokat nyerhet.