A Kőműves Kelemen rockballadát pénteken este mutatja be a Hevesi Sándor Színház

Sarkadi Imre (1921-1961) életműve eleve a társadalom állandó erkölcsi dilemmáira reagál, ahogy a Kőműves Kelemen ballada fő kérdése is az, milyen cél szentesít milyen eszközt. Évszázados hiedelem dacolhat a realitásokkal, az alkotásba vetett hit ütközhet-e az elvégzett feladataért várt ellenérték racionalitásával, meddig lehet elmenni az áldozathozatalban?

A kőművesek által épített Déva vára állandóan leomlik, a megoldás súlyos emberáldozat. Sarkadi kérdései valójában  innen kezdődnek: a gyilkosság eltussolható-e magasabb cél teljesülése esetén, ér-e valamit az így elért cél.

A darab előadását számos társulat, rendező tartotta fontosnak. Az Ivánka Csaba átiratát használó, Márton László által rendezett rockballada születése előtt a zalaegerszegi színházat alapító Ruszt József, majd a szegedi Egyetemi Színpadon Paál István, de Valló Péter és Alföldi Róbert is megrendezte.

– Annak idején a nyolcvanas években láttam az előadást a Pesti Színházban, nagyon megmaradt, így örültem, amikor dr. Besenczi Árpád felkért a  rendezésre – mondta a kedd esti próba előtti beszélgetés során Tompagábor Kornél. – Érdekes számomra, főleg ebben az életkorban, amiben az ember az áldozatvállalást akár magánemberként, akár művészként már többször átélte. Rengeteg réteg mutatkozik egymás alatt, amiket érdemes felfejteni, hogy a végére jussunk. Érdekes ív a vándor, az egyetlen nő és a mesteremberek kapcsolata, ezt képben is igyekeztünk megfogalmazni. A költészete is izgalmas a darabszövetnek, a rock pedig Salamon Attila révén érzékletesen jelenik meg, sőt a végén még Arany János is felidéződik.

A rendező elmesélte, a színészképzésben általában az Arany-ballada a belépő, ő maga középiskolásként mindegyiket szerette, épp a homályban hagyott részletek kibonthatósága miatt.

Bródy János dalszövegei örökre illeszkednek, hatnak, csak egy kis részlet ízelítőül: „Ha nem hiszed, hogy érdemes/ Miért indultál el/ Ha nem hiszed, hogy sikerül/ Miért nem adtad fel... / ha nem hiszed, hogy sikerül/ Magad vagy ellened...”

„Magasra vágytál, most magasra felhúznak...”  „Nektek volt olyan fontos ez az átkozott vár...”  „Szép szó, hogy áldozat, ahelyett, hogy gyilkosság...”

„De szabad-e ölni, embert ölni/ Gyilkolni, hogy álljon a vár?/ Ér-e annyit, bármilyen bűn/ Hogy ember halál legyen az ár”.

„Bort iszom én nem vizet/ mert a gazda megfizet...”

 Szörényi Levente zenéje a magyar népi zenei hagyományok talaján áll, erőteljessége, dinamizmusa hasonló keménységű táncbetéteket igényel.

– A Zalai Táncegyüttes vezetője, Kósa Ruben a koreográfus, ez a negyedik közös munkánk.

– Járt már Déva várában?

– A várban még nem, de amikor Marosvásárhelyen egy fesztiválon több éven keresztül dolgoztam, gyakran elmentem alatta. Kacifántosan kanyarodik az út előtte. Máriás Zsolttal, a színház zenei vezetőjével tervezzük is, hogy végre elmegyünk, felmegyünk. Egyébként a vár képe is megjelenik a díszletben. Aki a baloldali szekrénybe belenéz, látja.

 – Mivel Ön a díszlet tervezője, gondolom, azon keresztül is számíthatunk néhány szimbolikus üzenetre...

 – Mindig képeken jár az eszem, főleg most. A ballada műfaja igényli, a szöveg erős képekkel dolgozik, lehet, hogy némelyik majd utógyújtással hat.

– A Hevesi társulata 12 kőműves „kiállítására” most lett alkalmas?

– Igen, de vendégünk is van Szentgyörgyi Dániel személyében, akivel a Kvártélyházban A Pál utcai fiúkban már dolgoztunk együtt.

„Férfitörténet. Alkotóvágy. Önzés. Megalkuvás. Feladat. Szerelem. Szerelemféltés. Férfiasság. Nőiség. Maszkulin idiotizmus. Krisztusi sztori? Kelemen és az apostolai? Megalkuvó pénzéhség vagy hősi oppor­tunizmus? Áldozatlét, feláldozhatólét?” Ekképp töpreng a darab színlapján a rendező.

Pénteken estétől együtt kereshetjük a válaszokat.