Király Zsiga-díjat kapott a munkásággáért

2023.01.28. 06:50

A spanyolozástól az ütőformákig – Stiller Gábor fafaragó, népi iparművész

Fontos a magyar népi motívumok továbbörökítése, még akkor is, ha annyit változtatunk rajta, hogy a mai modern kornak megfeleljen – vallja a Király Zsiga-díjjal elismert nagykanizsai Stiller Gábor fafaragó, népi iparművész, aki a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagja.

Benedek Bálint

Stiller Gábor a fafaragás mesterségében olyan technikákkal foglalkozik, melyeket a szakma mellőzne

Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

Stiller Gábor és felesége, Stiller Gáborné viseletkészítő népi iparművész lakásának szinte minden szegletéből kezeik lenyomata köszön vissza. S szerintük ezek a használati és dísztárgyak bizony a mai modern enteriőrben is megállják a helyüket. A fa jelenlétével, a faragások leheletfinomságú kidolgozásával igazán ügyesen becsempészhetők, sőt tudatosan alkalmazhatók az otthonokban, melegséggel töltve meg azt. 

A népi iparművész már gyermekként barátságot kötött a fával, a faragásokat különféle elhullott fák kérgén gyakorolta. Az élet úgy hozta, hogy nem a művészet felé fordult, hanem mechanikai műszerésznek tanult. Ipari iskolásként találkozott egy műgyűjtővel, aki szép festett, fából készült tárgyakat mutatott neki. Ezek közül a spanyolozás technikával készített felületek valósággal elcsavarták a fejét. 

– A spanyolozás a dunántúli pásztorok jellegzetes díszítő technikája, melyet nemcsak fából, hanem szaruból készült tárgyakon is alkalmaznak – mondta Stiller Gábor. – A díszítmény rajzát bevéssük, majd ezekbe a kialakított vonalakba megmelegített késsel különböző színű spanyolviaszt olvasztunk. A történelem szerint a legkorábbi tárgyakat piros, piros-fekete, piros-kék színű viasszal díszítették. Próbáltam a zalai népi motívumokat követni, de nem lemásolni azokat, inkább a saját ízlésemre formálni úgy, hogy azért az összhatás megmaradjon. Ez a technika az aprólékossága miatt nem népszerű a fafaragók társadalmában, ugyanis sok munka és idő kell a használati vagy épp ajándéktárgyak kialakításához. 

Az ütőfák mindegyike egyedi faragás, a szív minden korban népszerű
Fotós: Szakony Attila / Zalai Hírlap

Talán ez utóbbi precíz, aprólékos munka irányította a figyelmét a mézesbábütőfa-formák készítése felé. Néhány éve a fővárosban megrendezett mesterségek ünnepén találkozott egy mézesbábkészítő hölggyel, akivel beszélgetésbe elegyedtek. Hamar kiderült, hogy a fából készült formákat már alig készíti valaki az országban, pedig egykor nagy népszerűségnek örvendett. 

Stiller Gábor beleásta magát ennek történetébe is. Kiderült: a mézeskalácsformákat többnyire a mesterek vagy segédeik faragták, a korai ütőfákat feltehetően ötvösök készítették. A negatív vésetű forma pozitív, domború képe az elkészült süteményen rajzolódott ki. A legjellegzetesebb formák a kör alakú tányér, később a huszár, a pólyás baba és a szív. A legszebbek a XVII–XVIII. században készültek, tükrözve a reneszánsz és barokk stílus formagazdagságát. Magyarországra a délnémet területekről kerülhetett be a mézeskalács-készítés és a faragás szokása. A mézeskalács legtovább a parasztság körében volt népszerű. Az ütőfába speciális recept alapján készült tészta került, mely tökéletesen illeszkedett a formába. Miután elkészültek ezzel a folyamattal, egyszerűen kiütötték belőle, és kizárólag a sütemény került a sütőbe. 

– A múzeumokban fellelhető hagyományos motívumokkal dolgozom, melyeket a kanizsai és keszthelyi gyűjteményekben találtam – folytatta. – Ezenkívül az országban, de a Kárpát-medencében is céhek alakultak egykor az ütőformák gyártására. Aztán szép lassan kikoptak, sőt sok tájegységről el is tűntek. Nem túlzás, szinte a sírból hoztam vissza az ütőfakészítést. A részletgazdag finom minták kivéséséhez új szerszámokra volt szükség, s újfajta látásmódra is, hiszen a negatív minták átkattintják a gondolkodást is. Különösen igaz ez a szövegek faragásánál, hiszen másképp kell formálni a betűket, hogy végül a kívánt szót olvashassák a süteményen. A minták mélységének és magasságának kialakítása komoly koncentrációt igényel. A tökéletesség eléréséhez nemcsak faragásra, hanem a sütési tudományomra is szükség volt. Nem a háziasszonyok által ismert mézeskalács tésztát kell elkészíteni, ez sokkal zömökebb, keményebb összeállítást kíván. Van egyfajta praktikája: sokkal jobban át kell gyúrni, s hűtőszekrényben pihentetni. 

Minden minta elkészítését aprólékos munka előzi meg, ez jól kivehető a kakasformán is
Fotós: Szakony Attila / Zalai Hírlap

Stiller Gábor eleinte cseresznyefából alakította ki az ütőfákat, manapság is gyümölcsfát használ, főleg diót és körtét. Minden faragás előtt alaposan megtervezi annak menetét, gyakorta lerajzolja az elképzelését és olykor fényképeket is használ hozzá. A minta kialakítására szánt idő az adott forma részletgazdaságától függ, a 22–25 órás faragástól a bonyolultabbakra szánt idő akár 50 óra is lehet. 

– A népművészet bármelyik formája megállja a helyét a mai világban is, ezért lelkesen terjesztem a magyarság motívumkincseit – vélekedett a népi iparművész. – Csak olyan használati tárgyakat kell készíteni belőlük, amelyeket naponta használunk, így papírzsebkendő- és távirányító-tartó vagy mobiltelefontok is ötletes kiegészítő lehet. Ez is fából van, és bele lehet csempészni némi népművészetet. Lehet ízlésformáló, modern lakásban. Az olcsó, rossz minőségű kínai dömpingben az emberek többsége sajnos nem hajlandó mélyebbre nyúlni a zsebében. Persze mindig is volt egy réteg, akik igényelték a szépet. Talán ezekért a misszióimért érdemeltem ki a Király Zsiga-díjat, hiszen továbbra sem tettem le arról, hogy a népművészetet minél szélesebb körben elterjesszem. 

Király zsiga-Díj

Stiller Gábor fafaragó népi iparművész tavaly nyáron munkássága elismerésként Király Zsiga-díjat is átvehetett. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége 1994-ben Király Zsiga-díjat alapított a népi kismesterségek kiemelkedő műveléséért, illetve a népművészeti mozgalomban végzett közösségi tevékenységért. A szervezet azt írja: Király Zsiga Zala, Vas és Sopron vármegyében tevékenykedő juhász, a dunántúli pásztorművészet egyik kiemelkedő mestere. A többszínű spanyolozás technikáját olyan pontossá, hajlékonnyá, aprólékossá tette, amit sem előtte, sem utána nem ért el más. A faragó pásztorokra gyakorolt hatását mutatja, hogy jeleneteit, de még a számjegyeit és a keretmintáit az epigonok még ötven évvel később is utánozták. 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában