Akcióhős Télapó – Vérapó filmkritika

A Vérapó tökéletesen illik az ilyesféle kuriózumok közé, noha tavaly már láthattunk egy akció, thriller köntössel operáló Mikulásos alkotást Mel Gibson főszereplésével, A dagadék címmel. Jelen esetben egy fokkal még elszálltabb összképre lehetett számítani, hála a sajátos stílusáról ismert Tommy Wirkolának.

A szemérmetlenül gazdag Lightstone család épp a szokásos karácsonyi összejövetelt ünnepli, amikor rájuk tör egy csapat fegyveres, hogy kirabolják őket. Igen ám, de a Mikulás (David Harbour) éppen akkor érkezik a hatalmas házhoz, amikor az eset történik. Az öreg puttonyos nincs már a legjobb formában, mégsem nézheti tétlenül ahogy ártatlanokat bántanak.

A sztori első blikkre egy szimpla filmet sejtet, melyben a Télapó botcsinálta akcióhőssé válik és megmenti a túszokat, s velük együtt a karácsonyt. Wirkola azonban ennél jóval elborultabb figura, elvégre az ő nevéhez fűződik a Náci zombik, a Hét nővér, vagy a szintén teljesen elszállt, de annál szuperebb Az utazás. Legújabb művébe is sikerült belevinni a saját szájízét. Rögtön a család bemutatásnál tudatosul bennünk, hogy ennyire elnagyoltan diszfunkcionális kompániát bravúr összehozni. Mindenki kapzsi, arrogáns és önző, egyedül a kislány Trudy (Leah Brady) viselkedik normális ember módjára, illetve a szülei is próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel. Persze ezeknek a karikatúra szerű figuráknak megvan az előnye, merthogy piszok viccesek tudnak lenni, legyen szó bűnözőkről családtagokról egyaránt. A másik oldalon ott a címszereplő, akinek kicsit elege van mindenből. A követelődző fiatalokból, a hitehagyott felnőttekből és a komplett karácsonyi hangulatból. Ez a díszes társaság gyűlik össze, hogy egy eszement vérfürdőbe torkolljon a szeretet ünnepe és bizony van itt minden. Kicsit talán túl sok minden, ugyanis Wirkola nem mindig találja meg a kontrasztot a műfajok és stílusok közt. A Vérapó akciófilmként remekül vizsgázik, nem fogja vissza magát, csak azt sajnáltam, hogy az egyik ilyen remekül koreografált zúzásból vajmi keveset látunk a sötétség miatt. A humorral sem bánik rosszul, fogunk mosolyogni, sőt nevetni is, bár a töménytelen mennyiségű szóviccekből lehetett volna kevesebb. Ami mégis leginkább kidobott az élményből az a karácsonyi giccs. Ez nem az a mozi, ami igényelné a zsáner sablonjait, mégis meglepően sok a lelkizés, mely megakasztja a tempót és fókuszát veszti a film. Értem miért volt rá szükség, csak azt nem miért ilyen arányban.

A Vérapó ettől függetlenül egy korrekt darab, még ha kicsit rapszodikus is. Remek a Mikulás kis eredetsztorija, de akad itt egy kis Drágán add az életed, illetve kap egy hommage-t a Reszkessetek betörők is, ami a film egyik legjobb jelenetsora. Kár, hogy a lendület nem tart ki a végéig és az arányok közt nincs meg mindig az összhang, de aki egy kicsit másféle, vérgőzös szórakoztatásra vágyik, az nyugodtan tegyen vele egy próbát.