Annie Ernaux 2022 irodalmi Nobel-díjasa

"Próbálok megtartani valamit abból, ami elmúlik és nagyon gyorsan visszatér a semmibe" – olvashatjuk a Párizstól 40 kilométerre élő 82 esztendős középiskolai és egyetemi tanár alkotásmódszertanát. A szülei boltja és kávézója mellett kisvárosokban (Lillebonne, Yvetot, Cergy-Pontise) élő írót méltatók, a Nobel-díjat odaítélők kiemelik, hogy  az elismerést megérdemli „azért a bátorságért és éleslátásért, amellyel feltárja a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedéseit és kollektív korlátait”.

Az első regénye 1974-ben jelent meg, saját, akkor még tiltott abortusza története új alapokra helyezte a francia törvények megváltoztatását, a belőle készült filmet tavaly mutatták be Az esemény címmel. Az önéletrajz, a szociológia módszerei és a kollektív memoár mint egyedi alkotáslélektani módszer egybefonódása Az évek (Lés Années, 2008) című, 1945-től hat évtizedet átfogó regényében teljesedik ki, amikor a saját életesemények és a körülötte zajló politika- és társadalomtörténet úgy mosódik egymásba, hogy azzal nem csak a nemzedéktársak képesek azonosulni. (Magyarként a Nobel-díj kapcsán talán eszünkbe jut, hogy Nádas Pétert hasonló indokkal szeretnénk egyszer e díj kitüntetettjének tudni.)

Az Évek egyfelől nyelvi megformáltsága okán olvasmányos, másfelől szükséges némi lábjegyzetelés, ezt a magyar kiadó meg is teszi, így nem kell utánajárnunk a speciális francia témájú utalásoknak. Világhírre egyébként akkor tett szert, amikor 2018-ban elért az angol nyelvterületre. Az önéletrajz gazdag tárház: a „La Place” (Egy férfi helye) című könyvében az apjával való kapcsolatáról ezt írja: „Nincs lírai visszaemlékezés, nincs diadalmas irónia.”

Tavaly a díjat a tanzániai születésű, Egyesült Királyságban élő író, Abdulrazak Gurnah kapta, akinek regényei a migráció egyénekre és társadalmakra gyakorolt ​​hatását dolgozzák fel.