Keszthely a Beszélő városok könyvsorozatban – már készül a folytatás

Ilyen látens, rejtőzködő, de bátorságot csepegtető esemény például egy város mikrotörténelmében az a tény, hogy a még a zajló forradalom alatt szobrot állít azoknak, akik igazságérzetüktől vezéreltetve képesek voltak fellázadni 1956-ban. Könnyen lehet, hogy sokan nem ismerik az események pontos menetét, de a legendák ott élnek mindenkiben, talán tartást adva. A keszthelyieknek. 

A történelem kis dolgokból áll össze, míg egy vasúti kocsiban 100 évekre előre-hátra változtatja meg néhány aláírás nemzetek politikatörténetét, addig onnan pár kilométerre erről mit sem tudva dolgoznak a földeken, hogy biztosítsák a megélhetést. Mert enni csak kell a mesterségesen erőszakolt határ mindkét oldalán. E szempont szem előtt tartását moderátorként Szálinger Balázs költő, író, a hétfő esti keszthelyi kötetbemutató beszélgetésen fogalmazta meg, amikor azért gyűltünk össze a színház emeletén, hogy a Beszélő városok sorozatban megjelent Keszthelyi történetek szerzőivel, szerkesztői­vel találkozzunk. (A könyv a Miszlivetz Ferenc vezette Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) kiadásában, a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) támogatásában jelent meg.) 

Az EKF rendezvényei közt néhány hete a Helka hajó fedélzetén már esett szó a kötetről, ezúttal ráérősebb módon mélyülhetett el a nagy számú közönség a tartalmában. 

A két szerkesztő, Tar Ferenc muzeológus-történész, nyugalmazott gimnáziumi történelemtanár, úgyis, mint számos hasonló témájú kötet szerzője és Mátay Mónika, az ELTE Történeti Intézetének egyetemi adjunktusa, egyben az iASK tanára elmondta, 16 szerző írása hat fejezetbe rendezve ad képet a város arisztokratáiról, a Keszthelyt mindig támogató Festeticsekről, az I. György által életre hívott Helikon hatásáról, Csokonai, Batsányi, Berzsenyi kötődéséről. (A szerzők közül jelen volt a Festetics-kastély történésze, Iski Szilvia, könyvtárosa, Kériné Ódor Orsolya, ők adták közre írásaikban az ismert, vagy kevésbé ismert Festetics-történeteket, valamint szemlézték a keszthelyi sajtót.) Müller Róbert nyugalmazott múzeumigazgató, Szarka Lajos történész, Cséby Géza író, irodalom- és művelődéstörténész is személyesen idézte fel idevágó kutatásait. 

A celebek számbavétele fejezetben Simon Böske szépségkirálynő, Asbóth Sándor, az Amerikába emigrált 48-as tábornok, Nagy Ignác író, Csik Ferenc, az 1936-os olimpia úszóbajnoka szerepel a kötetben, egy másikban, az atelier címet viselőben természetesen a Georgikon, a borászat, a serfőzés, a színház kapott helyet. Az emlékpontokon a Keszthelyen menedéket talált lengyelekkel, a jogfosztott zsidókkal találkozhat az olvasó, ugyanitt egy cselédlány XX. század eleji gyilkossá válását ismerjük meg (gazdáját ölte meg, ahogy Kosztolányi Édes Annája), valamint az 1956-os forradalmárok tiszteletére azokban az októberi–novemberi napokban készült, Marinkay István által alkotott szobor történetét. Emlékpont Fejes Lajos életének felidézése, akit 1956-ban hadosztályparancsnokként ért Keszthelyen a forradalom. A könyv és a bemutató megindító sorokkal, percekkel ajándékozta meg az érdeklődőket: Fejes Lajosné Etelka Tar Ferencnek és Mátay Mónikának mesélt az akkori hetekről, s jelenlétével különleges atmoszférát kölcsönzött a hétfő estének. A forradalom mellé álló őrnagynak köszönhető, hogy elkerülték a szovjet tankok a várost, akit később 9 év börtönre ítéltek, a ma 90 éves Etelka négy kisgyerekkel, idős szülőkkel egyedül állt helyt 1959 őszéig. 1994-ben Fejes Lajost a rendszerváltás után rehabilitálták. 

– Nem gondoltam, hogy nekem megadatik így emlékezni, emlékeztetni a férjemre – mondta Etelka néni az est végén, örül, hogy a férje ekképp ma is jelen lehet a város emlékezetében. 

Nem kevésbé tragikus szeletet idéz fel Szarka Lajos munkássága, írásában a helybéli, mára a holokauszt miatt szinte teljesen eltűnt zsidóság városépítő attitűdjére mutat rá. Müller Róbert jóvoltából a város utcái, terei századok alatt gyakran változó képéről, annak okairól szerezhetünk ismereteket. Szenvedélyesen mesélt a Főtér át- és átalakításának szempontjairól, jelezve, talán szerethetőbb lenne, ha a gimnázium és a templom-rendház épülettömbje körbejárható lenne, erre nézve a 2008-as felújítási tervben voltak elképzelések. A jelenlévők megemlékeztek a könyvben írást jegyző elkötelezett lokálpatrióta pedagógus, kultúrház-igazgató Pelcz Istvánról, aki korábban hét éven át a Nyugat-Balatoni Kalendáriumban adta közre mindazt, amit Keszthelyről tudott, sajnos e könyv megjelenését nem érte meg. 

A történetekben gazdag est végén a meglepetés-filmvetítés korabeli filmhíradó részletével idézte fel Csik Ferenc olimpiai bajnoki érmet hozó berlini úszását. 

A szerkesztők már tervezik a folytatást, hiszen kimaradt például Szendrey Júlia, aki szintén a keszthelyiek büszkeségét táplálja, mint még annyi minden más. 

A színházból kisétálva átgondolhattuk a Szálinger Balázs-féle nézőpontot. Ő ajánlotta hozzá Braugel Ikarosz bukása című képét, mely két szántóvetőt ábrázol, a kép sarkában csak sejteni lehet az első repülni akaró embert. Mert enni mindig kell. Nézzék meg.