Királyi örökség

2022.06.26. 16:00

Nem klasszikus életrajzi film, de magával ragadó élmény az Elvis

Furcsa belegondolni, hogy egy annyira ikonikus figuráról, mint Elvis Presley, még nem készült mozifilmes életrajzi alkotás.

Péter Zsombor

Tom Hanks és Austin Butler a filmben

1979-ben John Carpenter rendezett egy tévéfilmet Kurt Russell-lel a főszerepben, melyet jelöltek Emmyre és Golden ­Globe-ra is, de azt az Elvis-művet nem túl sokan látták. Ezenfelül a Nixon elnökkel való találkozását dolgozták fel több alkalommal, most azonban a sajátos látásmódú Baz Luhrmann álmodta vászonra a legenda útját egy nagyszabású alkotásban. A bevezetőben azért nem tettem hozzá, hogy életrajzi alkotás, mert az Elvis nem az. Persze végigvesszük a legfontosabb állomásokat a gyerekkortól kezdve az első sikereken át egészen a ve­gasi végnapokig, de klasszikus történetmesélés nincs, ezáltal dramaturgiailag sem feltétlenül ránt be a cselekmény, ellenben mint élmény egészen parádés. 

Mindenekelőtt a rendező stílusát kell kiemelnem, mely minden egyes képkockáról visszaköszön. Luhrmann az 1996-os Rómeó és Júlia, a Moulin Rouge és A nagy Gatsby című mozijairól ismert, ezeknek megvan a sajátos formájuk mind vizuálisan, mind tartalmilag. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója ennek az elbeszélői módnak, de a direktor itt kihozta ebből a maximumot. Olyan intenzitással vet bele minket a király életébe, hogy rögtön felvesszük a fonalat, és eszünk ágában sincs elengedni. Rögtön egy érdekes húzással nyit a mű, ugyanis a címszereplő helyett a sokak által gyűlölt menedzser, Tom Parker ezredes (Tom Hanks) narrálja a történéseket. Luhrmann elég határozott véleménnyel van a férfiról, ugyanis egy igen manipulatív, pénzéhes féregként festi le, aki Elvisszel egyetemben a nézőt is meg akarja vezetni. A film első harmadáról Martin Scorsese Casinója ugrott be. Hasonlóan impulzív, ingergazdag és elképesztően pörgős jelenetek váltják egymást, olyan tempót diktálva, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ám hiába élveztem, féltem, hogy nem fog kitartani a lendület, elvégre egy majd 160 perces darabról beszélünk. Kétségtelen, hogy akadnak kisebb üresjáratok, és lehetett volna minimálisan kurtítani rajta, de egyszer sem éreztem, hogy ne érné meg az utazás. Minden szegmensnek érezni a fontosságát, gondolok itt a rövidke gyermekkori szálra, mely mesterien ábrázolja, mire képes a zene ereje, de előkerül a rasszizmus és az erőszak témaköre, ezek hiába nem kapnak nagy szerepet, vannak annyira aktuálisak, hogy reflektáljanak a mai világra. Szintén pazar képet fest a film arról, miben rejlett Elvis zsenije. Képes volt ötvözni a fekete és a fehér kultúrát, mellyel lehet, hogy szerzett néhány haragost, de nemtől, rassztól függetlenül elhozta az embereknek a zene iránti rajongás új aspektusát. Ami hiány­érzetet hagyhat maga után, az a videóklipes előadásmódból fakadó dráma hiánya. Vannak meghatónak szánt elemek, de nem kavarnak fel érzelmileg. Ellenben Luhrmann pont akkor tudja mégis meghatni a nézőt, amikor a legnagyobb szükség van rá. A zárásnál. Nem arról van szó, hogy elő kell készíteni a zsebkendőt, de az epilógusban az is megérti és átérzi Elvis nagyságát, aki sosem kedvelte túlzottan. 

Austin Butler hibátlan választás volt a főszerepre. Őt korábban a Volt egyszer egy… Hollywoodban láthattuk Tex Watsonként, most pedig bizonyította, hogy képes elvinni a hátán egy filmet. Biztos vagyok benne, hogy tényező lesz a jövő évi Oscar-gálán, és nem fogunk sírni, ha megkapja az aranyszobrot. Az elmaszkírozott Tom Hanks is remekel a visszataszítóan önző menedzserként, de Butler ellopja a show-t, és ez így van rendjén. 

Aki klasszikus értelemben vett életrajzi filmet vár, mély drámával, nagy kiborulásokkal és részletes karakterrajzokkal, csalódni fog. Nem feltétlenül tudunk meg többet Elvisről ebből a filmből, mint korábban, de Luhrmann célja nem is ez. Sokkal inkább egy ikon bemutatása úgy, ahogy ő maga is szeretné, hogy emlékezzenek rá. Mindezt olyan szenvedéllyel, stílussal és vizualitással megáldva, amitől az állunk is leesik. Én örültem, hogy az Elvis egy ilyen film lett. Egyedi, vibráló jelenség, akárcsak az ember, akiről szól.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában