Kórustalálkozót rendeztek a zalaegerszegi Mária Magdolna-templomban

A szombathelyi Kiss László első diszpozíciója Zalaegerszegre szólt, 1992–95-ig volt káplán a Mária Magdolna-plébánián – azokban a hittel, buzgalommal teli években, amikor a templomban frissen kovácsolódott ifjúsági csoport tagjaiból gitáros-énekes kórus is alakult, s tette – s teszi azóta is – színesebbé a szentmiséket, a vallásos rendezvényeket. 

Természetesen az évek során nemcsak a patronáló káplánok személye cserélődött, hanem az énekkar összetétele is változott, a gyerekek, a fiatalok felnőttek, családot alapítottak, többen elköltöztek a városból, esetleg az országból is, vagy éppen más közösséget erősítenek. 

De az évek nem múltak el nyomtalanul, az igaz barátságok megmaradtak, s a szép élményeket feleleveníteni a mostani dalnokok 30 éves „kórustalálkozóra” hívták össze mindazokat, akiknek a több mint három évtized alatt közük volt a csoporthoz. Tiszteletükre egykori káplánjuk a régi szép emlékeket is felelevenítő szentmisét celebrált, természetesen az énekek gitár-, fuvola- és furulyakísérettel, a régi és új tagok alkotta kórus által szólaltak meg. Előtte – miként régen is – egy jó órás kóruspróbát tartottak.

– A 80-as évek végén az olai templomban már működött egy klassz ifjúsági csoport. Miszori Zoltán káplán kérésére Paksa Tibor barátommal a Mária Magdolna-plébánián is elkezdtük szervezni lelkes fiatalokból a közösséget és a kórust. Az énekkar kezdetben középiskolásokból, egyetemistákból állt, ma inkább felnőttek alkotják. Sajnos a járvány a jelenlegi templomi kórusnak sem tett jót, igyekszünk újraszervezni, vonzóvá tenni a fiatalok számára. A 2. kivételével minden vasárnapi szentmisén énekelünk, a „pihenőnapon”  új énekeket tanulunk, próbálunk – tájékoztatta lapunkat Tompa Mihály, a közösség gitárosa, énekese, a technika felelőse, a plébánia lelkipásztori munkatársa. Az énekkari teendők részei a családi munkamegosztásnak is, hiszen felesége, Tompa Viola a kórus vezetője.

S ha már a családnál tartunk: a találkozón összeállt alkalmi kart Viola nővére, Kajos Zsuzsanna „dirigálta”, aki alapító tagja volt anno a kórusnak, s most Csornáról utazott haza. „Civilben” angoltanár, Csornán is énekelt templomi kórusban, jelenleg a megzenésített versekkel fellépő népszerű Garabonciás Együttes tagja. Sőt, „Kajos” családi formáció is működik, fivérük, Roland megzenésítésével a testvérek és családtagjaik rendszeresen előadják a „Keresztúti áhítatot”.

– Szüleink nyugodtan elengedhettek bennünket a plébánia ifjúsági csoportjának rendezvényeire, a nyári táborokba, a zarándoklatokra, mert tudták, hogy jó helyen vagyunk – közösen még Lengyelországba is eljutottunk, s imádkozhattunk a częstochowai Fekete Madonna előtt. A sok élmény mellett a sajnos azóta meghalt Miszori Zoltán és káplántársa, Kiss László a lelki táplálékunkról is gondoskodott, kórusunkkal a legszebb egyházi dalokat tanultuk. Nagyon jól éreztük magunkat együtt, nem volt fárasztó vasárnaponként sem korán kelni, hogy a mise előtt egy órát próbáljunk – így Kajos Zsuzsanna, s szavait bizonyítva vezetésével könnyedén megtalálta a közös hangot a régi-új tagokból összeállt dalárda is. 

– Együtt nőttünk fel, a második családunk volt a plébánia ifjúsági közössége, s ez az érzés évtizedek alatt sem kopott meg – fogalmazott Illyés-Pálos Andrea, a kórus egykori énekes-gitárosa, aki családjával Zalaegerszegen maradt, s jelenleg a botfai templomi énekkar vezetője.

A próba és a szentmise után a kórustalálkozó a plébánián baráti beszélgetéssel zárult.