A feleség negyvennél kezdődik

2022.03.30. 15:00

Több szex és szebb függöny? – A Hevesi-színház új bemutatójáról

Világszerte sok éve nagy sikerrel játszott darabokkal írta be magát a színházi előadások történetébe az angol Ray Cooney. A szerző két forgatókönyvíróval (Arne Sultan, Earl Barett) szövetkezve írta meg A feleség negyvennél kezdődik című vígjátékot, amelyet Beleznay Endre fordított magyar nyelvre, s amelyet a Hevesi Sándor Színház dr. Besenczi Árpád igazgató rendezésében hazai ősbemutatóként tűzött műsorra.

Arany Horváth Zsuzsa

Kezdjük, jó? Debrei Zsuzsanna és Hertelendy Attila

Forrás: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

A darab előzetese felhőtlen vígjátékot ígér, olyasmit, amit megszokhattunk Cooneytól korábbi darabjait ismerve: A miniszter félrelép, Kölcsönlakás, Család ellen nincs orvosság. Mindezeket a zalaegerszegi közönség is láthatta az elmúlt években. Abszurd félreértések nagy dózisú adagolásban, egyik poénból a másikba ejtve a nézőket. Nos, az idei vígjáték némileg eltér a bombabiztos szövegkönyvektől. 

 

Mivel a sztori maga sem döntött arról, hogy fergeteges színpadi ötletroham legyen a humoros jelenetek oltárán, vagy melodramatikus színekkel ábrázolja egy középkorú házaspár szétesőben lévő közös életét. George (Hertelendy Attila) és Linda (Debrei Zsuzsanna) valahogy nem boldogok, megszürkültek a napok, de hát kiknek nem 17 együtt töltött év után. Igaz, a férj sokkal jobban elvan ezzel, mint a feleség. A velük élő volt tengerésztiszt nagypapa, Bernard (Farkas Ignác) édesen ártatlan szenilitása és a kamaszfiú, Leonard (Helvaci Ersan David) önfeledt semlegessége sem nem mélyíti, sem nem emeli a házaspár problémáinak kibontakozását, viccesnek tervezett jeleneteik önmagukban állnak, kapcsolódásaik esetlegesek. Megsüvegelendő küzdelem Bernardé, a feledékenység és a hadi nosztalgia mint humorforrás kimeríthetetlen. 

 

Pedig amúgy nagyon is életszerű a szitu: túlhajszolt családfő mindent megad az övéinek, szépen növekedő fiúgyermek, ház, kandalló, autó, szőnyeg, függöny, az asszonynak meg szexből kellene több. Hertelendy Attila őszintén megejtő színekkel árnyalja a kétségbeesett férfi helyzetét, aki ijedtségében a terméketlenné tevő műtétét adja ajándékba a házassági évfordulóra. Sejthető az elcsüggedt George lelki tusája. Sajnos, nagyon megy, hogy ezen nevessünk, merthogy nem is túl vidám. A színész érzésünk szerint jó úton jár, amikor az esendő szorongásra teszi a hangsúlyt, s feszeng a macsóság terhe alatt. Hertelendy Attila lassan beleér az érleltebb, kidolgozottabb figurák technikailag is izgalmasabb társaságába. Debrei Zsuzsanna Lindaként negyvenéves női ijedelemmel heves másodvirágzásra készülve jó sokáig érzéketlen férje esendősége iránt, noha talán tudja, hogy kezdettől ilyen volt élete párja, csak a közös hervadásban látszik plasztikusabban a férfi összes hibája. 

 

Nincs azért teljesen zárójelben a kacaghatnék. George és Linda szomszédai együtt­élése, Rogeré és Bettyé sem tökéletes, csak a józan beletörődésük jóval ironikusabb, ők külön-külön is feltalálják magukat, már rég nem egymástól várják a boldog pillanatokat. Okosan tűrik el a kilengéseket, sőt, előnyeit visszacsatornázzák a házasságba. Urházy Gábor László kimaxolja a lehetőségeit, Roger nyúlként érkezik a nyitójelenetbe a jelmezbálból, a groteszk hangvételt mindvégig megtartja, rajta ne múljék a műfaji besorolás, beleadja, amit csak tud. Az ő Rogerje aztán nem agyalja túl az életet, van ideje mókásra maszkírozni a mindennapokat. Magyar Cecília két lábbal a földön járó okos asszony, cinizmusból sző magának védőhálót. 

 

A szöveg végül hirtelen úgy dönt, a happy end segíthet a műfaji rendetlenségen. Linda és George hosszan, körülményesen, tervezetten, technikai malőrök leküzdésével, önmagukhoz képest extrém helyszínen (új szőnyeg, elektromos kandalló előtt) szervezi a békülési szexet. Az izzadtságszag nem a vehemencia számlájára lesz írható. 

 

Vállalva a prűd jelzőt kockáztatom meg, az angol humor fanyar ízlése és a jópofa, de inkább kellemetlen utalások közti keskeny pallón botladozik a játék, olykor el-elbukva. 

 

Mindez szövegkövető dísz­letben (Mészáros Tibor) és főleg pompás női jelmezekben (Szőke Julianna) történik meg. 

 

Ha azzal az igénnyel kaptuk a színháztól a vígjátékot, hogy mondjuk korban stimmelve magunkra ismerjünk, de ne szívjuk túlságosan mellre effajta gondjainkat, felemás érzésekkel sétálunk ki a nézőtérről. Legyen ez inkább mások baja…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában