Félszáz év a jazz bűvöletében - Emlékpontot avattak Nagykanizsán

Ez az ország első jazztörténeti pontja, melyet Béres János Vajda Lajos-díjas szobrászművész alkotása jelez a város sétálóutcájában, a volt Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház közelében, ahol 1972-ben megalakult a Nagykanizsai Jazz Klub. Az emlékhely avatása után kerekasztal-beszélgetésre került sor, jazztörténeti kiállítás nyílt a Honvéd Kaszinóban Egy szenvedély, 50 év címmel, azt követően pedig zalaegerszegi, vasvári, budapesti és nagykanizsai zenészek fellépésével koncertet rendeztek.

- A mi generációnk a 70-es években próbált a sajátos magyar viszonyok között magának egy szubkultúrát találni, volt akinek ezt a rockzene jelentette, másnak a jazz, megint másnak a néptáncmozgalom, vagy éppen a pantomim, illetve más avantgárd műfajok - bocsátotta előre Halász Gyula, a Magyar Jazz Szövetség és a Magyar Jazzkutatási Társaság tagja, az esemény főszervezője. - Sokunk itt Kanizsán a jazzben találta meg a neki legmegfelelőbb önkifejezési formát, s ennek köszönhetően jött létre 1972. február 22-én a jazzklub. Utólag visszatekintve a klub megalakulását mérföldkőnek tekinthetjük, hiszen ez és a szerveződés tevékenysége alapozta meg a későbbi kanizsai jazzélet hírnevét.

Halász Gyula azt is mondta: a kanizsai jazz gyökerei a múlt század 20-as éveinek közepére nyúlnak vissza. A jazzklub második időszaka 1988-tól datálódik és napjainkban is tart. Ebben az időszakban a klubtevékenység több helyszínen zajlott, illetve zajlik. A kanizsai jazzélet ma négy pilléren nyugszik, ezek pedig a Kanizsai Kulturális Központ intézményei, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola, Tiborcz Iván cserfői jazzklubja, valamint a Honvéd Kaszinó. 

Dr. Polai György 15 évesen a jazzklub alapítója, majd néhány évig tagja, így az események alakítója volt. 

- A 70-es évek legelején a BBC-s Bobby Gordon, azaz Pallai Péter János jóvoltából a főként Kozma Győző és Petró Gyula köré gyűlt gimnazisták egy csoportja megismerhette az úgynevezett progresszív beat legfrissebb zenéit, majd e társaság hihetetlen gyorsasággal eljutott a jazzrockon keresztül az avantgárd free jazzhez és meg is állapodott ennél az irányzatnál - fogalmazott. - A rendőrség azonban egy idő után megelégelte a csapat tevékenységét és a "fellazítás elleni harc" jegyében elbeszélgetett gimnazista barátaimmal, amiből nekem sikerült kimaradnom, mert akkor még én általános iskolás voltam. Emellett létezett a városban egy heterogénebb társaság, amit jobbára katona- és amatőr zenészek, illetve jazzkedvelő felnőttek alkottak, akik a hagyományos, mainstream jazz felé orientálódtak. Többek között dr. Beke Árpád orvos és trombitást, Ámon István katonazenész szaxofonost és a zongorista Kém Sándort említeném meg e helyütt. Az azonban közös volt mindkét csapatban, hogy szomjazták a jazzel kapcsolatos információkat, a legújabb hangfelvételeket és az igazi, élő zenét. Érdekes, hogy a stílus-, illetve ízlésbeli különbségek nem okoztak jelentős konfliktusokat a két tábor között, habár a San Sebastiani Jazz Fesztiválon a free kategória nagydíját elnyerő Szabados György meghívásáért meglehetősen keményen kellett küzdeni, mert az azt ellenzők attól tartottak, hogy az agresszív free zene elriasztja a jazz iránt érdeklődőket. Nos, nem lett igazuk, a Szabados Együttes 1973 márciusában zajos sikert aratott és a későbbi fellépések is várva várt, kiemelkedő eseményeknek számítottak a város jazzéletében.

Dr. Polai György kiemelte azt is: dr. Beke Árpád és Pék Pál költő-tanár voltak azok, akik nagy energiával kiharcolták az akkori hivatalosságoknál, hogy az Erkelben megalakulhasson a jazzklub, majd hosszú időn át szervezték is annak működését. A megalakulást követően nem sokkal, a rádió támogatásával elkezdődtek és igen hamar országos érdeklődésre tettek szert a jazznapok, a rendezvény Nagykanizsára irányította az ország jazzkedvelőinek figyelmét.

- Ez nem is csoda - folytatta - hiszen a színpadon a hazai élvonalbeli művészek mellett olyan óriások léptek fel az évek során, mint például Mal Waldron, Fred Anderson, Joe Henderson, Cecil Taylor és Don Cherry. Itt mindenképpen meg kell említeni a rádió főmunkatársa, Kiss Imre nevét, aki segítette a klub és a jazznapok elindulását.

Dr. Polai György szerint az elmúlt 50 évben számos szép pillanatot megőrzött az emlékezet. Ezek sorában a szekszárdi Kelemen Trió koncertjét, a Mini Együttes Bartók koncertjét, a Benkó Dixieland Band, az Interbrass és a Regős Együttes fellépését említette. Rangos előadásokra is sor került, Pál Sándor, Gonda János, Simon Géza Gábor és Juhász Előd is járt a kanizsai jazzklubban. S ne feledkezzünk meg Szabados Györgyről, aki 1974-ben az avantgárd jazz nagyjairól beszélt a műfaj szerelmeseinek.

 - Az sem feledhető és nagyon "jazzes" emlékkép, amikor egyszer a jam session, azaz örömzene az "Olajban" volt, s amikor beléptem az előtérbe, ott állt rajongók gyűrűjében Mal Waldron, kézzel sodort, fura szagú füstfelhőt árasztó cigarettájával, amit sűrűn kínálgatott a körülötte állóknak - volt, aki rosszul is lett tőle - idézte fel dr. Polai György. - A jam sessionök egyébként máskor is tartogattak meglepetéseket: egyszer a sörgyárban egy lelkes zongoristának sikerült a falitükörben landolnia, máskor pedig a Centrál Szálló bárjában Szakcsi Lakatos Béla mesélt amerikai élményeiről, többek közt arról, hogyan lőttek le valakit New Yorkban tőle pár méterre, az utca másik oldalán.

Végül egy érdekesség: ahogy a jazz elindult hódító útjára Nagykanizsán, rögtön lett sajtója is - Gelencsér Gábor és Devecseri István rendszeresen írt tudósításokat a Nemzetközi Jazz Szövetség Jazzforum című lapjába, amit Varsóban adtak ki angol, német és lengyel nyelven. Ennek köszönhetően a dél-zalai város nívós jazzéletének híre messzire jutott. A "busás" fizetséget a szerzők zloty-ban kapták - amihez persze, abban az időben még nem juthattak hozzá a hazai pénzforgalmi szabályok miatt. De emiatt nem fájt nagyon a szívük...