Kövek és virágok – Így látja a világunkat Bischofné Hesinger Katalin

A mintegy hatvan verset tartalmazó könyvecske a Zalalövőn élő Bischofné Hesinger Katalin harmadik verseskötete, amely négy részre tagolódik. Az egyes fejezeteket a hozzájuk tartozó versek kötik össze, de tartalmát tekintve maga a kötet is egységes. A költő azt mutatja meg általuk, miként látja világunkat. 

– A Kövek és virágok kötetben található versek hihetetlen gyorsasággal születtek – mondja. – Saját magam is meglepődtem azon, milyen termékeny voltam 2020/2021 telén, az elcsendesedés időszakában. Talán annak köszönhető mindez, hogy egyre inkább figyelem, miként zajlik a világ bennem és körülöttem. Sokáig elfogadó voltam, most már kutató, aki tudni akarja, mi miért létezik, mi hogyan működik. 

A szerző azt is mondja: eddigi három verseskötete jól elkülöníthető egymástól. A 2006-ban megjelent Álmok, táncok, tövisek az addig született költeményeinek válogatása, a 2018-ban kiadott Bíbor-Fekete Blues női szakaszának bemutatása, a Kövek és virágok pedig egyfajta reflexió az életünkre. Annak jó és rossz dolgaira, pozitív és negatív rezdüléseire. 

– Az emberek többségében máig az a tudat él, hogy egy költő csak amolyan csodabogár lehet, aki begubózik a saját világába, s onnan tekint rá a társadalomra, így éli meg a kapcsolatait – magyarázza. – A valóság az én esetemben ennek szöges ellentéte, én élem a saját életemet, s közben figyelem a történeseket körülöttem. Nem minden tetszik, a verseimben hangot is adok ennek. A Kövek és virágok kötet megszületése azért is érdekes, mert amikor a koronavírus-járvány miatt bezárult körülöttünk a világ, arra gondoltam, hogy végre befejezhetem a már korábban elkezdett mesekönyvemet. Valamiért azonban a verseknél kötöttem ki. Most már értem, tudom az okát, sokkal több mondanivalóm volt a felnőtteknek. Amikor megnéztem, mit írtam előző éjszaka, gyakran elfogott az a bizonyos „aha” érzés. Rádöbbentem, hogy az alkotás buborékában, bűvöletében olyan gondolatokat írtam le, amik ugyan bennem voltak, de egészen eddig nem fogalmaztam meg magamnak. Úgy éreztem, kétszer született meg a vers, egyszer a buborékban, kiszabadulva az ember lelkéből vagy képzeletéből, másodszor pedig reálisan, tiszta fejjel végiggondolva. Azt vettem észre, hogy a sorok tartalma visszahat rám, elkezdek másképp gondolkodni, meglátok olyan ok-okozati összefüggéseket, amikre eddig nem figyeltem. Előfordult, hogy úgy éreztem, mindent felülről kapok, valaki súg. Nincs más dolgom, mint látni, figyelni, érezni és leírni. 

A versek szimbólumairól, a kötet egyes fejezeteiről is szólt a szerző. Mint mondotta, a kövek az élet sűrített változatát jelentik számára. Rögös utak, amiken végig kell menni, ha tetszik, ha nem. A virágok pedig megélt boldogságok, az a biztonság, amitől jól van az ember. Ezért lett a Kövek és virágok a címadó vers, s egyben az első fejezet címe is, hiszen felváltva élnek az emberben, így benne is. 

– Mivel Mérleg jegyben születtem, nagyon jól érzékelem ezt a hintát, s próbálom mindig a pozitív irányba lendíteni – magyarázza. – Rájöttem, hogy energiáimat sok esetben elpazarlom olyan dolgokra, amik nem az én feladataim, nem az én utamat jelentik. Ma már egy bizonyos szint után nem vitatkozom, elengedem a felesleges dolgokat. Tudom, hogy vannak korlátaim, s nem kell minden esetben túlfeszíteni a húrt. Megtanultam nemet mondani. 

A Holdam – Tengerem fejezet a természet ihlette versek gyűjtőhelye. A természet a legnagyobb megnyugvás, amely folyton képes a megújulásra. A természet újratöltekezik, csírázik, virul egy idő után, bármilyen katasztrófa éri, mert ez az élet rendje. Vajon az emberiség is el tudja mondani ezt saját magáról? 

A Merülés címet viselő fejezet a szubjektív verseket fogja össze. Ezek kapcsán a költő úgy fogalmaz: magába, a gondolataiba merül, hiszen mélyen megérintik a társadalmi változások. A belső csendben átgondoltabbak a reakcióink, mint a külső zajban, ezért van időnként szükség arra, hogy visszahúzódjunk a saját világunkba. A negyedik fejezet a Párna szimfónia címet kapta, ebben a legszemélyesebb versek jelennek meg. Ez egy nagyon belső világ naplója, a valóság és az álmok birodalma, azok boldogságforrása. 

Bischofné Hesinger Katalin a kötet illusztrációit is maga készítette, ezúttal egy számára új technikát, az üvegfestést alkalmazta. Mint mondotta, baráti tanácsra kezdett el foglalkozni vele, s viszonylag hamar rá is érzett az ízére. 

– Ez egy nagyon érdekes, színes világ – mondja a kötetben található képek kapcsán. – Kicsit absztrakt, talán ezért is lehet vele érzelmileg játszani. Azt gondolom, hogy a verseimhez is illik ez a technika, hiszen világunk, amibe betekintést nyújtok, ugyanolyan törékeny, mint maga az üveg. Szeretem a könyveimet saját magam illusztrálni, mert úgy vélem, hogy a tartalom és a képi világ egységet alkot. Amikor már tudtam, milyen címeket kapnak az egyes fejezetek, azok alapján készítettem el a festményeket. 

A szerző a harmadik verseskötete megjelenése után újra a prózához fordult vissza. Egymással párhuzamosan két könyvön dolgozik, az egyik egy macskáról szóló mesekönyv lesz – ezt szerette volna 2020/2021 telén befejezni –, a másik egy novellagyűjtemény. Ez utóbbi annyiban hasonlít a Kövek és virágok verseskötetre, hogy témáit ugyancsak az életből meríti. 

– Általában azzal foglalkozom, amihez kedvem van, így gyakran dolgozom párhuzamosan több dolgon is – magyarázza. – Régóta írok novellákat az emberi kapcsolatokról, érzelmekről. A legtöbbnek van valóságalapja, ami az írásaimban csak olyan szinten jelenik meg, hogy az illető vagy adott élethelyzet ne legyen egyértelműen felismerhető, behatárolható. A visszajelzések alapján a Kövek és virágok kötet verseinek mondanivalójával nagyon sokan tudtak azonosulni. Bízom benne, hogy a novelláimmal is hasonlóképpen lesz.