Az Andrássy úttól a Múzeum utcáig – Hét keszthelyi képzős első közös kiállítása

Izgalmas heteket tudhatnak maguk mögött a most bemutatkozó fiatalok, mondhatni baráti közösséggé formálódtak a készülődés során. A közösségi oldalukon már elkészültek azok a videók, amikben ízelítőt kapunk arról, mit is jelent számukra a művészet. Nincsen világmegváltó indíttatásuk, egyszerűen csak teszik a dolgukat, gyűjtik az impressziókat, aminek eredményét nemsokára a nagyközönség is láthatja. A csoport kezdeményezéséről az egyik bemutatkozót, a Budapesten élő Tóth Xéniát kérdeztük.

- Olyan képzőművészeti alkotásokra szeretnénk felhívni a figyelmet, ami eltér a hobbi vagy amatőr művektől. Nem titkolt szándékunk, hogy megváltozzon az emberek véleménye a magas művészetről, illetve közelebb hoznánk a vidéki nézőkhöz ezt a világot. Szerencsések vagyunk, Magyarország legnívósabb egyetemén diplomáztunk, ezek a tanulmányok sok pluszt jelentenek a gondolkodásunkban. Egy autodidakta művész sok helyről informálódik, mi az egyetemen olyan komplex oktatást kaptunk, ami talán más látószögből hozza felszínre benső világunkat. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi különbek vagyunk, szebben festünk vagy rajzolunk, csupán erre a komplexitásra hívnám fel a figyelmet.

- Hogyan találtatok egymásra?

- Burucs Szabolcs grafikusművész tavaly nyáron kezdte megkeresni azokat a fiatalokat, akikről tudta, hogy Keszthelyen születettek, tanultak vagy még most is ott élnek. Többen lettünk volna, de nem mindenkinek felelt meg a mostani időpont. Reméljük, hogy a későbbiekben még csatlakoznak majd hozzánk és lesz lehetőségünk együtt kiállítani. Mi magunk, a kezdő csoport is most kezd összebarátkozni, az elmúlt években ugyanis nem igazán találkoztunk egymással. Ezért nincs a kiállításnak sem tematikája, koncepciója. Először szeretnénk bemutatkozni, egymásra találni, aztán a későbbiekben bármilyen témában tudunk majd újra közönség elé állni. Már most érezzük, hogy nagyon sokat tanulhatunk egymástól.

A fiatal művész szerint nehezebb azoknak, akik kevésbé kapcsolódnak be a fővárosi vérkeringésbe. Budapesten némileg könnyebb az érvényesülés, de ez sem mindig törvényszerű. Fontos az önmenedzselés, a galériákkal való jó kapcsolat kiépítése, a folyamatos alkotás. És fontos egy olyan befogadó kulturális intézmény támogatása, ahol szó szerint teret, sőt egy nagy termet kaphatnak a fiatal tehetségek.

- A Balatoni Múzeumban több éve hagyomány, hogy a fiatal balatoni alkotók programsorozatban bemutatjuk az itt élő vagy innen elszármazott művészeket, alkotóközösségeket – felelte érdeklődésünkre Németh Péter múzeumigazgató. - Az előző vezetés kezdeményezte, hogy a közgyűjtemény adjon teret a Keszthelyhez, illetve a Balatonhoz köthető olyan fiatal művészeknek, akik már letettek valamit az asztalra. A múzeum termei népszerűek, több évre előre lefixáljuk programjainkat, sokan szeretnének itt kiállítást rendezni. A művészettörténészekkel közösen eldöntjük, hogy milyen nívós válogatást engedünk be, mivel ez fémjelzi a mi színvonalunkat is. Úgy gondolom, a most nyíló februári tárlat amolyan fiatalos lendületet ad az egész évnek, színt visz a téli szürkeségbe. Ezt a hagyományt természetesen szeretnénk tovább folytatni, jövőre hasonló programmal rukkolunk elő - mondta Németh Péter.  

Az egyediségüket most együtt megmutató képzősök tárlatát Wechter Ákos képzőművész, egyetemi tanár ajánlja majd az érdeklődők figyelmébe. A megnyitón Nagy Bálint polgármester, Németh Péter múzeumigazgató és Péczeli Bauer Margit festőművész mond köszöntőt.

A tervek szerint a későbbiekben általános és középiskolás diákokat, illetve felnőtteket kalauzolnak végig a két hónap során. A vizuális oktatást szeretnék ily módon kiegészíteni saját személyes meglátásukkal, tapasztalataikkal, tette hozzá Xénia. A klasszikusokon felnőtt, ám a kortárs művészetet lassan-lassan befogadó közönséget mindenesetre tárt karokkal várják a keszthelyi Múzeum utcai épületben, s elmesélik, hogy miképpen indultak az Andrássy úton található patinás egyetemről.