A hónap műtárgya: a takácsok céhkorsója

A céhkorsók díszes cserépedények, boroskancsók, melyekből bort szolgáltak fel, fő­ként a 18. században, a céh összejövetelein, ünnepségein, szimbolizálva a tagság társas szellemét, egybetartozását. A kanizsai takácsok céhkorsója a nagy méretű típusba tartozik, 35 centiméter magas és 10-12 literes. A korsót – az oldalába karcolt felirat tanúsága szerint – 1800-ban Horváth József készítette. 

– Kanizsán a török alóli felszabadulást követő évtizedekben a lakosság növekedésével egy időben jelentősen nőtt a kézművesek száma is – magyarázta Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus. – Legtöbben a ruházati iparban dolgoztak, szabók, csizmadiák, vargák, takácsok, szűcsök voltak, de megjelentek az igényesebb iparágak képviselői is, például fésűs, kalapos, hegedűkészítő. Iparuk mellett földet, szőlőt műveltek, állatot tartottak. A városban elsőként a szabócéh kapott kiváltságlevelet 1698-ban. Majd sorra céheket alakítottak az azonos vagy rokon foglalkozást űző kézművesek, 1798-ban már 17 működött a városban. A céhtagok fontos szerepet töltöttek be a város irányításában, a városbíró és az esküdtek mellett az ő feladatuk volt a tűz elleni védekezés megszervezése is. 

Kunics Zsuzsanna elmondta: a jeles céhes emlék egyben becses múzeumtörténeti tárgy is, az 1913-tól létrehozott múzeumi gyűjtemény egyik legkorábbi darabja. Valószínűleg Halis István könyvtáros és múzeumőr gyűjtötte, illetve az ő idejében került a gyűjteménybe.