Impozáns megjelenésű kötet mesél a nagykanizsai komolyzenei élet múltjáról

"Ha volna időutazás... 1921. január 8-án ott lehetnénk a Sugár út 3. alatti kultúrpalota velencei tükrös, csilláros, karzatos nagytermében; láthatnánk a még nem egészen húszéves ifjú karnagyot, Mathea Károlyt, amint beinti a frissen megalakult szimfonikus zenekar muzsikusainak Rossini Tell Vilmos című operájának nyitányát...+ Ezzel a beszédes felütéssel kezdődik a százéves jubileumra készült könyv, melynek a szimfonikus zenekari koncerttel beharangozott díszbemutatóját elsöpörte a koronavírus-járvány. 

- A kötet impozáns megjelenését a kanizsai Balogh József grafikusnak köszönhetjük, mely a minőségi könyvek közé emeli - fogalmazott Kocsis Katalin. - Tartalmát tekintve szintén alapos, minden apró részletre kutatómunkát végeztem, hiszen a zenekarok 1885 előtti őstörténetével indul az olvasnivaló. Ezt követően érdekes történetek vezetnek az együttes megalakulásához. Lelkes zenészek már 1895- ben szerettek volna létrehozni egy szimfonikus zenekart, de kevesen voltak, ezért nem jártak sikerrel. Akkor történt, hogy mindössze néhány éve érettségizett kanizsai piarista fiatalok az iskolai zenekarukkal 1920-ban megalapították a Nagykanizsai Főiskolai Hallgatók Zeneegyesületét. A kultúra népszerűsítését hirdető Nagykanizsai Magyar Irodalom- és Művészetpártolók Egylete akkora fantáziát látott a fiatalokban, hogy 100 évvel ezelőtt megalapították a szimfonikus zenekart. 

Kocsis Katalin hozzátette: innentől kezdve a kötet végigköveti a zenekarok életét, történeteiket és karmestereit. Voltak nehéz időszakok, egészen mély hullámvölgyek, de az együttes soha nem szűnt meg. Ezért is volt nagy megtiszteltetés és felelősség átfogni ezt a jelentős időszakot. 

A Krátky István Egyesület elnöke, dr. Pintérné Grundmann Frida szerint a szervezetük azzal a céllal jött létre, hogy a zenei kultúrát ápolja, szinten tartsa és nagyon fontos célkitűzésük a fiatalok megszólítása, a minőség közvetítése. A jubileumi kötettel tisztelegnek az elődök előtt, megmutatva a kanizsai lakosságnak, hogy a városnak mindig volt szimfonikus zenekara. A jelenlegi helyzetben kizárólag segítséggel, például zalaegerszegi zenésztársakkal is kiegészülve működhet, de a kapcsolat nagyon jó, ezért büszkék lehetnek az együttesre. Ettől függetlenül meggyőződése, hogy egy városnak szüksége van a klasszikus muzsikára, egy olyan zenekarra, mely az adott közösséget képviseli. 

Ezzel maximálisan egyetértett a Krátky egyesület alelnöke, motorja, a szimfonikus zenekar csellistája, Balogh Tünde is. Szerinte a könyvből jól kitűnik, hogy a lokálpatriótáknak mennyire fontos volt a zenekar. Mindig akkor szárnyalt, amikor volt egy vezetője, egy karmestere. Most egy ideje nincs, de ezen jó lenne változtatni, melynek természetesen anyagi vonzata van. 

- Örülök, hogy ilyen nívós könyv született, melyben az olvasók választ kaphatnak arra, hogy miért is választottuk egyesületünk névadójául Krátky István polgármestert - folytatta. - A kiválóan hegedülő, brácsázó és a város zenei életét mindig a szívén viselő különleges embert. Aki őszintén hitt abban, hogy zenét tanulni és hangszeren játszani nem úri huncutság, hanem egy semmihez nem fogható lehetőség mindenki életében. Remélem, hogy e gazdag és színes múlt erőt ad a minket követő generációknak és akár a távoli jövőben lesz majd Nagykanizsán koncertlátogató közönség, zenét tanuló gyermek, zenét pártoló mecénás, s persze szimfonikus zenekar.