A keszthelyi Balatoni Múzeumban talált, szenzációsnak értékelhető kéziratról

Miről is van szó? Pados János közismert szabadsághős, badacsonytördemici orvosíró- pap eddig ismeretlen, Utazási Napló című kéziratos művét találták meg a Balatoni Múzeumban, szólnak a beszámoló első sorai, majd így folytatódnak: „Pados János katolikus pap és orvos, 1820- ben született Dunaföldváron. 1840-ig Székesfehérváron hallgatott teológiát, 1843-ban szentelték fel. Dunabogdányban lett káplán, majd szentszéki jegyző lett a fehérvári püspöki hivatalnál. 1848 nyarán önkéntesnek állt, tábori lelkészként részt vett a pákozdi és schwechati csatákban. Az önkéntesek feloszlatása után visszatért Székesfehérvárra, de 1849-ben már megint a seregben találjuk, őrmesterként. A szabadságharc bukása után hat év várfogságra ítélték, először Munkácson, majd Olmützben raboskodott. 1853-ban szabadult, majd Fehérvárcsurgón lett Károlyi gróf fiainak nevelője. 1867- ben orvosi oklevelet szerzett. 1872-ben visszavonult, és lemondott minden egyházi és polgári hivataláról, európai útra indult.

- Innen válik érdekessé a beszámoló, hiszen nem más került a múzeológusok kezébe, mint Pados János útinaplója, amit ők maguk is szenzációgyanús szerencsének tartanak. Az alábbiakban a dokumentumot bemutató múzeumi bejegyzésből szemelgetünk. 

A Badacsony alatti Nemestördemicen letelepedő, s 1892- ben bekövetkezett haláláig itt élő Pados János útirajzaiból még életében megjelent két kötetnyi. (Valamikori háza ma óvoda, Badacsonytördemicen utca viseli a nevét, sírja gondozott.) 1890-ben kelt Utazási Napló című kötete a törökországi, németországi, skandináviai és oroszországi utazásait örökíti meg. 

A most előtárt 1839-es napló nem jegyzetfüzet, nem saját használatra szánt napló: van címe, szerkezete, fejezetei, tartalomjegyzéke, a szerző még címlapot is rajzolt. 

A 19 éves teológiai hallgató Kőszegen kezdi meg útját, majd Sopron és Pozsony leírásával folytatja, a Duna vonalán lép Ausztriába, hogy Bécsbe menjen. "Kifejezetten bájos az a szakasz, ahol a Magyarországon addig még ismeretlen vasutat írja le. Ihletetten járva végig Bécs templomait, az utazás Grácban zárul."

- A szöveg olykor kortársakra, hadtörténeti művekre, korabeli útleírásokra is kitekint. A kézirat 141 számozott oldalból áll, és az utazás fogalma fölött való többoldalas elmélkedéssel kezdődik. 

A kéziratot bekötötték, kötetként állt a polcon, és ugyan az ötvenes években a katalógusban jelezték, hogy kézirat, könyvként élte életét a múzeumi könyvtárban. Tehát sejthetően a legeslegelső Pados János-művet találtuk meg, fogalmaznak a kutatók. 

A keszthelyiek jóvoltából végül álljon itt egy részlet a naplóból. 

"Csendes volt az idő, csak a' vasút' robajja szakasztotta meg az éjszak' nyugalmát. Haladtunk - sebesebben mint a' hegytetőrül zúgó ár, sebesebben a' szilaj csikóktól elragadtatott kocsinál. Az őrházaknál (mellyekben a' pályára ügyelők laknak), fákla és lámpa fénnyel fogadtak bennünket. Elértük végre Vágrámot, és itt társaságunk szaporodott. Sajnálom hogy nappal nem láttam e' tájt, hol annyi nevezetes történt. Véres csatáknak volt ez hajdan színhelye. Itt alázta meg Habsburgi Rudolf a' büszke csehet, itt alapította meg birodalmát, a' hatalmas Ottokár ellen ki vívott győzelmen. Itt vártak a' dicsőségért ujabb időkben Napoleon' hadai. Szürke homály födte a' tájt, és az elhúnytak sírjain gyenge szellő susogott. Által keltünk már a' Dunán vont fahidon is és az éj' közepén szállottam ki a' bécsi Praterben. (...) Vannak több gőzösök (locomotiv) mellyeket a' kocsik elejbe csatolnak, úgy szinte szállító kocsik is. Én a' Ney-York-ban készült »Giganton« töltöttem el Ganzendorftól Bécsig közel 50 percznyi időt.' (Pados János: Utazási Napló - kézirat)