Párizs megismerte a zalaegerszegi Nagy Kálmán festményeit, a bemutatkozás folytatódik

Két hónap híján egy éve beszélgettünk a bajai születésű, évtizedek óta Zalaegerszegen élő festőművésszel. Akkor még csak körvonalazódott a francia utazás. Nagy Kálmán világhírű magyar művészek nyomdokaiba lépett, mondhatjuk így. Párizs mindenkit elvarázsol, a modern magyar művészet alakjait, irodalmárokat, festőket csakúgy, mint a tudósokat, gondolkodókat. 2017-ben volt Budapesten egy kiállítás a Virág Judit Galériában, akkor olyan műveket láthatott a közönség, amelyek születését a francia főváros inspirálta 1890 és 1960 között. Vaszary János a kabarék és revük világába „utazott”, Mednyánszky László a külvárosi nyomornegyedeket látogatta meg, Egri József a párizsi életvitelből adott ízelítőt, Csók István tudatosan egyengette a gazdag szalonokban saját festői útját. Czóbel Béla és Berényi Róbert a modern irányzatot, a fauvizmust importálta onnan, majd a köréjük gyülekező „magyar vadak”, a Nyolcak felkavarták az itthoni művészlét vizét. Rippl-Rónai József azon kevesek egyike, akiket elismert a párizsi művészvilág.

A zalaegerszegi Nagy Kálmánt az a megtiszteltetés érte, hogy az idén 30 éves ménil­montant-i művészek egyesületének négynapos, nyitott műhelyén, kiállításán vehetett részt. A párizsi városrészben 1991-ben képzőművészek kollektívája egyesületet hozott létre, ők az ingatlanfejlesztők elképzeléseit megakadályozva megmentették a történelmi negyedek műhelyeit, épületeit. Élettel teltek meg az utcák, 25 éve szeptember utolsó hetében tartják „Nyílt ház műhely” programjukat, szakmai találkozójukat. Az egyesület művészei színházakban, kávézókban, szociális és szórakoztató központokban mutatkoznak be, 2013-ban pedig létrehoztak egy galériát. A szeptemberi program évente közel 15 000 látogatót vonz, ez nem más, mint a siker záloga.

Az egerszegi festőművész ifjúkorában kalandos úton többször járt már a francia fővárosban, a nemrég Budapesten megvásárolt Mistral című festményét a francia tengerpart ihlette.

– A menedzserem ismerte Pál Lengyel Jenőt, valahogy így gondoltak rám. Hihetetlen nagy dolognak tartom, hogy szinte látatlanban ilyen bizalmat szavaztak nekem a párizsiak – ecsetelte a kapcsolat kezdetét Nagy Kálmán. – Húsz nagy méretű festményemet csomagoltam be, amit Budapestről indítottunk útnak. Én később csatlakoztam, szinte a nyitásra érkeztem. A kiállítótérben mindenkinek megvolt a helye, amolyan kulturális expót képzeljünk el. A művészeket kész installáció várta, nagyon praktikus módon tudtuk felfüggeszteni a képeket, mindenki a saját maga igénye szerint alakította a kapott helyet. Napközben a látogatókkal beszélgettünk, egymással ismerkedtünk, vittem a naptáraimat, az albumokat. Külön öröm, hogy a párizsi főkonzul odajött hozzám. Városlátogatásra nem sok idő maradt, de a környező utcákat, a kerületet némileg feltérképeztem, az Eiffel-tornyot több szemszögből fotóztam, ahogy éppen engedte a nap járása. A szállás és a kiállítótér között naponta egy-egy órát utaztam, szóval ez inkább munka volt, mint kirándulás, ám nyitott szemmel jártam. Azért megmaradt néhány megható pillanat, az emberek szíve telt meg örömmel, amikor egy borostás fickó tangóharmonikázott a metrószerelvényen. Vagy a szecessziós épületek, ahogy egymás mellett sorjáztak séta közben.

– Sűrű, tevékeny napok, ám talán került valami mégis a művész tarsolyába. Milyen újdonságokkal tért haza?

– Természetesen nagyon sok minden fogalmazódott meg bennem, vizsgáltam magamat. A nonfiguratív ábrázolást szeretném kicsit finomítani, valamint a későbbiekben még bátrabban nyúlni a színekhez, a feketét visszaszorítani. Lássák az életörömöt, az emberek mostanában nagyon vágynak a megerősítésekre, a kapaszkodóra. Fél évig a jubileumi kiadvánnyal foglalkoztam, most újult erővel állok neki a festésnek. Ami a legfontosabb, a ménilmontant-i kiállítás hozománya, hogy már folyamatban van a márciusi nizzai bemutatkozásom, megírtuk a szerződést, emellett még egy másik párizsi galériás figyelmét keltettem fel.

A művész lakásán az újságírónak azonnal feltűnik, az utazás élménye hamar rea­lizálódott, a „Párizs felett az ég” című képen szinte még meg sem száradt az olajfesték. Nagy Kálmán festményeit legutóbb Budapesten a Dob utcai Unio galériában állították ki, a Szegedi Regionális Összművészeti Központ Horizont című tárlatán november 14-ig szerepelnek. Közben készül könyvbemutatóval egybekötött jubileumi tárlatra, ami november 9-én nyílik a Gönczi Galériában.