Gránátalma-díjat nyert a zalai alkotó, Simon Katalin

Díjnyertes tojásíró

Mint arról korábban beszámoltunk, 2019-ben Kínában képviselte Magyarország szellemi kulturális örökségét Simon Katalin. Az említett utazás után kezdte el a munkálatokat erre a pályázatra.

- Viszonylag hamar elindultam azon az úton, aminek az eredménye lett ez a 20 díjnyertes tojás. Sárközi mintákat dolgoztam fel, melyet megelőzött egy kutatómunka, a minták tanulmányozása, a színek variálhatósága. A minták megrajzolása nem egyszerű egy hagyományos méretű tyúktojáson, mivel nagyon aprólékosak – mesélte a zalai alkotó, akit nagyon boldogság fogott el, amikor meglátta a végeredményt:

- Igen, ilyennek álmodtam meg ezeket a kis törékeny darabokat.

Mikor értesült arról, hogy a régiós zsűrizésen díjazott lett, akkor érte el a célját, melyet kitűzött maga elé.

- Szerepelhetek a munkáim által egy olyan rangos kiállításon, mely kézművesként szerintem kiváltság. Ott akartam lenni az ország legjobbjai között. A régiós eredménnyel elértem azt, amiért dolgoztam az azt megelőző hosszú hetekben, hónapokban – tette hozzá.

Gratuláció üzenetben

Viszont itt nem állt meg ez a történet.

- Éppen a megnyitót néztem a gyermekeimmel online, – sajnos a pandémia miatt erre volt lehetőség -, amikor jött egy üzenet a Zala Megyei Népművészeti Egyesülettől, hogy „Gratulálunk a Gránátalma-díjhoz!”. Felfogni sem tudtam. Ez egyfajta „megkoronázása” annak az alázatos munkának, amit mi kézművesek, alkotó emberek beleteszünk az anyagokba. Nagyon sokan még kiérdemlik ezt azok közül, akiket ismerhetek, viszont meghatározott számú díj van. A zsűrinek rangsorolni kellett, ami nem lehetett könnyű feladat. Ezért is fantasztikus érzés, hogy a Hagyományok Házában olyan alkotókkal lehettem egy teremben, várva a díjak és elismerések átadását, akik kezükkel, lelkükkel formálják munkáikat.

Hagyományőrző kézműves tábor

Simon Katalin folytatja az utat, várva az újabb kihívásokat. Ugyanis számára a tudás élményszerű átadása a legfontosabb.

- Célom, hogy minél több emberhez eljusson a tojásírás hagyománya. Így született meg a Szederinda Hagyományőrző Kézműves Tábor, mely igyekszik felölelni mindazt az értéket, melyet a hagyományos tárgyalkotó tevékenységek képviselnek. A gyerekeknek lehetőségük adódott belekóstolni a tárgyalkotás világába. A természetes anyagok kerültek előtérbe, mint például a gyapjú, agyag, mézeskalács, tojás, de volt gyöngyözés is. Olyan népi ételek készítésével is ismerkedhettek, mint a házi húzott rétes, pogácsa, lángos. Élvezték, szerették ezt a 2 hetet. Sok élménnyel gazdagodhattak, ebben minden segítséget megadtunk nekik, amit csak tudtunk.