A töltött káposzta és a lecsó is lehet irodalmi kérdés

A szentgyörgyvári Margófeszten Cserna-Szabó András főszerkesztővel és főszakáccsal együtt Darida Benedek, Fehér Renátó és Vajna Ádám különleges lecsót készített, amelybe a szokásos „alkatrészeken” kívül mangalicaszalonna és kolbász, gomba, bazsalikom, petrezselyem, fokhagyma, valamint sok bor került.

– Mindenki azt gondolja, hogy a lecsó ősmagyar étel, de ezt se a paprika, se a paradicsom nem teszi lehetővé – mondta el Cserna-Szabó András. – Ez az étel Törökország felől a Balkánon át érkezett hozzánk a XIX. század elején, hasonlót ma is találunk például a törököknél és az araboknál.

A Hévíz az egyetlen olyan magyar irodalmi folyóirat, amelynek állandó gasztrokulturális rovata van: a Hajószakács. Megjelennek itt gasztrotörténeti dolgozatok, ínyes esszék, hasnovellák, tárcák, útirajzok és paródiák, például a balatoni halászlé, a román miccs és a Mecseki Itóka kapcsán, de szóba kerül olykor a Rolling Stones, Kun Béla, Hamvas Béla és Tarantino is.

– Nagyon jó lenne, ha a gasztronómia a civilizáció és a magyar kultúra részévé válna, sokkal jobban, mint most – szögezte le a főszerkesztő főzés közben. – Sok helyütt, a franciáktól a csehekig a kultúra és az identitás része a gasztronómia, Magyarországon viszont nem így van. Olaszországban hasonló elképzelhetetlen lenne, de Budapest például létezik magyar konyha nélkül, mert kiengedtük a kezünkből. A töltött káposzta szerintem kulturális kérdés, ám a fővárosban nem lehet normálisat kapni, s a magyar konyha legfontosabb alapanyagai sem találhatók meg a boltokban „ehető minőségben”, mint például a paprika, a szalonna, a kenyér, vagy a pálinka. Ez olyan, mintha egy olasz üzletben nem vehetnénk jó minőségű paradicsomot, tésztát, olívaolajat, esetleg fokhagymát. Olyan részéről mondunk le a nemzeti énünknek, amiről nem érdemes.

A József Attila-díjas író, újságíró szerint a gasztronómia szorosan összefonódik az irodalommal: a francia konyháról például az eddigi legnagyobb összegző munkát Dumas írta, aki azt tartotta élete fő művének.

Cserna-Szabó András úgy vélte, a mostani Hévíz-antológia is egy irodalmi szakácskönyv, amely a sokszínűséget élteti, és nem akar dönteni például a szegedi és a bajai halászlé között, mert mindkettő jó. „Csak tudni kell, mi az a fundamentum, amelyre házat próbálunk építeni” – fogalmazta meg a Hévíz folyóirat gasztroirodalmi küldetését.