Beszélgetés Gáspár Annával a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztiválról

A ZAKO ötlete és indulása már számos beszélgetésnek témája volt. Mit gondol, hol tart most ez a folyamat?

- Kilenc éve tartottuk az első ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivált, ami egy hirtelen ötletből indult együttműködés eredményeként született a Manna Produkció és a Kvártélyház között. Ugyan már évek óta együtt dolgoztunk, Tompa Gábor igazgató kérésére több vendégjátékot is hoztunk Zalaegerszegre, mégis egy pályázat ihlette, hogy legyen egy állandó egyhetes fesztivál a vendégelőadásoknak. Tapogatózással indult a folyamat, igyekeztünk kiismerni a nézők érdeklődését. Ma már, a nyolcadik fesztivál után azt mondhatom, tudjuk mi az, ami nagyobb számú közönséget vonz. Ennek ellenére ma is tartjuk magunkat ahhoz, hogy hozunk ismeretlen, kísérleti előadásokat, mert hiszünk abban, hogy érdemes ezt a vonalat is felmutatni egy ilyen seregszemlén. És őszintén örülünk, mikor látjuk, hogy a nézők az előadások végén pozitív élményekkel térnek haza.

Az elején még nem volt meg a törzsközönsége a fesztiválnak. Ennyi év után van már stabil látogatói réteg?

- Már a hatodik fesztiválon árultunk bérleteket, amivel az összes ZAKO-előadást meg lehetett nézni, és örültünk, hogy van rá igény, keresik az emberek. Látok visszatérő arcokat, de folyton jönnek újak is. Büszkeség, hogy ezzel az eseménysorozattal olyanokat is meg tudunk szólítani, akik még sosem jártak a Kvártélyházban.

Idén a ZAKO programjában volt sok zene és volt bábszínház is a gyerekeknek. Miben volt más ez az évad?

- Nem lehet figyelmen kívül hagyni az elmúlt másfél év történéseit, amelyek átalakították a közösséghez tartozás élményét mindenkiben. Máshogy állunk egymáshoz, a világhoz, és emiatt megváltoztak a kultúrafogyasztási szokásaink is. Ezen a nyáron nagyon igyekeztünk a zenés műfajok közül többet felvonultatni, s a kortárs prózai színházban is könnyedebb témájú előadásokat választani, mert biztosak voltunk benne, hogy azok, akik betérnek a nyári színházba, felszabadult kikapcsolódásra vágynak. A közvetlen és közösségi élmények amik igazán hiányoznak az embereknek.

A vírushelyzet és a korábbi leállás hozta magával, hogy megjelent a kínálatban az online színház?

- Mivel a fesztivál sok helyről összeválogatott és színes kínálatot szeretne felvonultatni, nem mehetett el amellett, hogy az elmúlt időszakban új műfaj született. Mindeközben gondoltunk azokra is, akik valamiért még nem jöhetnek, vagy nem szeretnének színházba jönni. S ebbe a különleges játékba egy-egy olyan színészt is bevontunk, akit jól ismer a zalai közönség: Ticz Andrást és Kovács Virágot is meghívtuk online improvizálni.

Hogy értékeli az idei fesztivált?

- A legnagyobb sikernek azt élem meg, hogy a nézők visszatértek. A színészeknek az elmúlt fél év után elképesztő öröm volt színpadra állni és hús-vér emberek előtt – valós és azonnali visszajelzések kíséretében – játszani. Ezt az örömet is magával hozta az újraindulás. Azonban abban, hogy a nézők eljönnek-e színházba, már kevéssé voltunk biztosak. Ezért volt jó látni, hogy szinte napról napra egyre többen érkeztek. Az utolsó előadáson már telt ház előtt játszott Tompos Kátya és Balázs János.

Mekkora merítésből válogatják ki azokat az előadásokat, amelyek megjelennek a ZAKO programjában?

- A műsort közösen állítjuk össze Tompa Gáborral, jól kiegészítve egymás tudását a közönség igényéről és a független színházak kínálatáról. Törekszünk arra, hogy olyan előadások érkezzenek, amelyek a kortárs drámairodalmat, a kortárs művészetet is reprezentálják, reagálnak arra, ami körülöttünk van, vagyis ízig-vérig maiak, amelyekhez könnyű kapcsolódni. Szerzőket is keresünk és olyan adaptációkat, amelyekben sok fiatal művészt ismerhet meg a Kvártélyház közönsége. Idén Grecsó Krisztián volt jelen hangsúlyosan, elhoztuk egy regényének színpadi változatát, és ő maga is fellépett, felolvasott, sőt énekelt is a színpadon. De ott volt mellette szinte klasszikusként, mégis kortárs feldolgozásban Janikovszky Éva is. Mivel a Manna Produkció missziója, hogy a pályakezdő művészeknek adjon bemutatkozási lehetőséget, ezért fontos számomra, hogy olyan előadások is szerepeljenek a ZAKO-n, amelyekkel e küldetésünk teljesül. Ebben is támogatóak a Kvártélyház nézői, bizalommal vannak a választásaink iránt, úgy látom, érdeklődve ülnek be a számukra teljesen ismeretlen darabbal vagy szereposztással érkező társulatok előadásaira is. Célunk, hogy azokat a formációkat mutassuk meg, amelyek a kőszínházi rendszereken kívül alkotnak. Sokszínű, lendületes, elgondolkoztató, formabontó és nagyon mai előadások vannak a független színházak kínálatában.

Vannak más vidéki helyszínek, ahol hasonlóval próbálkoztak, de nem sikerült ilyen hosszú időn át fenntartani egy ilyen fesztivált. Miben más Zalaegerszeg?

- A ZAKO sikere a Manna és a Kvártélyház jó együttműködésén alapul. Az a csapat, amely itt munkálkodik a színfalak mögött, szívügyének tekinti, hogy ez a fesztivál és kínálat is eljusson a nézőkhöz. S a város nyitottsága és a nézők szeretete az, ami még fontos alkotóeleme a hosszú távú sikernek.

Személyesen önnek van már zalaegerszegi része? Mennyire kötődik a városhoz?

- Egyértelműen. A családom is szívesen tölti itt a nyárnak azon heteit, amikor a fesztivált tartjuk, a gyerekeim már ismernek minden játszóteret és fagyizót, örömmel térnek vissza minden évben. Ha visszagondolok, hogy a kislányom másfél éves volt az első fesztivál idején, és idén már felsős lesz az általánosban, még inkább szembetűnik a sok év és a sok itt töltött idő. De nem csak ilyenkor, az év más időszakaiban is fel-felmerül Egerszeg, egyszer csak kiderül, hogy szinte minden kollégám, ismerősöm kötődik ehhez a környékhez valahogy. Egyre inkább vallom, hogy Zalaegerszeg igazából a világ közepe.

Mit gondol a KvártélyházNyár további előadásairól?

-A Hasonmások tavaly közös bemutatónk volt a Kvártélyházzal, a szerzők is büszkék voltak erre a feldolgozásra, úgyhogy mindenkinek ajánlom. Zalaegerszegen mindig is működtek a mai, zenés darabok. Örülök, hogy ide érkezik A Pál utcai fiúk. A vírus elvette a gyerekektől ezt az évet, így igazán fontos, hogy egy jó ifjúsági előadás kerül a Kvártélyház színpadára. Bízom benne, hogy sok iskolást – és a szüleiket is – idecsábítja ez a legendás történet, a remek zenék. Amit részben szintén Grecsó Krisztiánnak köszönhetünk, így lesz végül kerek a nyári program, ami júniusban vele indult és augusztusban vele végződik.