Tompagábor Kornél: „Megpróbáljuk a világot a talpára és a feje tetejére állítani…”

– 2007. július 27-én 20.30-kor Mácsai-esttel indult a Kvártély-ház Nyár első évada. Mácsainak tetszett a hely, a közönségnek Mácsai, Ön pedig – egy, a szabadtéri előadások történetét feldolgozó írása szerint – remélte: Örkénynek is tetszene. Visszatekintve, mit gondol: tetszik, tetszene neki?

– Örkényt húztam az érettségin, és úgy kezdtem a vizsgát, hogy terpeszbe álltam és hátranéztem a lábam között – utal az író Arról, hogy mi a groteszk című egypercesére Tompagábor Kornél: „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.” – Itt a színházban is így van: megpróbáljuk a világot a talpára és a feje tetejére állítani… az, hogy hátul ketten tartják a díszletet, hogy el ne boruljon, mert vinné a szél, nem tartozik a nézőre, ő varázslatot szeretne a színházban. És mi igyekszünk ezt létrehozni. Szóval remélem, Örkénynek tetszene, meg annak a sok szerzőnek is, aki az elmúlt 14 évadban járt itt – akár a maga fizikai valójában, akár egy játszott darabja által, vagy ötletet, inspirációt adott az itt dolgozóknak.

– És a nézőknek…? …tetszik?

– Bízom benne. Mert ez a legfontosabb. A nézőknek kell, hogy tetszen. Vannak, akik a nagybetűs szakmának dolgoznak – mi is, csak mi emellett a barátainknak készítjük az előadásokat. Mert az idők során barátokká váltak a nézők – vagy dedikáltan, kimondva, vagy azáltal, hogy folyamatosan jönnek az előadásainkra, sokan már tizenötödik éve. És egyre többen. Várják. Nem csak a helyiek, állandó nézőink közt van például egy kecskeméti házaspár is. Ehhez elengedhetetlen, hogy mindig az általunk elgondolt színvonal fölött legyünk. Van elképzelésünk arról, hogy kell zenés darabot vagy vígjátékot játszani, s azt mindig túl kell teljesíteni. A nézőnek ugyan-is vannak elvárásai. Az, hogy „kvártélyházi előadás”, mi-nőségjelzővé lett, és ez jó. A közös érdemünk.

– Lehet a lécet évről évre magasabbra emelni? – különösen úgy, hogy az Anconai szerelme-sekkel nagyon magasra került, rögtön az első évadban.

– Az Anconaiban benne volt az alapítás izgalma, a jövő titokzatossága, s nagyon jól sikerült az előadás. Jól álltak a csillagok – szögezi le. – Mindig próbál az embert mást csinálni – hogy az jobb lesz vagy rosszabb, nem lehet tudni előre. A színház élő organizmus, az elmúlt 15 évben sok minden történt itt is: voltak szerelmek, szakítások, köttettek házasságok, történtek válások, tragédiák, veszekedések, volt örök harag a próbán, egészen másnap reggel 10-ig. De az elképzelt színvonalból nem enged(t)ünk. Mindig olyat kell játszani, amire a néző nem mondhatja, ezt ő is meg tudja csinálni. Ahogy nem képes arra, amire egy artista vagy egy élsportoló – ezért elmegy cirkuszba és kosár-meccsre. A színház pont ilyen. S ha a szívében és a gondolataiban visszacseng, amit látott, ha magával visz egy dallamot, egy ritmust, egy érzést, már elértük a célunkat.

KVÁRTÉLYHÁZI LEGEK

– A legmeghatóbb pillanat?

– Amikor a fiam rosszul lett egy premieren, mert annyira izgult értem és az előadás sikeréért.

– A legnagyobb elismerés?

– A néző mosolya. És ha azt látom, hogy sikeres a színész.

– A kedvenc darab?

– Az összes. Mindegyik a mi kölykünk. Mindegyikben van olyan, ami izgat, most is.

– A legnagyobb csalódás?

– Volt egy előadás, amire nagyon készültünk, s valaki azonban nem vette komolyan a munkát, ezért nem úgy sikerült, ahogy akartuk. De ebből a közönség hál’ Isten semmit nem vett észre.

– A legnagyobb kihívás?

– Csinálni évről évre. Úgy, hogy minden rendben legyen, működjön.

– A legnehezebb feladat?

– A pitiánerséggel és az irigységgel való szembesülés, mosolyogva.

– A legemlékezetesebb próba?

– Minden évben van legalább egy, de nem is biztos, hogy emlékszünk „a legjobbra”, van, hogy csak az eredményére, amikor visszaköszön egy-egy ihletett pillanat. Viszont emlékezetes volt például, ahogy az Anconai szerelmesekben megszületett Szakály Aurél játékában Giovanni, a cukrász. Vagy amikor Ticz Andris a Hasonmások próbáján ráeszmélt a szerepében s alakításában rejlő erőre.

– A legnagyobb tanulság?

– Hogy a színházban tényleg csak a jelen és a következő pillanat számít.

KVÁRTÉLYHÁZI IMPRESSZIÓK

– Ha azt mondom eső…

– …objektiváció. Nem kell vele foglalkozni.

– Ha azt mondom, telt ház…

– …a legfontosabb. Imádják a színészek, és mindenki, aki itt dolgozik – ...örül a fodrász és örül az öltöztető, és persze a

rendező, s néha még az is eszébe jut, „talán azért is jönnek néhányan, mert én csinálom”.

– Ha azt mondom, nyári esték…

– …próbák és Kvártélyház. S tapasztalatgyűjtés, másutt.

– Ha azt mondom, nyaralás…

– …az valamikor máskor.

– Ha azt mondom, nézői re-akciók…

– …taps, öröm, mosoly, kedvesség, finomabb, frissebb parizer a színészeknek a boltban, élesztő a pandémia első hullámában, elismerő szavak az utcán.

– Ha azt mondom, Kvártély-ház…

– …az a Kvártélyház –mondja és időt kér. Csinál magának egy kávét… – Hogy a Kvártélyház mit jelent? Nem fogom azt mondani, hogy mindent (mosolyog). Az elmúlt 15 évet, és remélem, még sok kihívást. Sok szépet, sok jót, amibe néha vegyül némi keserűség is, de azt az ember elfelejti. Egy színház, amit másfél évtizede alapítottunk, és azóta működik. Pedig voltak, akik kétkedtek ebben. A város vezetősége azonban mindig mellettünk állt, bízott bennünk, támogatott és segített minket, még a rengeteg nehézséggel teli 2020-21-es évben is, sőt: akkor különösen. Ahogy a nézők is. S persze néha mi magunk is kételkedünk, de az nem művész, akinek nincsenek a világgal, önmagával, az adott szituációval, a saját koncepciójával és válaszaival szemben kétségei, kérdései.

– Ha azt mondom, ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál?

– …lassan tíz éve olyan előadásokat hoz Zalaegerszegre, amit máshol ilyen esszenciálisan nem kaphatnak meg a nézők. Mindezt a „könnyedebb” műfaj mellett, amely –ne felejtsük el azért – Molnár Ferenctől Görgey Gáboron át Seress Rezsőig sok mindenkit felvonultatott – sorolja elgondolkodva, s hozzátéve: mert ha nincs teteje, akkor már könnyed… Így a Csárdáskirálynő a kőszínházban komoly darab, a szabadtérin pedig könnyed nyáresti szórakozás… – Nem értek ezzel egyet – szögezi le halkan.

– Ha azt mondom, pénzügyek…

– …jó lenne, ha ezekkel nem kellene foglalkozni. De pénzből élünk. A jegybevétel mellett a kft.-nek vannak pályázati, reklám- és egyéb bevételei s a színháznak támogatói, ezeket forgatjuk vissza a művészetbe.

– Ha azt mondom áramszünet…

– …nemzetközi folklórgála, rögtön az első évadban. Telt ház a nézőtéren és a színpadon. S elmegy az áram. A tűzoltóság beállt a ház elé egy villogó szerkocsival, arról folytattuk az előadást. Többen azt hitték, tűz ütött ki. Pedig „csak” táncoltak a fiatalok a színpadon.

– Ha azt mondom, tűzijáték…

– …A padlás végén elmennek a szellemek a tűzijátékkal. Ezt nagyon sokan tudják már – majd’ száz előadásnál tartunk. Szép pillanat. Felvisszük a néző tekintetét az égre, látjuk a csillagokat, együtt

vagyunk a végtelenben. Ez egy édes történet, egy szép mese, amiben nincs rossz ember (igaz rá, amit mondani szoktam, hogy itt a Kvártélyházban kedves emberek játszanak kedves embereknek), és mindenki a határon belül jópofa. Vicces és komoly darab, közben nagyon személyes, és bár több mint 30 éve volt az ősbemutatója, nagyon modern. S van benne két olyan dal, ami visz mindent.

– Ha azt mondom, Rió 2016…

– …az egyik legnagyobb húzásom volt. A Csárdáskirálynő közben Oláh Jancsi, aki mobilon nézte az ötkarikás játékokat, felugrott, hogy Szász Emese párbajtőrvívásban olimpiai bajnok lett, György János pedig, aki Miskát alakította, megállította az előadást és bemondta a hatalmas sportsikert. A nézők tapsoltak, majd folytatódott a darab. Két napig rólunk cikkeztek, a fél ország erről beszélt, majd’ 300 ezren nézték meg a videót.

– Ha azt mondom, ősbemutató…

– …mindig nagy izgalom. Nekünk három is volt. A Hungarian Blues Brothers, a Lendvai képek és tavaly a Hasonmások. A rendszerváltás előtti húsz-harminc esztendő rettenetesen izgat, utóbbi odáig repíti vissza a nézőt egy édes, abszurd játék révén. Rendkívül izgalmas, amikor a szerzőnek alkotótársa a rendező és a színész.

– Ha azt mondom, Falujárás Kvártélyházán…

– …a Zalai Hírlap, a megyei önkormányzat és a Hevesi s részben a Kvártélyház közös, nagyon érdekes és értékes akciója volt. Számos településre vittük el a színházat, amely fontos, hogy kilépjen a saját keretei közül. Ez nézőket hoz, s

közben tudással, kapcsolatokkal, barátságokkal és messzire nyúló alapokkal gazdagodtunk mi is.

– Ha azt mondom, grund…

– …megmondom július 30-án, a születésnapomon(mosolyog). Izgat, hogy mi lesz az előadásból… –utal az idei új darab, A Pál utcai fiúk bemutatójára.

– Ügyvezető vagy rendező?

– Mikor, melyik. Ügyvezető és rendező.

– Most Ön mondjon kulcsszavakat, benyomásokat, érzéseket – a Kvártélyházról!

– … (hosszan gondolkodik) …színház, színházcsinálás, színész, öltöztető, fodrász, hangosító, asszisztens, jegypénztáros. Kollégák, barátok, nézők, kávé, kávé, kávé, kávé, kihívás és kedvesség…