Belekóstoltunk az első Magyar Mozgókép Fesztivál forgatókönyvíró programjába

A valahai filmszemlék hiányát érezve már 2019-ben létrejött a Veszprém-Balaton Filmpiknik, hogy idén, kihasználva a 2023-as európai kulturális főváros projekt adta (talán anyagi értelmű) tágasságot, szélesebb alapokon valósuljon meg a magyar filmfieszta. A Nemzeti Filmintézet a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa program szervezőivel közösen gondolta újra a magyar film ünnepét. Négy nagyjátékfilm, premierjét is a fesztiválon tartották (Így vagy tökéletes, Természetes fény, Toxikoma, Hasadék), de összesen 90 filmet vetítettek le, számos kísérőprogrammal dúsítva a napokat.

Rekkenő hőség idején napsütötte teraszra gyűlni? Csak akkor, ha sűrű intellektuális élmény ígérete csábít. Ez volt múlt pénteken délután a Filmre vele! címet viselő rendezvényelem. Láthattuk, milyen az, ha producerek figyelmét igyekszik felkelteni a filmes ember, amikor forgatókönyvvázlatot (angol kifejezéssel pitch­ingnek nevezik a feladatot) mutat be. Ezúttal kortárs magyar regényeket választottak a szervezők: Benedek Szabolcs, Háy János, Láng Zsolt, Péterfy Gergely, Toroczkay András és Vámos Miklós egy-egy művét kellett megfilmesítésre ajánlani. A művekből Vecsei H. Miklós színművész olvasott fel részleteket, a moderátor Lévai Balázs volt.

Háy János A cégvezető című regényét Sümeghy Claudia producer ajánlotta. E regény főhőse azt hiszi, az isten lábát fogta meg, amikor lapátra tette régi feleségét, és beválasztott egy új nőt. Tudni kell, a regény valójában 370 oldal monológ, nincs ellenpontja a karakternek, nincs dialóg. Márpedig ezek a film alapvető kellékei. Nem egy klasszikus filmes alapanyag, de a szerző rém népszerű manapság, fanyar hangvétele szimpatikus lehetne. Meglátjuk, mondta a két producerből és egy rendezőből álló zsűri. (Egyikük, Ostváth Gábor elárulta, többször pályázott már a Filmalaphoz Háy János opusszal, eddig még nem nyert.)

Még nehezebb helyzetben volt Maruszki Balázs dramaturg, aki Láng Zsolt Bolyai című könyvéből mutatott be tervet. A szerző mint filmhős? Krimi, apa-fiú harc, lélektani dráma, szürreális mese, matematikai rejtély? (Amilyen lehetetlen a vállalkozás, akkora a siker: ez a pitch nyerte el az egyik oklevelet a zsűritől.)

A Boldog emberek (Toroczkay András könyve) a Jocó nevű főhősön keresztül látszólag szemetesekről, kukásokról szól. Könnyebb falatnak látszik, Lemhényi Réka vágó, dramaturg vágott bele a tervismertetésbe, dicséretes, hogy elemzésével akkor sem esett ki a szerepéből, amikor a háta mögötti asztalhoz letelepedett az élő-eleven szerző. A laikus hallgató alig várja, hogy meglegyen ez a film, amikor azt hallja, a láthatatlan kisebbség sorsa, nyers, brutális hétköznapjaik sora „vizuális aranybánya” lehetne. (Talán a bánya szó hívta elő Kántor László zsűritagból a Valan című, egykori bányavárosban játszódó film emlékét, ami Erdély sötét bugyraiba világított, s így ő producerként találkozhatott a román állam rosszallásával.)

Benedek Szabolcs Kádár hét napja című regényét ismerve úgy tippelünk, csakis hálás filmalapanyag lehet. (Az 1956-os forradalom utáni napokról van szó.) Nagy V. Gergő forgatókönyvíró javaslata szerint Kádár legyen emberileg bemutatva, ahogy szenved a zoknival, a zakóval, a tank szorosságával, így lesz groteszk a tény, ő jelöltetett ki nekünk negyven évre. Semmiképp se legyen filmbéli hős, inkább jelentéktelen karakter, akinek fogalma sincs, mibe csöppent. (Hát, neki legyen mondva…, jegyzi meg a koro­sabb filmrajongó, akinek van emléke erről a „jelentéktelen karakterről”.) Ezzel együtt csodásan érzelmes jelenet volt, amikor a veszprémi Óváros fröccsteraszán a szerző megköszönte a rá és regényére irányuló figyelmet. (A zsűri sem gondolta másképp, Nagy V. Gergő pitch-je kapta a másik, szakmai dicséretet jelentő oklevelet.)

Kertész Zsanett forgatókönyvíró (például A tanár című tévésorozaté) Vámos Miklós Dunapest című regényével kellett, hogy megküzdjön. A könyv két idősíkon működik, összekötő kapocs a budapesti Szent István-park szélén álló Duna-park ház, amelyben a második világháború alatt – jeles és ismert hazai irodalmárok mellett – külföldi zsidómentők is laktak, a jelenben pedig halvány szerelmi szál lebeg felette. A két sík ereje jelentősen eltér egymástól, a filmbe ezért felmenői női szálat húzhatna az, aki majd egyszer megrendezi. Tényleg, alig tudunk valamit annak a szűkebb közegnek, háznak, parknak, térnek, városnak a mikromúltjáról, amiben élünk, vetődik fel a gyanú, helytörténeti ismeretbeli hiányosságok után kapkodva.

Elsöprő erejű könyv maradt a pitchingelés végére. Péterfy Gergely Kitömött barbár című kötetét az író Kolozsi László, sok jelenlévő ifjú filmes mestere vette kezelésbe. A könyv Kazinczy, felesége Török Sophie, és Soliman, a fekete bőrű – halála után egzotikussága miatt kitömött – barát történetét hozza elénk. Jó az alap, van három erős figura, konfliktus, meg ami kell. Kolozsi reméli, ha lesz film, és meg is nézzük, esélyünk lesz általa némi önjobbításra.

Hat kortárs magyar könyv, hat érdekfeszítő eszmecsere, több ezer szempont, szelíd, megértő bírálatok, mégis barátságosan komoly munka. Az embernek kedve támad, hogy olvasson, képekben gondolkodjon. Ne szokjunk le róla.

Muszatics Péter fesztiváligazgató értékelése

Lapunk rövid összegzésre kérte a fesztivál igazgatóját, Muszatics Pétert.

– A siker számai: hány művész, filmes és hány néző, résztvevő töltötte a fesztiválon az idejét?

– A pontos számadatokat még összesítjük, de kétszáznál több szakmabeli és sok ezer néző vett részt a programokon. Úgy látjuk, sikerült megszólítanunk mind a szakmát, mint a közönséget.

– Milyennek értékeli a négy napot?

– Pezsgőnek és izgalmasnak. Sok program sok helyszínen, mindenki megtalálta a neki valót, a gyerekprogramoktól a gasztro­programokig sok száz ember érezte jól magát úgy, hogy közben – remélhetőleg – értékekkel gazdagodott. Próbáltunk szórakoztatóan igényesek lenni.

– Miben volt más, mint a régebbi filmfesztiválok?

– Talán éppen a széles közönség megszólításában és a program sokrétűségében.

– Mi sikerült legjobban?

– A premierek különösen sok nézőt vonzottak, és a kísérőprogramok is, a füredi Vaszary-villa kertjében rendezett könyvbemutatótól a Kufli-vetítésen át az irodalmi-filmes show-ig sok tucatnyi, nemegyszer sok száz néző merült el a kulturális kavalkádban.

– Mire mutatkozott igény a magyar filmes társadalom részéről?

– Premierekre, közönségtalálkozókra, beszélgetésekre, utóbbiakra szervezett és kötetlenebb formában egyaránt.

– Milyennek ítéli a kortárs hazai filmművészetet?

– Erősnek. Figyelemre méltó, milyen sok a tehetséges pályakezdő, elsőfilmes alkotó. Tavaly debütált Bagota Béla, Hartung Attila, Kárpáti György Mór, idén Nagy Dénes, Varsics Péter, Krasznahorkai Balázs, Visky Ábel, Kis Hajni és még sorolhatnám. Óriási lehetőségeket látok bennük.

– Milyen a nemzetközi respekt?

– Az utóbbi években, hogy csak a legnagyobb nemzetközi vissz­hangot kiváltott filmeket említsem, nagyon komoly díjakat nyert az Oscartól Cannes-ig és Berlinig a Saul fia, a Testről és lélekről, az 1945, a Természetes fény, ezek az alkotások méltán arattak világsikert. A magyar film a nemzetközi élvonalban van. És ahogy említettem, itt vannak a fiatalok, akik nagy reményekre jogosítanak.

– Mik a tervek jövőre?

– Platformot teremteni a szakmának, izgalmas programokat kínálni a legszélesebb közönségnek.