Az egerszegi nyugdíjas pedagógusok irodalmi kiránduláson jártak

A zalaegerszegi pedagógus-nyugdíjasklub aktivitására nem lehet panasz, igaz, hogy a 2016 óta Iványi Ildikó által vezetett társaság tavaly a járvány miatt nem tudta megszokott programjait lebonyolítani.

A szóban forgó irodalmi barangolás során Tapolcán Batsányi János, Csöngén Weöres Sándor, Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, Iszkázon Nagy László emlékhelyét keresték fel.

Tapolcán az ottani könyvtár gondozza a Batsányi-emlékszobát, melyet 2006 májusában nyitottak meg. Batsányi János Tapolca szülötte, a magyar felvilágosodás költője és tudósa, nyelvújító, a Magyar Museum című folyóirat elindítója. A kiállítást a volt kántortanítói szobában rendezték be, s hozzáférhetővé tették a Batsányi-relikviákat is. Batsányi János az 1770-es évek elején mint kisdiák a mai múzeum épületének falai között sajátította el az írás, olvasás és számolás alapjait. A zalaegerszegieket itt a könyvtár munkatársa kalauzolta.

A Vas megyei Csönge a Weöres família birtoka volt, már a költő dédapja is ott gazdálkodott. Weöres Sándor innen indult, hogy meghatározó alakja legyen a magyar irodalomnak, s ide is tért vissza feleségével, Károlyi Amy költővel. A csöngei templommal szemben álló valahai birtokközpont, a Weöres-ősök kúriája mára elpusztult, de a Weöres-emlékház gondozott parkja ideális helyszíne a pihenésnek, a töprengő szemlélődésnek, írja a szülőház ismertetője, erről a zalai pedagógusok is meggyőződhettek. Csöngén járva érdemes benézni az evangélikus templomba is, fakarzata egy vésett latin mondatot rejt. A hagyomány Petőfi Sándornak tulajdonítja a bevésést, aki ostffyasszonyfai hónapjai alatt Csöngére járt istentiszteletre.

Erre a helyszínre Iványi Ildikó készült fel, ahogy a Berzsenyi-életművet a következő állomáson Molnár Gyuláné Eta tárta a társaság elé. Berzsenyi Dániel 1750 körül Egyházashetyén épült barokk szülőházában rendezték be az emlékmúzeumot. A szobában és a konyhában néhány használati tárgya, családi bútorok, könyvek, képek és egyéb dokumentumok láthatók. Az épület külső falán a költő születésének 100. évfordulóján, 1876-ban emléktáblát helyeztek el. Az emlékmúzeum mellett, az egyik helyiségben a községi könyvtár kapott helyet.

A zalai látogatók, mivel köztük számos a magyartanár, arról sem feledkeztek meg, hogy egy-egy verset elmondjanak azoktól a szerzőktől, akiknek az életét, irodalmi munkásságát ezzel az utazással idézték fel. A Berzsenyi-emlékháznál például elhangzott a Közelítő tél és a Magyarokhoz című költemény. A versmondás olyan jól sikerült, hogy a csapatot szállító autóbusz sofőrje, Vas Károly is csatlakozott a szavalókhoz, Szakály Éva Élet vagy halál című versének évődő soraival örvendeztette meg utasait.

A negyedik állomás a Nagy László költő, műfordító egykori szülőházában kialakított irodalmi emlékhely volt, amely kisebb múzeum Iszkázon. Fenntartója a község önkormányzata, gondozója az iszkázi székhelyű Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány. A mai falu legszélén álló kertes házat a költő édesapja építette 1908-ban. Az 1970-es években az omladozó épületet közadakozásból sikerült megmenteni. Múzeummá alakítva 1984-ben nyitották meg, oldalfalán Nagy László portréját ábrázoló dombormű, Orosz János alkotása látható. Nagy László-leszármazottak gyakran megfordulnak a faluban.

A klub Simon Istvánra emlékezve ősszel Bazsiba készül.