A harminc éve elhunyt Csengey Dénesre emlékeztek Keszthelyen

Csengey Dénes, a rendszerváltás egyik meghatározó alakja, az MDF akkori országgyűlési képviselője, író, költő 1984-től 38 éves korában bekövetkezett haláláig Keszthelyen lakott a családjával, feleségével és két fiával. Szekszárdon született, Budapesten és Debrecenben élt, Zalába író barátai invitálták. Itt is azonnal bekapcsolódott a nyolcvanas évek értelmiségi mozgolódásaiba, amelyek előfutárai voltak a rendszerváltásnak.

Minderről, az életpálya, az életmű meghatározó pontjairól a lokálpatrióta Pelso Társaság felkérésére Tar Ferenc történész-tanár beszélt szerdán délután az egybegyűltek előtt, idézve az önéletrajzi ihletésű Gyertyafény keringő című Csengey-kötetből. De hallhattuk azt is, miképp vélekedtek róla pályatársai, barátai. Elek István mint barát és politikai harcostárs plebejus nemzeti demokratának, mások az igazság bajnokának nevezték, aki ki akarta emelni Magyarországot a „dacos tartássá kövesedett, fájdalommá formálódott, vereségek előérzetével terhes” szellemi állapotából. Csengey Dénes ott volt az akkori hatalommal szemben formálódó mozgalmak keletkezésénél, a lakitelki, a monori találkozókon, míg nyolcadmagával meg nem alakította a Magyar Demokrata Fórumot, amely párttá válva lépett a nagypolitikai porondra. Ott volt és beszédet mondott 1989. március 15-én a Magyar Televízió épülete előtt, amit jelképesen foglaltak el a demokratikus ellenzéki erők nevében. A közélet jobban foglalkoztatta ekkor, mint az irodalom, amit kivételes időkben luxusnak tartott, akárcsak a reformkori időszak írókból lett forradalmárjai. Pedig az esszé műfaja megújítójának tartották.

Tar Ferenc felidézte, hogy Wartburgjával végigjárta a Kárpát-medencét, s bár ma megosztó személyiségnek neveznénk, szerteágazó, az utazásokkal is szerzett barátságait úgy élte meg, hogy – Weöres Sándorral szólva – fogadják el olyannak, amilyen, különben csalódniuk kell. Keszthelyen élve ő volt az első díjazottja a Csokonai-díjnak, s elhozta ide barátját, Cseh Tamást is, akinek dalszövegeket írt. (A rendezvényen a Mélyrepülés című lemez dalai szóltak.) Aktív részese volt a Korona étteremben zajló találkozóknak, az irodalmi élet eseményeinek. Alakját az elmaradhatatlan farmerdzsekiben (rajta az állandóan hordott kokárdával) gyakran láthatták a városban, amíg az országgyűlési képviselői munka el nem szólította.

Az emlékezés második részében Csengey Balázs emlékezett az édesapjára, néhány írása felolvasásával, majd Horváth Imre, a Pelso Társaság vezetője köszönte meg az előadóknak, hogy e módon utazhattak vissza az időben, a nyolcvanas évekbe.

– Néha felemelő, néha leverő édesapám hagyatékával foglalkozni, érzelmileg olykor megvisel – mondta érdeklődésünkre Csengey Balázs, aki a Cseh Tamás Archívum Alapítvány munkatársaként közel három éve gondozza az írói életművet. – Cseh Tamáshoz szoros szálak fűzték apát, így még mindig vannak kiadatlan dalszövegek, s a levelezésük is feldolgozásra vár. Készülőben van már egy új kötet is, ami három, kuriózumszámba menő monodrámát – Cella, A tejút lovasa, Mélyrepülés – jelentet meg hamarosan a Hitel Könyvműhely kiadásában.

A másokkal folytatott levelezése is kiadásra vár, jelezte Csengey Balázs.