Új kérdés az öregedés Hollywood filmjeiben?

Amiről Meryl Streep beszél, az a színészfoglalkoztatás problémája, eredője pedig az örök fiatalság filmvászonra álmodott mítosza. A színészek szempontjából javuló tendencia látszik, az öregedés már nem megkerülhető témaforrás a filmálom-gyártás fellegvára számára sem.

Két aeging (öregedés) típusú film is Oscart kapott idén, s ez jelzi, hogy az öregedő társadalom vásárlóerőként veendő figyelembe, s talán nemcsak akkor, ha a saját gondjait látja viszont a vásznon.

Az Apa az időskori demencia világára nyit ablakot, s bár nem elsőként teszi, Anthony Hopkins játéka jóvoltából biztos erre fogunk emlékezni. (Florian Zeller, könyvből és – nálunk a Vígszínházban tavaly játszott – színházi előadásból kinőtt filmjét megelőzte Paolo Sorrentino Ifjúság című filmje (2015), mely megmutatja az idősotthon lakóinak világát, abban az ő szemükkel látjuk a dementálódási folyamatot.)

A másik díjazott mozi A nomádok földje, amiben Frances McDormand (Fren) alakít nagyot. Javarészt öreg, anyagi biztonságát, otthonát, állását vesztett amerikaiak tömege járja az utakat lakókocsival, furgonnal, alkalmi munkából élve. A 2008-as gazdasági világválság szinte láthatatlan következményei ők. A természettel eggyé válás visszaidézi a kontinens indiánjait, meg az őket kiirtó telepeseket.

Fajsúlyosan emberi, mélyen lírai hangulatú opuszok, aligha feltételezhető, hogy az oly sokáig elvárt kasszasiker vezérelte a producereket.

- Új műfaj születik a nyugati filmművészetben: az „ageing”-film, központi téma az idősödés tűpontos, sokszor szakemberek tanácsai által megalapozott és esztétikailag is hiteles bemutatása – írja dr. Jászberényi József irodalomtörténész, geronto-andragógiai kutató, újságíró.

Miért? Mert öregszünk, nagy számban, ám viszonylag jó karban maradva, ami azt jelenti, hogy kereshetünk még új célokat, de valamelyest mindenképp teher vagyunk, leszünk a családunk és a társadalom számára.

Európa átlagéletkora a legmagasabb a kontinensek közül (42 év), a világ „legidősebb” országa Monaco (52 év). Hazánkban 2020-ban a nők átlagéletkora 44,8 a férfiaké 40,6 esztendő. Világos, mindinkább gondolkodni és beszélni kell az idősödés társadalmi kérdéseiről, nyilván nemcsak a filmművészet eszközeivel. Hollywood láthatóan megpróbál megküzdeni a happy endet bajosan produkáló történetekkel. Ezek a filmek nem fejeződhetnek be ott, ahol a fiatalok sikersztorijai kezdődnek. Le kell számolniuk az erre vállalkozó alkotóknak a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” optimista záróképpel, itt olykor a közepesen borzasztó életkilátás a maximum, ami optimizmussal tölthet el.

- A demencia alapvetően genetikailag meghatározott, az értelmi, érzelmi és a társas képességek hanyatlását jelenti, az absztrakt gondolkodás, az ítélőképesség károsodását, beszédzavart, személyiségváltozást, noha mindez nincs egyszerre jelen minden esetben – mondta Nagy Réka zalaegerszegi klinikai szakpszichológus, amikor a hollywoodi „ébredés ” kapcsán arra kértem, segítsen eligazodni a filmek témájául választott súlyos élethelyzetek lélektanában. – A nyugati, gazdagabb társadalmakban az utóbbi évtizedekben jelentkező, egyre nagyobb számban előforduló kórképről van szó. Növekvő számadatokkal kell szembenéznünk a továbbiakban is, mivel az életmód minőségi javulása miatt kitolódik az életkor, a magas kor gyarapítja a demens idősek számát.

Az Apa című filmben az egyébként magasan kvalifikált, művelt, hol túláradóan derűs, hol kibírhatatlanul zsémbes, gonosz főhős keveri élete különböző szereplőit, a lányát nem ismeri meg, az idősíkok felcserélődnek, az idősotthon alkalmazottjaiba belelátja a gyermekét, végül az édesanyját.

- Tudjuk, hogy a legtovább az érzelmi lenyomatok maradnak meg az emberben, még akkor is erősen működnek, amikor a kognitív gondolkodás súlyosan sérül. Ezek zsigeri érzések: a gyermek-anya gyermek-szülő kapcsolat a legmélyebb érzelmi kötődés, messze megelőzve a házastársi kapcsolatot. Amikor minden labilissá válik, a legidősebbek is édesanyjuk rég elhalványult, de újra éles képébe kapaszkodnak – folytatta a szakember. – Időnként kitisztul a kép, de oly mértékben a fantázia világában kapnak erőre a tévesztések, hogy a hozzátartozók jobb, ha tartózkodnak a hibák kijavításától, hiszen általában csak zavart okoznak az idős emberben.

Nagy Réka hangsúlyozza, baj, hogy nem készít fel bennünket a társadalom, az oktatás arra, hogy megváltozhatunk, átalakul az életünk, így nem tudjuk, hogy mi vár ránk.

- Méltósággal megöregedni? Kevesen tudják, de még a jó fizikai, mentális állapotú középkorúságra sincs jó reakciónk, pedig akkor kellene új életcélokat találni, amikor például kirepülnek a gyerekek. Az ember nézzen humorral önmagára? (A nomádok földje amatőr szereplői például gyakran megteszik.)

- Az önirónia az egyik legjobb én-védő mechanizmus – értett egyet Nagy Réka. – Érdekes, hogy ebben a filmben a szabadság mint az amerikai álom toposza is új értelmet kap.

Valóban, az összes napi problémával (mínuszok, idénymunka, WC-hiány, betegség, elromlott furgon) együtt is valahogy kitágul az élettér, a vándorlóké az egész nevadai sivatag, a hegyek hatalmas sziklái, és apró kövei, az eldugott tavak, a tovaszálló madarak. Fren is ritkán megy vissza a raktárához, már nincs szüksége holmikra...