Raya és az utolsó sárkány: a szokásos Disney-klisék ellenére komoly problémát érint

Fiktív birodalomban, Kumandrában járunk, mely egységes és békés. Az emberek harmóniában élnek, Kirinek (ázsiai sárkánylény) védik őket a veszélytől.

Az új fenyegetés, a Druun ellen azonban már a mitikus teremtmények is tehetetlenek, csak önfeláldozásuk árán tudják legyőzni a szörnyűségeket. Ennek már 500 éve, a sárkányokból csak egy kristály maradt, Kumandra öt darabra szakadt, az emberek hadban állnak egymással. Az egyik provincia vezetője újra békét szeretne, ám ez cseppet sem egyszerű. Itt jön a képbe az úr lánya, Raya, aki eltervezi, megkeresi az utolsó Kirint, hogy a birodalom újra egységes lehessen.

Don Hall és Carlos López Estrada műve brutális tempóval kezd, s bár kicsit szájbarágósan magyarázzák el a birodalom, illetve a kialakult konfliktus létrejöttét, a kivitelezésre nem lehet panasz. A fent leírt szinopszis nagyjából az első fél óra eseményeit öleli fel, de szerencsére ezek után is akad bőven tartalom a filmben. Az első harmadban láthatjuk, mi vezetett Kumandra újabb széthullásáig, megismerjük a főhőst és kiderül, miért annyira bizalmatlan másokkal szemben. Nem titok, Raya megtalálja az utolsó sárkányt, Sisut, de az igazi kaland csak eztán következik. Voltak fenntartásaim Hallék művével kapcsolatban, attól tartottam, hogy generikus Disney-meséhez lesz szerencsém elcsépelt mondanivalóval, túljáratott „cukiságfaktorral”, minimális egyediséggel. Kár lenne tagadni, jelen vannak a stúdióra jellemző stílusjegyek, bájos naivitás, aranyos lények és így tovább, az mégis meglepő, mennyire aktuális a Raya és az utolsó sárkány.

Napjaink egyik legnagyobb társadalmi problémája a különböző nézőpontokból adódó széthúzás, a film pedig erre futtatja ki mondandóját. Az önzés, bizalmatlanság és kicsinyesség rákfenéjére reflektál ügyes szimbólumokkal, kvázi a „gonosz” Druun sem egy konkrét lény, hanem az emberi gyarlóság masszája, mely bekebelez és felemészt. Az alkotók a mély gondolatiságot ügyesen vegyítik a klasszikus kalandfilmes elemekkel. A mellékalakok frappánsak és szimpatikusak, a helyenkénti infantilis humor a stílus velejárójaként abszolút belefér, az akciódúsabb szekvenciák és vizuális elemek kreatívak, izgalmasak, látványosak. Hatalmas erény, hogy egyszerre képes szórakoztatni, érzelmesen, változatosan elmesélni egy olyan történetet, mely talán elültetheti a jóság, a bizalom és az összetartás csíráját az emberben.

Legyünk józanok, a hasonló témákat boncolgató Zootropolis például sokkal jobb alkotás, de a szokásos Disney-produkcióknál egy fokkal érettebb, színvonalasabb a Raya és az utolsó sárkány. Akadnak hibái, nem mindig tudja levetni magáról a sablonokat, ugyanakkor mindenki megtalálhatja benne azt a karaktert, szituációt vagy gondolatot, ami miatt emlékezetes marad számára ez szívhez szóló kaland.