Tagja lett a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek

2021.02.27. 20:00

Zalai Béla, a faragó biológus magyar és maori motívumai

Zalai Bélát sok gyermek madarászként, biológusként ismerheti. A hivatása mellett szívesen farag szabadidejében. Nála kéz a kézben jár a két világ, mondhatni elválaszthatatlanul.

Mozsár Eszter

A természetet járta gyermekkorában. Hol az erdőn barangolt, hol a Zala folyó mentén horgászott a nagyszülőkkel. Fiatalságát a szabadban töltötte, nem vonta el figyelmét sem a televízió, sem a számítógép. Kézügyessége hamar megmutatkozott, háromévesen már „profi” módon rajzolt, faragványokat, játékokat készített az ajándékba kapott kis bicskával. Később a Deák Ferenc Szakközépiskola a famegmunkálás alapjaira tanította. Egyetemen biológusként végzett, ám a farigcsálás itt újra bekúszott életébe. Az egyetemi társak hatására tért vissza a fával való munkához, elvégzett egy népi faműves iskolát. Megkedvelte a népi mesterségeket, néhány évvel ezelőtt hivatalosan is a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagja lett, egyik mestere Nagy Béla fafaragó népi iparművész.

Zalai Béla botfai műhelyében bodzafából készíti a következő furulyát.
Fotó: Katona Tibor / Zalai Hírlap
Az országos fafaragótáborban a Kárpát-medencei fa sírjelek parkjába baglyos padot faragott

Zalai Béla folyamatosan képezi magát, így nem jelent számára nehézséget, ha például spanyolozási technikával készít használati tárgyakat, bőrből sarut vagy éppen a Kárpát-medencei Tradicionális Fa Sírjelek Emlékparkba formáz padot, amit egy bagoly őriz. A botfai kastélynál berendezett műhelyében ottjártunkkor éppen furulyát készített bodzafából.

A pásztorok gyerekzáras égerfa
borotvatokja ma tolltartó

– A hangszereket jobban szeretem készíteni, játszom is rajtuk valamennyire. Amikor csak tudok, népzenei táborokba járok – mondja a fafaragó biológus. – A népművészeti egyesület szakkörein a bőrözést is megtanultam. Legutóbb ostort készítettem, a nyelét faragtam, a fonatot bőrből fontam. A szandálok mellett igény szerint táskákat, pénztárcákat is készítek. Sok lehetőség van ebben a szakmában, tényleg imádom. Az egyesületnek sokat köszönhetek, faműves-szakoktatói képzettséget szereztem általuk, a szeptemberi országos fafaragótáborok rendszeres résztvevője vagyok, amikor csak lehet, elutazom velük a budai várba, a Mesterségek Ünnepére. Nagy munka volt több éven keresztül a fa sírjelek, padok, a fogadó kapu vésése, faragása. A közös munkának is megvan a gyönyörűsége.

Bőrből kényelmes szandál is
készíthető

A magyar népművészeti tárgyak mellett igazi ritkaságokat láthatunk a közösségi oldalon megosztott Vándormadár Műhely galériájában. Mi ihlette az ősi motívumkinccsel díszített medálokat?

Nyakláncon a bagoly mint a
bölcsesség szimbóluma

– Néhány évvel ezelőtt barátaimmal Új-Zélandra utaztunk szerencsét próbálni. Úgy terveztük, hogy egy évig kint maradunk, én azonban néhány hónap múlva családi okok miatt hazatértem. Ott-tartózkodásom alatt nagyon megfogott a maori művészet. Az őslakosok a polinéz szigetvilágból telepedtek le 1300 előtt. Az európaiak a 18. században érkeztek Új-Zélandra, sajnos teljesen szétrombolták az ott élő társadalom kultúráját. A maorik csupán néhány évtizede találtak vissza gyökereikhez. Az őslakosok annak idején bálnacsontból faragták szakrális tárgyaikat, védő talizmánjaikat, csak később érkeztek négylábúak a szigetekre az európai embernek köszönhetően. Hihetetlen gazdag madárvilág élt itt még évszázadokkal ezelőtt, közülük mára már kihaltak a moák, a struccméretű vagy annál nagyobb, röpképtelen madarak. A kihaláshoz valószínűleg a maorik vadászó életmódja vezetett. Engem a rég elfeledett szimbólumvilág ihletett meg, sok medált, nyakláncot készítek. A maorik gekkókat, madárfejű, haltestű spirituális lényeket ábrázoltak, de talán a legismertebb a horog forma (hei matau). A horoggal egyrészt halásznak, másrészt a bőség, a gazdagság, a védelem jelképeként hordják. Amikor kenukkal kieveztek a nyílt vízre, hogy nagyobb testű halakra vadásszanak, ez a medál talizmánként, védelemként szolgált. Az alatt a néhány hónap alatt sajnos nem találkoztam maori kézművessel, de hamar megtanultam elkészíteni ezt a formát. Ezek az ékszerek javarészt bálnacsontból készültek, de mivel az ma már ritka és védett állat, így az új-zélandi mesterek jelenleg főleg marhalábszárcsontból faragnak, ahogy én is. Először kifőzöm, fehérítem a csontot, aztán kifűrészelem a formát, majd csiszolom, gravírozó géppel díszítek. Néhány évvel ezelőtt a Néprajzi Múzeumnak volt egy óceániai és polinéziai ékszerkészítő pályázata, ahol különdíjat nyertem a kollekciómmal.

Maori medál: Manaia, madárfejű, halfarkú mitológiai lény, hírvivő
a halandók és a szellemek világa között Fotók: Katona Tibor, ZH

Teljes a harmónia a biológus életforma és a kézművesség között?

– Igen, így van, egymás mellett él a népművesség és a természetvédelem. Örülök, hogy változatos az életem. Egyik nap faragok, másik nap bőrtárgyakat készítek. Közben biológusként terepmunkákat vállalok, gyermekeknek ismeretterjesztő órákat tartok, madárgyűrűzést. Nyaranta a Regős cserkészek táborában vagyok faművesoktató.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában