Akiért az Angyal szólt – Nagy Ödön munkásságához méltó kiadvány született

A megyénk településein számos köztéri alkotással jelen lévő néhai művész életéről és munkásságáról még tavaly jelent meg egy reprezentatív kiadvány.

Az Akiért az Angyal szólt című kötet három erdélyi szerző, Székedi Ferenc művészeti író, Botár László festő-grafikus-formatervező – aki a könyv létrehozásának motorja volt – és Ádám Gyula fotóművész közös munkája. A több mint kétszáz oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált kötet részletesen ismerteti Nagy Ödön életútját, így többek között zalai kapcsolatairól, az itt készült munkáiról is olvashatunk benne. A kiadványt Horváth Ottó, Zalabaksa polgármestere mutatta meg lapunknak, aki patrónusa s egyben barátja is volt az erdélyi művésznek. Úgy fogalmazott: Nagy Ödön munkásságához méltó kiadvány született.

– Karácsony előtt kaptam értesítést arról, hogy elkészült a kötet, s a pandémiás időszak miatt ugyan kalandos úton, de még az ünnep előtt el is jutott hozzám annak néhány példánya – mondta Horváth Ottó. – Elolvasva Nagy Ödön életrajzát, még inkább megerősödött bennem a tudat, hogy egy igazi bohém művészlelket vesztettünk el halálával. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem őt, s hogy részese lehettem annak az alkotói sokszínűségnek és erőnek, ami jellemezte. Ahogy Székedi Ferenc fogalmaz a kötet előszavában: Nagy Ödön soha nem akart ismételni, és soha nem akart a közhelyek szintjén maradni. Nem létezett olyan téma, amelyhez ne adta volna hozzá a gondolkodó, a mindig újat akaró alkotó és alkotás többletét.

Horváth Ottó a nyolcvanas évek végén ismerkedett meg Nagy Ödönnel és néhány társával, amikor a zalabaksai templom építési munkálatai zajlottak. Mint mondja, a templomba szánt Krisztus-szobor elkészítésére egy Budapesten élő, Erdélyből áttelepült művésszel egyeztek meg, s annak alapanyagát, egy hatalmas, a sárvári Rába-ártérről származó farönköt akartak hozzá egy Zil márkájú teherautóval elszállíttatni. A sors azonban közbeszólt, a tehergépkocsi lerobbant, így a rönk Zalában maradt.

– Ekkor kopogtatott be hozzám Kovács László, a Magyar Művelődési és Ifjúsági Központ népművelője, aki három fiatalembert hozott magával – idézte fel emlékeit Horváth Ottó. – Erdélyi művészek voltak, akiknek már volt némi kapcsolata Zalával. Nagy Ödön, Koszti István Miklós és az azóta már szintén elhunyt Ercsei Ferenc. Rögtön az jutott eszembe, talán őket kellene felkérni a templomba szánt szobrok elkészítésére.

A három erdélyi művész nemcsak a korpuszt, de a Szent Család alakjait, az Árpád-házi szenteket, valamint a stációsorozatot is vállalta, szinte ugyanakkora tiszteletdíjért, mint amennyibe a Krisztus-szobor került volna, ha azt Budapesten készíttetik el. Ezt az első megbízást aztán sorra követte a többi. A három művészhez mások is csatlakoztak – például Ferenc M. Lajos, akinek több kopjafája is megtalálható a megyében, illetve a későbbiekben Nagy Ödön művészpályára lépő tanítványai –, de a legszorosabb kapcsolatot Koszti István Miklóssal és Nagy Ödönnel ápolták.

– Évente legalább egy hónapot töltöttek Zalában, szinte nincs olyan település a környéken, ahol ne lennének köztéri alkotásaik, de például a dobronaki Szent István-szobor is Ödön munkája – sorolta tovább Horváth Ottó. – Hogy mennyire szívesen fogadtuk az erdélyi barátainkat, annak talán egyik legjobb példája, hogy a kilencvenes években Zalabaksa a művészek mellett három éven keresztül két-két hétre ötven-ötven gyermeket is vendégül látott. Ők szintén Ödön tanítványai voltak, a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjai.

Horváth Ottó azt is mondja, Nagy Ödön hirtelen halála mindenkit megdöbbentett. A művésznek számos terve volt még, többek között Zalát illetően is. Két elkészült műve is Zalabaksán maradt, ezeknek a felállításáról ő maga gondoskodik. A Fényhozó című faszobor egy helyi elektronikai-híradástechnikai cég központja előtti teret díszíti majd, egy iparművészeti jellegű fémszobornak viszont még keresik a helyét.