2020.10.26. 17:30
Elképesztő részletgazdagság, bámulatos precizitás jellemzi Wegroszta Zoltán munkáit
Miniatűr kislexikonok Wegroszta Zoltán fafaragó népi iparművész alkotásai, mert óriási tudás sűrűsödik össze mindegyikben.
Wegroszta Zoltán a Kiskanizsai asszonyok sorozattal, közülük…
Fotó: Szakony Attila
Ahogy azt az alkotó a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ősze András galériájában megnyílt, Faragott életképek című kiállításának megnyitóján Lengyák István, a magyar kultúra lovagja megfogalmazta: Wegroszta Zoltán szobrainak, faragott tárgyainak, életképeinek elkészítését mélyreható néprajzi és történelmi kutatás előzi meg. Így válnak alkotásai a nézők számára valóságos nép- és környezetismereti, vallástörténeti kislexikonokká.
Wegroszta Zoltán 1952-ben született Gyulán. Az erdészeti technikum elvégzése után faipari mérnök diplomát szerzett Sopronban, majd szinte egész életében a fával foglalkozott. Habár a fafaragás mindig érdekelte, mélyebben csak a kilencvenes években merült el benne. Mesterének, példaképének az egykori pusztaszentlászlói erdészt, Horváth Ernőt tekinti. A fafaragó népi iparművész alkotói időszakának 30 esztendeje alatt közel 70 csoportos és egyéni kiállításon vett részt, s Nagykanizsán több helyen is találkozhatunk köztéri alkotásaival.
- A most bemutatott, 66 darabból álló anyagot négy vonulatba sorolnám: az egyik a régi, letűnt mesterségeket (például hentes, fazekas, bognár, csizmadia) ábrázolja, mielőtt még azok teljesen a feledésbe merülnének. Pontosabban hála Istennek, nem tűntek el teljesen, hiszen a szókészletben tovább élnek e kifejezések, néha még hallhatjuk is őket, csak már nem tudjuk, mit jelentenek – bocsátotta előre Wegroszta Zoltán. – A többség azt gondolja, hogy ezek pusztán csak vezetéknevek, holott mindegyik mögött egy nagyon komoly szakma, tudás áll. Mindig szerettem volna népszerűsíteni a saját hivatásomat is, ezért ilyen, faipari-erdészeti témájú alkotásokat is készítettem. Kedves figurám a favágó, melynek mai képviselője immáron motorfűrésszel dolgozik – természetesen, ennek megfelelő az ábrázolása.
A fafaragó mindezen túl előszeretettel mutat be hangulatos életképeket a régmúltból, a paraszti életből, ezek például a Piac után, József nap, Törött kerék, Eladó kakas, Baltás Józsi, Tűzifa hasogatás, Hajnal a pusztán és még sorolhatnánk. Most kezdte el a még ma is közösségformáló erővel bíró szüret megörökítését, ennek első darabja szintén látható a tárlaton.
- Az egyik kedvenc sorozatom a paraszti élet fontos fordulópontjait ábrázoló táblaképek: a Húsvéti locsolás, a Kézfogó, Kontyolás, Születés és az Aranykor – folytatta az alkotó, aki munkáiban mesteri módon mutatja be modelljeinek környezetét, ruházatát, tárgyait, hétköznapi és ünnepi szokásait. Ezeket különösen nagyméretű táblaképein figyelhetjük meg, ahol esetenként száznál is több emberalakot farag a fába példátlan igényességgel és rendkívüli részletgazdagsággal. Ilyenek a Kocsmaudvar-sorozat munkái, a Megesett lány, a Vasárnap délután és a Leány kikérése című domborfaragások.
Wegroszta Zoltán számára fontos téma a hit. Erről tesznek tanúbizonyságot a stációkat összefoglaló, szárnyas oltárra hajazó faragványai. S nem mehetünk el szó nélkül monumentális, a történelmi eseményekről készült munkái mellett sem. Ezek sorában érdemes megemlíteni a Kanizsai Dorottya – Mohács 1526., és A fejetlen fehér mén legendája címűeket, melyek a kiállításon szintén láthatók. De írtunk már a Thúry György éneke, a Kanizsa várának eleste és a Kanizsa várának visszafoglalása című óriási táblaképeiről is, melyek igazán méltó díszei lehetnének bármelyik városi közintézménynek.
A tárlat október végéig látható.