Dr. Szarka Lajos, hévízi történész Csillagsorsok című kötete húsz élettörténetet mutat be

A Csillagsorsok című kötet 20 élettörténetet mutat be, főhősei között akadnak férfiak, nők és gyerekek, akik megjárták a halál- és munkatáborokat, a nagy gettóban gyerekként élték át a borzalmakat, vagy éppen megszöktek a hegyeshalmi gyalogmenetből.

– Közös bennük, hogy mindannyian túlélték ezt a korszakot – fogalmazott dr. Szarka Lajos. – A könyv forrásanyagát a háború alatt vagy közvetlenül utána megírt naplók, illetve az évtizedekkel később született visszaemlékezések és több interjú adja. A történetek negyede pedig Keszthelyhez kötődik, itteni polgárokról szól.

Az egyik közülük Simon Zsuzsa néni – az elő magyar Miss Európa és Miss Universe Simon Böske rokona –, aki a napokban adta vissza lelkét a Teremtőjének. Őt a Balaton-parti városból deportálták Auschwitzba, s dr. Szarka Lajosnak a szemtanú hitelességével mesélt például a második világégés előtti keszthelyi világról, a zsidók és a keresztények sokáig zavartalan és gyümölcsöző együttéléséről, valamint saját holokauszt-élményeiről is.

– A személyes történelem szerepe felértékelődött napjainkban, nem utolsósorban a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet működésének köszönhetően – szögezte le a szerző –, hiszen ezáltal sokkal jobban átélhető a történelem, emberi sorsok tárulnak fel, és nem számadatok sorakoznak. Ha azt mondom, hogy 600 ezer magyar áldozata volt a holokausztnak, akkor az matematika, de ha bemutatok egy-egy konkrét sorsot a gyerekkortól a vészkorszakon át a talpra állásáig, újrakezdésig, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az olvasó átérzi a történteket, egyfajta katarzison, azonosuláson megy át, így pedig immunitást kap az ordas eszmékkel szemben.

A húsz történet tanulsága pedig dr. Szarka Lajos szerint ekképpen összegezhető: ismerjük meg a történelmet, azonosuljunk a hősökkel, akik ebben az esetben áldozatok is, de túlélők, hisz talpon maradtak és nagyszerű pályát futottak be a háború után, és adjuk tovább ezeket az ismereteket a fiataloknak, elsősorban az oktatáson, a személyes kapcsolatokon keresztül. Így elkerülhető, hogy a történelem ismételje önmagát.