Marx Mária egy türjei kripta feltárásakor jutott arcvédőhöz

Egy 18. századi kripta feltárása során jutott ugyanis hozzá. Mint arról március elején beszámoltunk, a Csornai Premontrei Prépostsághoz tartozó türjei Árpád-kori apátsági templomban műemléki felújítás kezdődött, amit régészeti kutatás előzött meg, a munkálatokat Orha Zoltán, a Göcseji Múzeum régésze vezette.

Értékes segítséget nyújtott azonban a feltárás több pontján Marx Mária, a múzeum néprajzkutató-régésze is. Február végén egy unikális objektum szolgáltatott erre okot, jelesül a főhajó bejárat felőli részén elhelyezkedő boltíves barokk sírkamra, aminek meglétére semmilyen ismert forrás nem utalt.

– A 18. század a régészek számára már túl „fiatal” korszak, leletei inkább a néprajz tárgykörébe illeszthetők, megkértek hát a kollégák, hogy kapcsolódjak be a munkába – eleveníti fel Marx Mária, akit kettős képesítése különösen alkalmassá tett a feladatra. – Korábban is volt erre példa, de a barokk kripta megnyitása különösen izgalmas feladatnak ígérkezett. A koporsók fedelének levétele után kiderült, hogy a bennük rejlő csontvázak nem az ásatásokon megszokott letisztult állapotban vannak, haj és ruhadarabok fedték a porladó maradványokat. Ilyenkor indokolt némi óvatosság, hiszen a bomlás nyomán különböző penészgombák, mikroorganizmusok lehetnek jelen. Kaptunk tehát védőfelszerelést, közte magas biztonságú szűrővel ellátott maszkot is. Akkor persze még nem sejtettem, hogy milyen jól jön majd ez egy hónap múlva… A járvány miatt most mi is otthonról dolgozunk, hetente legfeljebb egyszer mozdulok ki vásárolni, ilyenkor mindig a Türjén kapott maszkot viselem.

Az arcvédő beszerzésén túl persze egyéb eredménye is volt a kripta megnyitásának. Egyházi és világi személyek maradványai kerültek elő, közülük az 1757-ben elhunyt Nolbek Rafael prépostot azonosítani is tudták, mivel koporsójának monogramos darabja megmaradt. Két egyházi személyt és minimum három előkelő hölgyet helyeztek itt sírba, továbbá egy gyermekre utaló kisebb koporsó töredékeit is meglelték. A kriptát az 1760-as években, a templom renoválásakor megbolygatták, az utolsó befalazás habarcsa ugyanis ebből az időből származik.

– A leletek ma már restaurátoroknál vannak, egy részük Budapesten, más részük a mi múzeumunkban – számol be a friss fejleményekről Marx Mária. – Az egyik világi hölgy sírjában nagyméretű selyemfátyol is volt, amit viszonylag épen ki tudtam emelni, ám restaurálásra sajnos nem alkalmas. A papi viselet bizonyos részei viszont talán menthetők, mint például a birétum, a négyszögletes fejfedő, vagy a cingulus, a reverendát átfogó selyemöv. Két pár cipő és három rózsafüzér szintén kijutott a kriptából. Találtam fehér alapon kékkel festett szép koporsófedél-töredékeket is, de olyan nedves állapotban, hogy egészen szivacsossá vált a szerkezetük. Ezek értékes dokumentációként szolgálnak majd, de megmenteni sajnos nem lehet őket.