A kanizsai Szirovicza Miklós karanténversek poétája

A fenti sorok a nagykanizsai Szirovicza Miklós egyik verséből származnak, a sokoldalú (szövegíró, zeneszerző, keresztrejtvény-készítő, rímfaragó és ki tudja, még mi) férfi „karanténversekkel” örvendezteti meg közönségét a világháló legnagyobb közösségi portálján.

– A keresztrejtvény-készítés a szenvedélyem, ennek termései a Kanizsa Dél-Zalai Hetilapban jelennek meg, gyakorlatilag az újság indulása óta – bocsátotta előre a férfi, aki egyébként a Thúry-iskola anyagbeszerző-gépkocsivezetője. – Rejtvényt fejteni mindig szerettem, gitározgatok, dalokat írok, gyerekkorom óta szívesen foglalkozom szójátékokkal, szeretek játszani a szavakkal, és innét már csak egy lépés volt a versírás, a rímfaragás. Ezek a területek összefüggnek egymással, különösen a zenélés a versírással, mert utóbbinak is megvannak a szabályai, van egyfajta ritmusa, ami fontos. Ha az ember nem érez rá a szótagszámra, a rímek dallamára, akkor abból nemigen születik a formai-alaki előírásoknak is megfelelő vers.

Szirovicza Miklós elárulta: az iskolában is köztudott róla, hogy (egyik) hobbija a versírás, ezért a végzős osztályok szoktak is tőle „rendelni”, így a banketteken hangzanak el nagyobb lélegzetvételű költemények.

– Nem vagyok túl termékeny, de a bezártság, az önként vállalt karantén arra kényszerít, hogy hasznos dolgokkal töltsem az időt – magyarázta. – Maga a helyzet, a koronavírus pedig adja a témát nap mint nap.

Miklós rámutatott: a vírus nagyon komoly téma, de ő komoly verseket nemigen tud írni, alkatából fakadóan mindig a viccesebb mondanivaló és a szituációábrázolás felé veszi az irányt.

– Mindenről eszembe jut valami hülyeség, amit a helyzettől és az alkalomtól függően vagy megtartok magamnak, vagy közkinccsé teszek – jelezte. – Van egy csomó versem, mely sose jelent meg – egyszer talán ezeket is megmutatom a kedves olvasóknak…