A Göcseji Múzeum gyűjteménykezelője elnyerte a hímestojás-festő népi iparművész címet

Dömötör Andreának ebben is van gyakorlata, bizonyság erre, hogy tavaly elnyerte a hímestojás-festő népi iparművész címet. A zalaegerszegi múzeum gyűjteménykezelője idestova negyedszázada rendszerezi, lajstromozza, gondozza a történeti, néprajzi, iparművészeti és képzőművészeti gyűjtemény tárgyait, nála jobban senki nem tudhatja, mit rejtenek a raktárak. Szakmai munkáját négy éve díjjal ismerte el a város, ám emellett tojásfestőként is egyre több sikerélményben lehet része.

– Világéletemben vonzott a kézművesség, mindig találtam magamnak valamiféle manuális elfoglaltságot – kezd történetébe Dömötör Andrea. – Először gimnazistaként próbálkoztam a tojásírással, egy saját készítésű gicával. Az eredmény nem hozott lázba, kicsit el is ment tőle a kedvem. Aztán 2003-ban kiállítás nyílt a múzeumunkban Bércziné Szendrő Csilla hímes tojásai­ból, s az esztergomi mester hozott magával írókákat is. Kipróbáltam a profi szerszámot, s fordult a kocka, elvarázsolt a technika. Az írókázás ugyanis a megfelelő minőségű eszközön áll vagy bukik.

Kezdetben csak az otthoni húsvéti dekorációt szolgálták a tojások, s a megajándékozott családtagoknak, barátoknak okoztak örömteli meglepetést. Aztán egyre több biztatást kapott, s népijátszóház-vezetőként is mind nagyobb kedvvel tanította a technikát. Kipróbálta a karcolozást is, de abban nem talált ennyire magára, az írókázás lett a szenvedélye.

– Kolléganőm, Marx Mária néprajzkutató, aki rendszeresen részt vett a Hagyományok Háza által szervezett zsűrizéseken, szintén egyre többször noszogatott, miért nem viszem szakmai grémium elé a munkáimat. Nekem eszembe se jutott, hiszen a magam örömére készültek, pusztán azért, mert alkotni jó. Közben a két fiunk felnőtt, több időm maradt a kézművességre, s bennem is megérett az igény a szakmai visszajelzésre.

A minősítőkön rendre jól szerepelt, így tavaly megkapta a népi iparművész címet. Ennek eléréséhez 35 zsűrizett tojást kell felmutatni, s a kollekcióból öt darabnak a legmagasabb, „A” kategóriába kell esnie. Dömötör Andi 35 munkájából 22-t sorolt a legfelső polcra a zsűri…

A pecsét nélküli tojásokat mindig ugyanott szerzi be, kifújt héjakkal dolgozik. Kis kézi fúróval lékeli meg a mészvázat, hiszen a lyuk sem nézhet ki akárhogyan. Nem ragaszkodik a fehér héjhoz, jobban szereti a természetes, világosdrapp árnyalatot. Ahogy a színezésben is a natúr megoldások híve, szívesen dolgozik hagymahéjjal.

– Általában kétszer festek hagymalével, így a barna több árnyalatát tudom elérni. Bolti tojásfestéket is használok, hiszen a klasszikus szín mégiscsak a piros, ami mellé a fekete társul még. Hagyományos és újragondolt motívumokat egyaránt használok, közel állnak hozzám az egyszerű, pár vonalból álló minták.

Csillag, tulipán, madár, fenyőág, gereblye, rozmaring tartozik a kedvencek közé, ám az alapkészletet variálja, újratervezi. Gyakran hívják bemutatókra, még falvakba is, amin városi lány lévén csendesen derül.

– Kicsit zavarba is jövök, amikor nálam idősebb hölgyeknek tanítom az írókázást, pedig nem kellene csodálkozni, hiszen ez a technika nem mindenütt volt „őshonos”. Más években ilyenkor jó pár meghívás szerepel a naptáramban, idén azonban csendes a húsvét. Persze nem csak szakmai téren. Négyen vagyunk lánytestvérek, egész életünkben szoros volt a kapcsolatunk, nem csak az ünnepek hozták össze a családot. Amíg élt édesapánk, minden vasárnap délután összegyűltünk nála egy pohár borra, falat sütire, csevegésre. A mostani ünnepen inkább csak az emlékekből meríthetünk erőt.

Búcsúzóul néhány technikai tanácsot is kapunk tőle. Rézből készült írókával dolgozzunk, ez a fém jól tartja a hőt, nem dermed meg benne a viasz. Az eszközt lazán és lendületesen vezessük a tojáson, ne nyomjuk rá, mint egy tollat. Gyertya helyett sokkal szebb rajzolatot ad a puha méhviasz, amit nem szükséges felolvasztani, jobb, ha a mécses lángjánál felforrósított írókát mélyesztjük bele, e módon töltve fel a kis tölcsért. Ha bolti festékkel dolgozunk, óvatosan bánjunk az ecettel, mert ha túl sokat löttyintünk a színezőléhez, felmarja a tojást, s foltosan szárad a felület.