Feljebb a társadalmi ranglétrán…

2020.01.20. 13:00

Lendván mutatták be a Hippolyt, a lakájt

Bár alapvetően a könnyed szórakoztatás ígéretével csábítja be a nézőt a színházba Eisemann Mihály, Zágon István és Nóti Károly eredetileg filmvászonra írt, majd színpadra is adaptált zenés vígjátéka, ám a múlt század harmincas éveiben játszódó Hippolyt, a lakáj finom társadalomkritikát, valamint máig érvényes tanulságokat is hordoz magában.

Gyuricza Ferenc

A Schneider família megszokott életébe nem várt bonyodalmakat hoz Hippolyt megjelenése. Balról Szilvási Judit (Terka), Hűvösvölgyi Ildikó (Schneiderné), Mikó István (Schneider Mátyás) és Frech Zoltán (Hippolyt)

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Gyuricza Ferenc

A Hippolyt, a lakáj története közismert, hiszen a második magyar hangosfilmről, a hazai mozitörténet egyik emblematikus darabjáról van szó, amelyből 1999-ben Koltai Róbert, Pogány Judit és Eperjes Károly főszereplésével remake is készült, de zenés vígjátékként időnként a hazai színházak kínálatában is fel-feltűnik.

A Turay Ida Színház 2018 decemberében, a Jászai Mari-díjas, érdemes művész Mikó István rendezésében mutatta be a szállítmányozásból hirtelen meggazdagodó Schneider család históriájának egy kis szeletét, amit néhány napja Lendván, a magyar nyelvű bérletes sorozat egyik előadásaként láthatott a közönség.

A Schneider família megszokott életébe nem várt bonyodalmakat hoz Hippolyt megjelenése. Balról Szilvási Judit (Terka), Hűvösvölgyi Ildikó (Schneiderné), Mikó István (Schneider Mátyás) és Frech Zoltán (Hippolyt) Fotó: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap

Schneiderék tipikus két világháború közötti família, amelynek elsősorban úrhatnám felesége vágyik arra, hogy a szemétszállítási koncesszió megszerzése révén a remélhető további vagyongyarapodás mellett a társadalmi ranglétrán is feljebb lépjenek. Ennek érdekében kezdi majmolni a szerinte fontos társadalmi pozíciót betöltő személyeket – mai szóhasználattal élve: igyekszik trendivé válni –, aminek egyik eszköze, hogy a férje tudta nélkül egy korábban arisztokrata családnál szolgáló lakájt alkalmaz. Hippolyt aztán követendő példaként hozza is magával a grófi família napi szokásait, amivel igencsak megkeseríti a feleség által áhított változásokat annyira nem respektáló családfő életét. A történet természetesen szerelmi szálat is hordoz magában, Schneiderék lánya beleszeret a családi vállalkozásnál gépkocsivezető alkalmazottként dolgozó Nagy Andrásba (ő az említett filmekben még Benedek István mérnök volt), aki valójában egy grófi család elszegényedett sarja, miközben édesanyja a főtanácsossal rokoni kapcsolatban álló, tehát az asszony értékrendje szerint jónevű családból származó, de valójában mihaszna ficsúr Makátsnak szánná őt. Mindkét szituáció melegágya a komikus jelentek sokaságának, s persze félreértések sorozata repít a – vígjátékról lévén szó: szerencsés – végkifejlet felé.

Mikó István nemcsak rendezője, de egyben egyik főszereplője is az előadásnak, ő alakítja Schneider Mátyást. Színészként ebben a darabban egyik legnagyobb érdeme, hogy nem játssza túl a karaktert, nem ripacskodja el szerepét, sőt a klasszikus filmben látott Kabos Gyulához, de még a remake-ben játszó Koltai Róberthez képest is jóval visszafogottabb. Az általa megformált Schneider Mátyás inkább hat tutyi-mutyi, néhol már-már szánalmas figuraként, mintsem sikeres vállalkozóként. Társai közül a Kossuth-díjas Hűvösvölgyi Ildikó sem igazán karakteres, Hippolyt figurája (Frech Zoltán) pedig jobban emlékeztet Rejtő Jenő ponyvaregényeinek tipikus karaktereire – például egy éjszakai lokál rideg kidobóemberére –, mintsem egy rendes úri család első számú szolgálójára. Mikó rendezőként is vét nüansznyi hibákat – a Schneider lány Terka belépője teniszedzésről magassarkú cipőben, a konkurens szállító-költöztető cég rakodómunkásai közt egy női alkalmazott a múlt század harmincas éveiben –, szerencsére igazán kínos jelenetek csak a végjátékban voltak láthatóak, úgymint a Schneider villába meghívott vendégek viselkedése az elcsépelt poénokkal, továbbá a fogadásnak, mint egy rangos társadalmi eseménynek imitált bemutatása.

A Turay Ida Színház előadása mindezzel együtt hozta mindazt, amiért a néző jegyet váltott: könnyed, felhőtlen szórakozást nyújtott. Úgy kapcsolta ki a nézőt a napi taposómalomból három órán át, hogy közben finom, ma is (vagy talán újra) érvényes társadalomkritikát gyakorolva állított görbe tükröt a tehetsége és képességei ellenére is magasba törő, többre vágyó újgazdag réteg elé. S bár a Hippolyt, a lakáj legtöbbet idézett mondata kétségkívül a Schneider Mátyás szájából elhangzó „a hagymához is hagymát eszem” kijelentés lett, sokkal jelentőségteljesebb Hippolyt ma már nyilvánvalóan képletesen értendő zárszava: „nem mindenki születik arisztokratának…”.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában