Volt egyszer egy Zalahús

2019.12.10. 07:00

Találkozások, történetek, érzelmek Paulovics Zoltán fotókiállításán

Gyorsan megteltek a kiállító terem széksorai, a megnyitókor már a falak mellett is szorongtak az érdeklődők, a később jövők pedig az ünnepség végéig fel sem tudtak jönni a kiállításhoz vezető lépcső tetejéig.

Győrffy István

Fotó: Győrffy István

- Ennyi érdeklődőt kiállítás megnyitón még nem láttam. Ez azt is jelenti, hogy az a vállalat, amelyikre évek múltával is ennyien kíváncsiak még most is él. Sokak emlékezetében, lelkében most is ott van a Zalahús, amely egykor az ország legkiválóbb húsipari vállalatai közé tartozott. Ez is bizonyítja, hogy Paulovics Zoltán jól döntött, amikor feldolgozta, s a közönség elé tárta a gyárról, az otthoni fiókokban lapuló filmeket – mondta megnyitójában Velkey Péter Zalaegerszeg önkormányzatának humánigazgatási osztályvezetője.

Sokan jöttek el megnézni a Zalahús kiállítást
Fotó: Győrffy István
Velkey Péter megnyitja a táraltot
Fotó: Győrffy István

Ölelések, puszik, kézfogások, a másikra való rácsodálkozások, az újratalálkozások örömteli pillanatai voltak az első jellemezői a tárlatnak, s majd csak ezután kezdték el a képeket nézegetni az egykori zalahúsosok. Keresték magukat a fotókon, hátha őket is megörökítette a nyolcvanas években Paulovics Zoli.

- Nagyon reméltem, hogy sokan eljönnek, s örülnek egymásnak, hiszen a Zalahús dolgozóinak nem volt ilyen összejöveteli lehetősége a gyár felszámolása óta. 1982-ben kerültem a vállalathoz, s 1988-ig dolgoztam a Zalahúsnál. Mivel megtaláltam, kiállítottam azt a levelet is, amelyben Farkas Imre igazgató a technológusi munkám mellett, megbízott a vállalat történéseinek, mindennapi életének megörökítésével. Szinte minden filmet megőriztem, s most jutottam el oda, hogy ezekből a dokumentumokból kiállítást rendezhettem az Apáczai művelődési központban. A több mint ezer felvételből 420 képet készítettem elő, majd az Elanders nyomda volt nagy segítségemre, ők nyomtatták ki a falakra került több mint négyszáz képet. A 30x40 centiméteres lapokat tablószerűen rendeztünk el több mint 20 témába csoportosítva. Láthatók itt az üzemi, húsfeldolgozási képek, a sportnapok pillanatai, a Közös Piac szemlére való felkészülés fotói, vagy, említhetném a polgárvédelmi gyakorlatokat, amikor háborús körülményeket imitálva kellett dolgozni. Szerepelnek a falakon az ünnepek is, például a november 7-i ünnepségek pillanatai, amely már nem ünnep, de nálunk akkor volt a jutalmazások a kitüntetések időszaka. Azt nem hittem volna, hogy ilyen sokan lesznek, ezek az utolsó pillantok a találkozásra, mert már nagyon sokan elmentek azok közül, akiket a fényképek még nagyon sokáig megőriznek – mondja Paulovics Zoltán, akivel nehéz hosszabban szót váltani, mert folyton közbeszólnak a képek iránt érdeklődők, vagy, akik „csak” kezet szeretnének rázni vele.

Szabó Judit egykori képe előtt
Fotó: Győrffy István
Paulovics Zoltán Karlóczi Ferenccel, aki a gyár elbontását fotózta le
Fotó: Győrffy István

- Itt vagyok ezen a képen fehér köpenyben – mutatja Szabó Judit egykori technológiai osztályvető, aki a megnyitó ünnepségen a régi idők munkafolyamataira és termékeire emlékezett vissza. Ami azonnal feltűnik a képen, Judit most is ugyan úgy viseli a haját, mint húsz évvel ezelőtt.

- Fiatal mérnökként kerültem a Zalahúshoz, s ez nagyon jó választás volt akkor, hiszen Zalaegerszeg az élelmiszer előállítás egyik központja volt. Öt-hat élelmiszer profilú gyár is magas színvonalon termelt akkoriban a városban. A Zalahús olyan volt, mint egy nagycsalád. A nyolcvanas években kezdődtek el azok a beruházások, amelyek modern, európai normáknak is megfelelő nagyvállalattá változtatták a Zalahúst. Ezekben az években a vezérigazgatónk, Farkas Imre rendre Nyugat-Európába küldött bennünket körülnézni. Azt mondta, nekünk nem itthon kell versenyezni, hanem a fejlett nyugatra kell betörni, ott is meg kell állni a termékeinkkel a helyünket, s itthon is keresni fogják az áruinkat. Nem véletlen, hogy az OMÉK-on és a BNV-én minden alkalommal díjat, sőt díjakat nyertünk. Volt olyan termékünk, mint például a Zala felvágott, amit most is gyártanak, kedvelt, keresett volt a piacon. Megújult a gyár, az országban elsőként építettünk például vérporító üzemet. Elkészült a nagy hűtőház, amit a gyárral együtt ledózeroltak. Megdöbbentett a gyár szomorú vége, az, ahogy eltörölték a föld színéről. Sokáig ki sem tudtam menni a Zala Parkba, mert érzelmileg teljesen felkavart a látvány. Tudtam, hol volt az irodám, hol álltak a modern berendezésű csarnokok. A szlogenünk még most is itt dobol az agyamban: Zalahús, az otthon íze – nosztalgiázik Judit.

Németh Veronika is megtalálta egy polgárvédelmi gyakorlaton készült képét
Fotó: Győrffy István
Fodor Sándorné is felfedezte egykori fotóját, a férje, a fia és veje is a „húsiparnál” dolgozott
Fotó: Győrffy István

- Ott vagyok azon a hordágyon, nyaki ütőér sebesüléssel. Na, segítsetek, milyen gyakorlat is volt ez? Megvan, polgárvédelmi! A Zalahúsnál még ez is jó volt, mert kedves, segítőkész közösségben dolgoztunk. Adminisztratív állományban voltam, tizenkilenc évet töltöttem a gyárban. A bezárásakor már nem ott dolgoztam, közben lett egy jobb állásom, de megdöbbentett a hír, hogy a Zalahúst elbontják. Nagyon fájdalmas érzések kavarogtak akkor bennem. A tizenkilenc év mélyen belém ívódott, azért is jöttem el a kiállításra. A Zoli nagyon jól tette, hogy előhívta ezeket a képeket, köszönet érte – hálálkodik Németh Veronika.

Fodor Sándorné az unokájával jött el a kiállításra. Pont addig dolgozott a „húsiparnál” – egymás között csak így hívták a gyárat – ameddig Paulovics Zoltán is, 1988-ig.

„Élménytárunk így lesz dús! Ha emlékünkben megmarad a Zalahús!” – írta az emlékkönyvbe Németh Árpád
Fotó: Győrffy István

- Megtaláltam magam egy képen, ott vagyok, ni! – mutatja az egykori képmását, s így folytatja: – Előtte a Ruhagyárban dolgoztam, az is rég tönkrement, pedig éppen olyan fogalom volt a városban, mint a Zalahús, ahova azért jöttem el a Ruhagyárból, mert így tudtuk megoldani a gyerekek iskolába járatását. Tizenkilenc évet dolgoztam a húsiparnál, SZTK ügyintéző voltam, de itt dolgozott a férjem is, aki sajnos már meghalt, s a fiam és a vejem is! Nosztalgiázni jöttem el a kiállításra, találkozni a régi kollégákkal, úgyis utoljára van erre lehetőségünk – véli.

„Élménytárunk így lesz dús! Ha emlékünkben megmarad a Zalahús!” – mutatja rímelő bejegyzését a kiállítás emlékkönyvében Németh Árpád.

- Termeltetési területen dolgoztam, s pontosan tudom, hogy ez a kis megye mennyi állatot nevelt a Zalahúsnak. A végén 140 ezer sertést és 22 ezer marhát adott csak Zala évente levágásra a Zalahúsnak. Nagyon sok állat a háztáji gazdaságokból került ki. Ezekben az istállókban már nincsenek állatok, s ezeket pótlólag sem neveli senki. Tudom, mert most is állat exportálással foglakozom. Hogy mekkorát fejlődött abban az időszakban a Zalahús, jelzi, hogy 1975-ben még csak 14 ezer 502 disznót vágtunk a megyéből. Igen nagy gondot fordítottunk az élő állatok minőségére is. Az országban először, az én javaslatomra neveltettünk szabad tartásban hizlalt bikákat Zalaszentgróton. Azért tettük ezt, hogy csökkentsük a költségeket, s jobb legyen az állatok húsa – eleveníti fel a régmúlt sikereket Németh Árpád.

Karlóczi Ferenc egy kicsit elkésett, az ünnepséget követően a lépcső aljáról hívtuk fel, hogy próbálja megkeresni magát a képeken.

-1961-től dolgoztam a gyárban, a TMK-t vezettem. Nekem is van egy képsorom, végig fotóztam a gyár elbontását. Borzasztó érzés volt, egyelőre őrzöm ezeket a felvételeket, hátha kíváncsi lesz rájuk egyszer valaki – mondja.

Paulovics Zoltán képei várhatóan a Göcseji Múzeumba kerülnek. Az 1950. december 1-jén alapított gyár 70 éves évforduló évét ez a kiállítás éri meg, hiszen a felvételek 2020 február 7-ig lesznek láthatók az Apáczaiban. A gyár fennállásának 50. évfordulóját 2000-ben, illően megünnepelték. A Zalahús Rt. ellen 2005-ben indult csődeljárás. A vállalatot eladták, megkezdődött a felszámolása, majd 2007-ben a gyár elbontása is. A szomorú vég kitörülhetetlenül dobol a látogatók a tudatában, még akkor is, ha a kiállítás képei a nyolcvanas évek pezsgő életéről, sok ember akkori, biztos munkahelyéről tanúskodnak…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában