Kínában képviselte Magyarország szellemi kulturális örökségét Simon Katalin

Magyar Kézműves Remek díj, Népművészet Ifjú Mestere díj, többek között ilyen címekkel büszkélkedhet a kétgyermekes anyuka, aki a dolgos hétköznapokban a keszthelyi Életfa Általános Iskolában tanít. Fennmaradó idejét az iparművészetnek szenteli.

Simon Katalin kínai kalandja egy pályázattal kezdődött, melyet a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) írt ki. A kínaiak pedig kiválasztották a pályázatát, így tojásíróként ő vehetett részt a Szellemi Kulturális Örökség 7. Kínai Nemzetközi Fesztiválján (7th China International Festival of the Intangible Cultural Heritage).

- Engem ért az a megtiszteltetés, hogy október közepén kiutazhattam a rendezvényre, méghozzá teljesen egyedül. A kiérkezésem után egy nap állt a rendelkezésünkre, hogy megismerkedjünk az óriási csengdui helyszínnel. Biztosítottak számunkra egy segítőt, illetve az eszközöket: fatalpakat, plexidobozt és kosarat kaptam. A saját elképzeléseim alapján rendezhettem be a helyem, mindez egyfajta tisztelet jelképezett – emlékezett vissza a kulturális fesztivál „nulladik napjára”. – Elképzelni sem tudtam, hogy mire vállalkoztam! Napról-napra sokkolt a tudat, hogy mennyi ember látogatott ki az eseményre, illetve mekkora szervezés állt mögöttünk.

A rendezvény egyszerre volt átlátható és sokszínű. Másnap, a megnyitón mégis akadályokba ütközött.

- A biztonsági kapunál derült ki: nem lehetett tüzet bevinni az épületbe. A metrón is átvilágították a kézitáskákat. Ha folyadékot találtak benne, akkor leellenőrizték, nem e robbanékony. Ezt a nagy rendezvényt is biztosították, persze aztán szereztem tüzet, tartottam tőle, hogy nem tudom majd mivel felmelegíteni a viaszt. Kis borszeszégőt vittem magammal, de hozzá alkoholt a rendezőktől kértem előzőleg e-mailen keresztül – meséli már megkönnyebbült mosollyal.

Majdnem minden országból érkeztek kiállítók Csengduba. Szecsuán tartomány fővárosában közel 13 millióan élnek. 5 nap alatt csaknem 10 millió embert vonzott a rendezvény.

- Nyolc órán keresztül kiállítódarabként funkcionálni embert próbáló feladat. Különösen akkor, amikor az alkotótársaim az anyanyelvükön beszélgettek mellettem – tette hozzá. – Sokszor arra lettem figyelmes, hogy a látogatók mindegyike meg akarta fogni a tojásokat. A tömegben jóformán a levegő is elfogyott körülöttem, de mindezek ellenére igyekezetem bevonni az alkotásba a kínai gyerekeket. Szavak nélkül megértettük egymást, csak döbbentem figyeltem, mennyire fogékonyak voltak. A mozdulataimból megértettek mindent. Hatalmas élményekkel tértem haza.

- Összességében olyan, mintha varázslat lenne a tojásban. 3-4 órát vesz igénybe egy darab elkészítése. Először felírom a mintát a tojásra, aztán befestem pirosra, utána azt, ahol szeretném pirosra hagyni, le kell fednem teljesen viasszal. Ezt követően megy a fekete festékbe, utána megint lefedem azt, amit feketére szeretnék hagyni. Ezután jön a maratás, ha nem akarok már más színt rávinni, hanem csak visszavenném a színeket, akkor lemarom, és azután következik az olvasztás – ismertette a különleges technikát. – Pakolgatod-pakolgatod rá a viaszt, a legvégén leolvasztod. Varázslatnak tűnik, ezt élvezik a gyerekek is a legjobban – részletezte.

- Már tájegységekben gondolkozva próbálok dolgozni. Mindegyik motívum jelentéssel bír, furcsa érzés tölt el, mikor olvasom valahol. Annyira jó dolgok ezek az üzenetek. A tulipán például a nőt szimbolizálja, a csillag az új életet.

Iparművészünk, aki tagja a Zalai Népművészeti Egyesületnek és a Tojásdíszítők Egyesületének is, a tojásírást tartja a szerelmének, de emellett 10 éve egy másik szenvedélynek is hódol. Az élete nem csupán a karácsonyi időszakban forog a mézeskalácsok készítése körül.

- A recept nem titkos, viszont a készítése egyedi. Ebben rejlik a titok. Egyébként Vágó Edit erdélyi receptjét használom, nagyon bevált. Jó vele dolgozni, formázható, masszív. Formákat tekintve van minden a repertoárban, csak a fantázia szabhat határt. Németországból, Angliából, de még Amerikából is akadnak megrendeléseim – hangoztatta.

- Nagyon sok kiállításon vettek részt a munkáim. Januártól új tájegység mintáit dolgozom fel. Közben készülök a rendkívül nagy volumenű 2020-as Élő Népművészet Országos Népművészeti Kiállításra. Mézeskalácsban megújulnék, sok ötlet van bennem. Régi tervem, hogy 2-3 órás komoly, elmélyült foglalkozásokat tartsak olyan gyerekeknek, akiket nagyon érdekelnek eme kézműves tevékenységek. Látok tehetségeket, akiknek átadnám a tudásom. Célom, hogy a magyar kultúrát népszerűsítsem minél több helyen a világban. A kínai úttal hatalmas lépést tettem effelé.