2019.08.27. 17:30
A családi fotózás egyedülálló hangulata – Beszélgetés Nyilas Ilona fotográfussal
Egyedülálló hangulata volt a családi fotózásnak, jártuk az országot, megrendelésekre készültek a fényképek, de közben minden mást is igyekeztem lencsevégre kapni. Ezekből a képekből visszatekintő jelleggel született a mostani kiállítás.
Nyilas Ilona a Fotóhónap kiállításra válogat alkotásaiból. Mögötte a csödei tárlat egy részlete Fotók: Gyuricza Ferenc
Mindezt Nyilas Ilona, a Csödei Alkotótábor Természetes Iskola alapítója és vezetője mondta annak a fotótárlatnak a kapcsán, mely az őrségi kulturális fesztivál, a Hétrétország keretében volt látható a zalai kisközségben.
Egy régi kor képei
A szociográfiai jellegű monokróm technikájú, azaz fekete-fehér fényképek egy letűnt korszakot, a hetvenes-nyolcvanas évek világát hozták vissza.
– Az úgynevezett családi fotózásnak 1970 és 1989 között volt a magyarországi reneszánsza – mondta Nyilas Ilona. – Nagyon izgalmas világ volt, amelyről Kopogós címmel az én ötletem alapján Bíró Irén rendező-operatőrrel készítettünk experimentális dokumentumfilmet. Ez témájában egyedülálló alkotás, ha jól tudom, az egyetlen olyan film, amely a családi fotózás hangulatát örökítette meg. Miközben a családokat fotóztam, Bíró Irén forgatott, majd a 16 órás anyagot a Berlini Filmakadémián vágtuk meg 45 percesre. Az annak idején a Magyar Televízió által is megvásárolt film értékét nemcsak az adja, hogy lenyomata az akkori világnak, hanem az is, hogy a felkeresett családok természetesen viselkednek benne. Ennek leginkább az az oka, hogy a fényképezésre koncentráltak, a filmforgatásra nem is figyeltek oda.
csödei tárlat egy részlete Fotók: Gyuricza Ferenc
A Csödei tárlatról
Nyilas Ilona hozzáteszi, a családok által megrendelt fotók mellett ő készített egyéb felvételeket, azaz a film létrejötte közben több fotó is született. Ezek egy része a filmezést örökítette meg werk jelleggel, másrészt igyekezett a nyolcvanas évek családi, gyermeki környezetének atmoszféráját is lencsevégre kapni. Ebből a szekvenciaegyüttesből – amelyet ő képkörnyezetnek nevezett el – készítette el a Csödén látható tárlatot.
– A Hétrétország rendezvénysorozat programjai között minden évben van kiállításom, hol itt, a tavaly húszéves jubileumát ünneplő alkotótáborban, hol Őriszentpéteren a Malomban, de arra is volt már példa, hogy egyszerre mindkét helyen jelen voltam – folytatta a jelenleg Londonban élő és dolgozó fotóművész. – Idén ezzel a kiállítással készültem, de vannak a fotográfia körül egyéb aktualitások is. Budapesten, a Robert Capa Központban van Múlt századi történetek címmel szeptember 15-ig tárlatom. Ennek azért is örülök, mert harminc éve nem állítottam ki a fővárosban. Az ott látható fotók ugyancsak a hetvenes és nyolcvanas évek valóságába vezetnek, azaz a magyar fotográfia egyik fontos korszakába engednek betekintést. A kiállítás kurátora, Csizek Gabriella fogalmazott úgy, hogy ez az időszak volt a szubjektív dokumentarista fotográfia azon állomása, amikor az egyedi képi megoldások párhuzamba voltak állíthatók egymással, és együtt adtak teljes képet a korszak formanyelvi megújulásáról. A sorozatok, fotóriportok, de akár az egyes képek is felvállaltan véleményközlések a társadalmi folyamatokat, problémákat illetően.
Nyilas Ilona közben már egy újabb tárlat előkészítésén dolgozik, a Magyar Fotóművészek Szövetsége által évente megrendezett fotóművészeti kiállításra, a legnagyobb magyarországi fotográfiai eseményre, a 2019-es Fotóhónapra válogat alkotásaiból.
