zókásra vette a szöveget is

2019.07.20. 20:00

Titokzatos hely, kacskaringós úttal – Az Őrség címmel megjelent Zóka Gyula kötete

Az olai templom sekrestyéjében kisgyerekként látott először valami nagyítógép-féleséget. Édesanyja értette a vonzalmat, vett neki egy kelet-német Altissát.

Arany Horváth Zsuzsa

Zóka Gyula

Forrás: Zalai Hírlap

Fotós: Pezzetta Umberto

– Saját gépem sokáig nem volt, a kelet-német boxgép egy zársebességgel és két lencsenyílással rendelkezett, borús és napos időre – mesélte Zóka Gyula zalaegerszegi fotográfus e sorok írójának két évvel ezelőtt, amikor egy máig „titkos” könyv, azaz eddig még meg nem jelent képes album története miatt találkoztunk. (Káli Csaba történésszel készítette el azt a 360 fotót tartalmazó albumot, amely soha nem látott nézőpontból és szempontok szerint ad képes látleletet a Balatonról.) Az a könyv még nem, de szűkített változata, a Balaton-felvidék című a Kossuth Kiadó jóvoltából, Matyovszky Márta ismertető szövegeivel tavaly napvilágot látott és utat talált az olvasóhoz. A kiadó Magyar Örökség sorozatának legújabb darabjaként pedig néhány napja kézbe vehetjük Az Őrség című Zóka-kötetet, amelynek kísérő szövegeit ezúttal Pánczél Petra újságíró készítette. Mindkét szerző-fotós találkozás szerencsésnek bizonyult, hiszen a szöveg írói maguk is gyakorló túrázók, kirándulók, személyes tapasztalataik, élményeik jótékonyan hatottak, könnyen ráhangolódtak a fotográfus szándékaira. Pánczél Petra úgy fogalmazott a kötet minapi városi könyvtárbeli könyvbemutatóján, hogy az ismeretterjesztés mellett zókásra szerette volna a szöveget is. Aki kézbe veszi Az Őrséget, tanúsíthatja, sikerült. A kötet értelemszerűen nem keresi a szenzációt, de sokoldalú képet rajzol az egyik legismertebb, Zalához közeli és némileg a mi Göcsejünkre rímelő hazai tájegységről, amit akkor tudhatunk a magunkénak, ha már nem a sznobizmus és a divatos kirándulóközhely vezet bennünket oda.

Ehhez is jó mankót kínál Zóka Gyula… optikája, szeme, látásmódja.

Zóka Gyula
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

A munkafolyamatról is kérdeztük:

– Hogyan választotta ki a helyszíneket? Hiszen rengeteg szép kompozíciós lehetőség akadna…

– Ebben az esetben arról szólt a felkérés, hogy be kell mutatni egy tájegységet. A helyszínek kiválasztása ebből a feladatból adódott, hiszen minél teljesebb képet igyekeztünk átadni. A kompozíciót pedig a téma határozza meg. Nem öncélú fotók ezek, hanem az Őrség bemutatására készült képek.

Őrségi táj Magyarföld község felett. A kötet megtalálható a zalai könyvesboltokban is
Fotó: Zóka Gyula

– Mekkora anyagból születik meg a válogatás?

– Nem vezetek semmiféle statisztikát, de sokkal kevesebb képet csináltam, mint ami feltételezhető. A tudatosság a fontos. Amikor azt hallom, hogy mennyi sok ezerből válogatott valaki, be kell vallanom, ezt nem tartom erénynek.

A kötet képei egytől egyig tavasszal készültek, ehhez ragaszkodott az alkotó.

– Mennyivel többet ad hozzá a tavasz, mitől fontosabb önnek ez az évszak?

– Az Őrség jelenleg egy gazdaságilag, turisztikailag virágzó táj. Lehetett volna még talán az ősz, ami szintén nagyon attraktív évszak, de szerintem a tavasz jobban illett hozzá.

A legújabb album címlapja
Fotó: ZH

– Egy ilyesfajta albumhoz hányszor kell odamenni?

– Ez is egy statisztika lenne csupán, de nem számoltam. Az erdő bemutatása okozott gondot. Sokáig nem találtam szép helyszínt, aztán véletlenül megoldódott. Pihenni álltam meg egy erdőszélen és besétáltam a fák közé, váratlanul ott láttam meg azt az erdőrészletet , amit egészen odáig hiába kerestem. És benne is van a könyvben.

Zóka Gyulára egyszerre jellemző a fegyelmezett feladattartás és a közben felébredő egyéni hang, s annak megjelenítése. A szakmai életútja során számtalanszor kellett e kettősség jegyében működnie. Vegyük számba munkássága állomásait: a könyvekkel közelebbi kapcsolatba Molnár András, a levéltár igazgatójának segítségével került. A Deák Ferenc életét bemutató Zalának büszkesége, a Gróf Batthyány Lajosról szóló mű, vagy a második világháborús zalai honvédekről szóló sorozat mind-mind magán viseli a fotós Zóka keze nyomát. A helyi és muravidéki képzőművészek is gyakorta bízták meg a könyvekben szereplő műtárgyfotók elkészítésével.

Rétek, patakok, mezők. A Kerka folyó Magyarföld határában
Fotó: Zóka Gyula

– Az állami építőiparban még hajdanán sajtó- és tájékoztatási előadó voltam, saját fotóelőhívó laborral – emlékezett két éve. – Az érettségi után a ZÁÉV-hez kerültem irodistának. A számtalan építkezést, az építőipar 60-as‚ 70-es évekbeli fellendülését az akkori igazgató, Király Lajos szerette volna dokumentálni, így kapóra jöttem. Tudták, hogy kiállításokra küldök képeket, szakkörbe járok.

Az építőipari vállalat vitorlás szakosztálynak köszönheti a hajózási szenvedélyét is, ami a Balaton iránti örök szerelemhez vezetett. A ZÁÉV után következett a közművelődési korszak. A zalaegerszegi ifjúsági ház dokumentációs stúdiót hozott létre, Zóka Gyulának ott volt a helye. A zalaiak a Magyar Televízió Híradó regionális operatőreként is ismerik őt. A 80-as, 90-es években a megye vezetői igyekeztek Zalát országszerte ismertté tenni, s a Híradónak is szüksége volt a vidéki hálózatra. A televíziós stúdióban kamatoztatta szakértelmét.

– Az első kamera eléggé feladta a leckét, szovjet rugós szerkezet volt. A megyei tanács 16-os filmfelvevőjével már jobban jártunk – kifogyhatatlan az akkori anekdoták tára.

A márokföldi harangláb. Nincs két egyforma
Fotó: Zóka Gyula

A munkahelyek után saját vállalkozása is volt, egyik fia követi is a fotográfiai pályán.

Mostanra marad ideje „nyughatatlannak” lenni, ráérősen keresni a tájakban az egyedit és az általánost. Az Őrség is ilyen dokumentáció.

– Hogyan keresi meg a legjobb szöget a legjobb fotóhoz?

– Amikor feladat van, kaphatom vagy magamnak adom, akkor arra kell koncentrálni. Mindenképp a téma határozza meg a kompozíciót. Lehet jó fotó máshogy is, de az szerencse dolga. A téma szerint csokorba rakott fejezetekhez, mint az építészet, a táj, az állattartás, a hagyomány megfelelő, időtálló illusztrációt kell találnom, lehetőleg úgy, hogy ne legyen elcsépelt. Ezt a törekvést támogatja Pánczél Petra írása is.

– Utánaolvasás vagy ösztönös keresés vezeti?

– Fel kell készülni a témából, ez nem is kérdés. Ebben az esetben egy szűkített bemutatásról van szó, mert az Őrség a honfoglaláskor a mai Ausztriába és Szlovéniába is átnyúlt, ahogy a nevében is benne van.

– Szembeszökő, hogy nincsenek emberek a fotókon…

– Ami ma ott emberi életben látható, az mutatvány, nem élő, működő organizmus. A táj, a házak, a növények, az állatok hordozzák a hely lényegét.

– Mi a véleménye arról, hogy sokan utólag beavatkoznak a képek színvilágába?

– Mindenkinek szabad a képeivel azt csinálni, amit akar. Ebben a könyvben a szokásos színkorrekción, élességen kívül beavatkozás nem történt A digitális technikával a festőkkel közel azonos lehetőségeket kaptunk, de ha tudjuk, mit akarunk, talán nem lehet nagy baj…

Zóka Gyula tervei? Akik ismerik, tudják a mohácsi busójárás évtizedek óta fogva tartja. Gondolhatni, milyen fotói lehetnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában