Péntektől vasárnapig VII. ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál

Idén sincs ez másképp, hiszen, ugyan rövidebb, egy hétvégére koncentrálódott, kevesebb előadást felvonultató program valósult meg a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. és a Manna Kulturális Egyesület szervezésében. A belvárosi kvártélyház udvara bevált helyszínné vált a fővárosi színházi paletta minőségi előadásai számára, ahogy a folytatásban a Kvártélyház produkciói is itt várják a közönséget. Az utóbbi 13. esztendeje szolgálja a zalai színházbarátokat, előbbi pedig 7. éve jelentkezik Zalaegerszegen.

Pénteken este Gáspár Anna, a Manna Egyesület vezetője és Tompa Gábor a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatója köszöntötte a közönséget, akik zsúfolásig töltötték a nézőteret. Mindketten hangsúlyozták, a publikum nélkül nem működhetne a vállalkozás, amely arra törekszik, hogy a legjobbakat válogassa ki az éves termésből a zalaiak számára. Gáspár Anna az igézően romantikus helyszínt is dicsérte, Tompa Gábor pedig jelezte, bárhogy alakulnak a körülmények, a közönség szeretete nem változik, ez számukra a garancia a munkájuk végzéséhez.

Pénteken este két, a világ nagyon távoli pontján, Dániában és Ausztráliában született dráma összegyúrásából született Az utolsó tűzijáték című produkció került a színpadra. Jens Christian Grondahl és Alex Broun műve ugyanazt a témát boncolgatja: hogyan alakul a szülő-gyerek érzelmi viszony, ha a szülő, jelen esetben az anya karrierje ugyanolyan fontos, mint a gyereknevelés. Mindkét darab a színésznő anya kálváriáját és vele a lányáét járja körül. Az előadás a fővárosi Bethlen Téri Színház és a Manna Egyesület Találkozások című tehetséggondozó programja jóvoltából valósult meg. A feltételek szerint pályakezdő rendező darabjában két generációhoz tartozó színésznek kell szerepelnie, a fiatal rendező mentort is választ. Az utolsó tűzijáték esetében az Erdélyből érkezett Csábi Anna állította színpadra a művet, mentorául Jordán Tamást kérte fel, a két színésznő pedig Földes Eszter és Udvaros Dorottya lett. A feladat sokrétű, egymástól tanulnak, a sok évtizedes művészi tapasztalok közvetlenül hasznosulnak, a nagynevű művészek pedig beleláthatnak a fiatalok inspirációiba.

Mindebből Zalaegerszegen pénteken este a nézőknek elég volt annyit látni, hogy a két színésznő egymásra hangoltsága tökéletes, a darab igen erősen hat, nemcsak a nőkre, anyákra, lányaikra, de mindenkire, aki valaha is szembenézett a család és a munka időigénye miatti könyörtelen választási kényszerekkel.

A mintegy keretül szolgáló történet-elem inkább feloldja a lappangó konfliktusokat, a két nő megengedően viszonyul egymáshoz, hiszen a fiatal maga is gyermeket vár, a leendő nagymama meg gyermeki kíváncsisággal hallgatja meg néha a „pocaklakót”, lányához hajolva. A szilveszteri tűzijáték is afféle útravaló, örökség, amit majd kettejük titkos közös helyéről egyszer majd megmutat az ifjú anya a gyerekének.

Egészen más, halálos becsapódású tűzijáték veszi kezdetét a középső drámaszerkezetben: a sikeres színésznő anya intézeti gondoskodásban él, a szintén elfoglalt színésznővé lett lánya alig látogatja. De most igen, s szembesül az ápolónővel, aki kegyetlen pontossággal mutatja be, hogyan is néz ki ez a csonka család az idegen szemével. Vagy nem is annyira idegen? Udvaros Dorottya arca néha egészen bizonyosan azt sugallja, hogy ő valójában az az elhanyagolt anya. Aki a lánya felől nézve megérdemli a vénségére elnyert magányt, hiszen nem volt jelen a lánya életében, s ha mégis, az csak ártott a kiskamaszra, aki sosem érezte magányosabbnak magát annál, mint amikor az édesanyjával ment nyaralni a válás után. („Hallottam anyámat nyögni a szomszéd szobában.”) Durva, erőszakos, lelket szaggató párbeszédek, csontig vádoló monológok sorjáznak, miközben a néző párhuzamot von, ő vajon mikor, hol, mit rontott el. Merthogy elromlik, az a darab logikája szerint egyértelmű. Nem lehet ezt jól csinálni, a kettős pszichés sérüléseket csak elviselni, de feloldani, megbeszélni képtelenség. Az önzés örvénylő spiráljának öleléséből nincs menekülés. Akkor se, ha valaki, egy idegen vállalkozik a legnehezebbre, az egymáshoz láncoltak tragikus módon való elválasztására. Az önvád átalakulhat veszteségőrzéssé, de ettől a szeretet nem lesz több kötelességnél.

Földes Eszter és Udvaros Dorottya (a szervezők jóvoltából) olyan estével érkezett Zalaegerszegre, amely iránt nem marad közömbös senki. A színművészet az színművészet, egyedi és összetéveszthetetlen.

A ZA-KO fesztivál szombati előadása a Hevesi Sándor Színházban zajlott: Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes és Fekete-Kovács Kornél Liszt-díjas trombitaművész -zeneszerző valamint a Modern Art Orchestra lépett a közönség elé. Az énekes Másképp című lemeze került terítékre, így az opera, az operett, a jazz, a musical műfajának darabjaival találkozhatott a közönség.

Vasárnap este ismét a kvártélyház udvarára szólt a színházi invitáció: Call girl címmel adta elő Mészáros Piroska színművésznő azt a monodrámát, amely a Manna Egyesület és a Független Művészetért Alapítvány közös produkciójaként Spáh Dávid rendezésében született meg. A darab zalai vonatkozásokkal is bír, hiszen az alkotógárda tagja a zalaegerszegi származású Boronkay Soma, aki dramaturgként vett részt a munkában. Ismeretes, Mundruczó Kornél Jupiter holdja című filmjének volt a dramaturgja három éve. (A fent említett két előadásról később beszámolunk.)

A Kvártélyházi Nyár július 10-én folytatódik, ekkor a már sikert aratott Szép nyári nap című zenés darabot kezdik játszani, majd augusztus 2-án a Lili bárónővel jelentkeznek.