Kiállítás

2019.07.28. 07:00

Együtt szárnyal a három Sass a kanizsai Magyar Plakát Házban

Művészettörténeti szempontból páratlan kiállítás nyílt nemrég Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban – még soha nem szerepeltek együtt, egy helyen apa, anya és a lányuk: Sass Brunner Ferenc, Sass Brunner Erzsébet, valamint Brunner Erzsébet festményei.

Horváth-Balogh Attila

Avagy együtt szárnyal a három Sass – nem véletlenül kapta ezt a címet a szeptember végéig látogatható időszaki kiállítás: A három Sass.

– A válogatásnak két apropója van: az egyik, hogy éppen 130 évvel ezelőtt, 1889-ben született Sass Brunner Erzsébet – bocsátotta előre Tugya Beáta, a Magyar Plakát Házat is működtető Thúry György Múzeum történész-muzeológusa. – Másrészt a családfő, Sass Brunner Ferenc képeivel eddig a közönség nem találkozott kiállításon, ami azért érdekes, mert ő volt az alfa és az ómega, hiszen későbbi felesége, Sass Brunner Erzsébet nála tanult festeni, így szemléletét alapvetően meghatározta a későbbiekben. Az életrajzok általában csak röviden emlékeznek meg az apáról, említést tesznek róla, hogy a pécsi születésű, eredeti nevén Brunner Ferenc 1908-ban nyitott magán festőiskolát Nagykanizsán, ahol első tanítványa Farkas Böske volt, akit feleségül vett – és nagyjából ennyiben ki is merül a dolog, ez az, ami még ismert a nagyközönség előtt. Ezért mi most arra gondoltunk, hogy méltó emléket kellene állítani az édesapának is, hiszen ha ő nem jön Nagykanizsára, akkor egyikük élete sem úgy alakul, ahogy. Hozzáteszem, sok festmény nem maradt utána, huszonhat képünk van csak Sass Brunner Ferenctől. Ezzel együtt megpróbáltuk összehozni a családot még egyszer, ha csak a művészet szintjén is – mondta Tugya Beáta.

Tugya Beáta: Megpróbáltuk összehozni a családot még egyszer, ha csak a művészet szintjén is Fotók: Szakony Attila/Zalai Hírlap
Sass Brunner Erzsébet: Trimurti – Brahma, Visnu, Shiva (1934)
Sass Brunner Erzsébet, Sass Brunner Ferenc és Brunner Erzsébet

A Sass művésznév, amit Brunner Ferenc később vett fel, valószínűleg azért, mert a szárnyaló ragadozó madárra asszociálva úgy gondolta, ez tudja leginkább összefoglalni a szabadság iránti vágyát. Nagykanizsai festőiskolájában is a magyar plein air festészetbe, a légiesen könnyed ábrázolás rejtelmeibe vezette be tanítványait, köztük a városi rendőrkapitány lányát, Farkas Böskét, akivel szerelembe esett. Házasságkötésük után utóbbi Sassné Farkas Böske, majd Sass Brunner Erzsébet néven vált ismertté itthon, később pedig Indiában is. Szerelmük gyümölcse, lányuk, Brunner Erzsébet örökölte mindkettejük tehetségét. Ami különösen azt követően bontakozott ki, hogy anya és lánya 1929-ben nekivágott a nagyvilágnak, s Itálián, Líbián, Egyiptomon keresztül eljutott Indiába. Első alkalommal itt 6 évig tartózkodtak, aztán továbbmentek Japánba, az Amerikai Egyesült Államokba és Angliába. Majd ismét visszatértek – immár végleg – Indiába.

– Sass Brunner Ferenc első világháború előtt született képein a szecesszió, a szimbolizmus és az impresszionizmus különös egyvelege tükröződik – jelentette ki Tugya Beáta, a kiállítás kurátora. – A háború után azonban lelki válságba került, palettája besötétedett, komorrá vált. Felesége és lánya 1929-ben útnak indult, a magára maradt férfi pedig Sümegre költözött a testvéréhez Sassné nővérével, Farkas Jolánnal. Itt lényegében mindkettejüket Ferenc katonatiszt testvére tartotta el, s nagyon szerény körülmények között éltek a festő 1963-ban bekövetkezett haláláig. Annak ellenére, hogy ellenezte felesége és lánya elutazását, mi több becsapva érezte magát, végig levelezett velük, de ritkán és keveset írt – nemegyszer a sógornője, Farkas Jolán leveleinek végére biggyesztett csupán pár sort…

A kiállításon Sass Brunner Ferenctől portrék láthatók, s nem lehet nem észrevenni, hogy apa és lánya, Brunner Erzsébet portréfestményei között van hasonlóság, színvilágban, szemléletben egyaránt. Sass Brunner Ferenc elsősorban modelljei tekintetére fókuszál, azzal fejezi ki a saját érzelmeit, ami a lánynál szintén megfigyelhető.

Brunner Erzsébet: Nepáli királynő portréja (1941)
A kislány Brunner Erzsébet. Sass Brunner Ferenc alkotása (1920)

– Ezek a portrék Sümegről kerültek a múzeum gyűjteményébe, csakúgy mint a most nem kiállított tájképek és csendéletek is – utóbbiakkal még kell foglalkozni a szakembereknek ahhoz, hogy megmutathassuk őket a közönségnek – jelezte a történész-muzeológus. – Szerencsére, 2001-ben a szomszéd, Krisztinkovics Aladárné 17 Sass Brunner Ferenc-alkotást behozott a múzeumba több családi fotóval és levelekkel, illetve más írott dokumentumokkal együtt, ezekből is mutatunk be néhányat a tárlaton.

Sass Brunner Erzsébet szenvedélye volt a természet tüzetes megfigyelése, a természeti jelenségek pontos rögzítése, ennek oka minden bizonnyal magányosságra való hajlamában keresendő. Kimeríthetetlen témája volt a balatoni táj, a víz, az égbolt, később a hegyek (Fudzsi, Himalája), a tenger, de a spiritualitás iránt is érdeklődött. A lány, Brunner Erzsébet pedig szobrásznak indult Kisfaludi Strobl Zsigmond kezei alól, ám a festészet, azon belül is – édesapjához hasonlóan – a portrékészítés vonzotta.

– Anya és lánya művészete Indiában teljesedett ki igazán, ahol rátaláltak a máshol nélkülözött fizikai és szellemi megnyugvásra – jelentette ki Tugya Beáta. – Gandhi, India politikai és spirituális vezetője, a függetlenségi mozgalom vezéralakja mondta róluk: ő nem tudja eldönteni azt, hogy festészetük mennyire technikás, azt viszont tisztán látja, hogy képeikről sugárzik az India népe iránti mély és őszinte szeretetük. Édesanyja halála után Brunner Erzsébet Delhibe költözött és portréfestőként csodálatos művészkarriert futott be. Pályafutása során modellt ült neki a 20. század minden indiai politikusa, művésze és vallási vezetője, Gandhitól Tagoréig.

A két művésznő (akiknek több mint 900 festményét, rajzát őrzi a Thúry György Múzeum) nevét tisztelettel jegyzik Magyarországon és Indiában egyaránt. Brunner Erzsébetet 1994-ben szülővárosa, Nagykanizsa díszpolgárává fogadta, 1997-ben pedig a sántinikétani Visva Bhárati Egyetem adományozott neki díszdoktori címet.

Ezek is érdekelhetik