2019.06.19. 15:00
Tóthné Kantó Katalin helytörténet-kutató öregbíti Miklósfa hírnevét
Ezer szállal kötődik „szülőfalujához”, Miklósfához Tóthné Kantó Katalin helytörténet-kutató, művelődésszervező, aki írásai révén (is) öregbíti a településrész hírnevét.
Tóthné Kantó Katalin
Forrás: Zalai Hírlap
Fotó: Szabó Zsófia
– Somogyinak vallom magam, annak ellenére, hogy Nagykanizsán születtem. Korábban Miklósfa Somogy megyéhez tartozott. Szüleim oda vittek haza, dédnagyapám 1921-ben épített házába, aminek a helyén édesapám újat épített. A családhoz, a rokonsághoz, a helybéliekhez való kötődésem egyet jelent Miklósfával – kezdte Tóthné Kantó Katalin. Miklósfai lokálpatriótaként évtizedek óta azon dolgozik, hogy a kanizsai városrész, a korábbi „Somogyszentmiklós” történetét megörökítse. Felkérésre 2017-ben már publikált egy könyvet a miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesületről. Miklósfa történetének kutatására még nem tett pontot. Azóta is megállás nélkül dolgozik, kutat, számára sokat jelent, hogy lépten-nyomon megállítják a miklósfaiak, s házaknál előkerülnek régi fotók.
– Gyermekkorom óta éreztem a késztetést, hogy tollat vegyek a kezembe. Gyönyörű emlékeket őrzök Miklósfáról, kezdve azoktól az időktől, hogy mezőőr, majd vincellér apai nagyapám gyakran vitt magával a faluba. A helybeliek sokat meséltek életünk, lakóhelyünk meghatározó dolgairól. Tudtam, ezeket egyszer könyvbe foglalom. Nem tankönyvből ismertem meg a történelmünket, hanem az emberekkel történő beszélgetések révén. Úgy beszéltek a „régiek” az általuk átélt eseményekről, hogy azokat láttatni is tudták. Mintha ott lett volna mindenki, aki csak hallotta – mondta Tóthné Kantó Katalin.
A helytörténet-kutató Miklósfán él, ennek és a hivatásának köszönhetően is folyamatosan nyomon követte, sőt, ma is részese, aktív tagja, szervezője a városrész életének.
– Régen nehezebben nyíltak meg az emberek, ma már szívesebben beszélnek, vagy válaszolnak az őszinte érdeklődésre. A települést járva, számos érdekességet hallok a helyiektől Miklósfáról, s mindig feljegyzem. Könyvtárakban, levéltárakban is dolgozom mind a mai napig. A diplomamunkám írása kapcsán alaposan feltérképeztem a helytörténeti forrásokat. Akkor kiderült: nagyon kevés feldolgozott forrásanyag áll rendelkezésre Miklósfáról. Pedig egy településrész saját világának elengedhetetlen része egy helytörténeti anyag.
A közismert, Miklósfáról szóló első könyvében a történeti közösségek kerültek középpontba. Azonban már „alakulóban” van egy újabb kötet.
– Ebben a családokból álló korabeli helyi társadalom, a falu javát szolgáló emberek tevékenységének megjelenítését hangsúlyosnak gondolom – folytatta. – Két-három év munkája lesz a második könyv létrejötte. Miklósfán a főúri családok iratai és a községbírói számadások iratanyagai a mai napig jelentős mértékben feldolgozatlanok. Felelősség és hatalmas feladat is, amit vállaltam, magam sem tudhatom, ennek eleget tudok-e tenni. Ha a könyv megszületik, a visszajelzésekből, a kritikákból megkapom a választ.