Pénteken startol és augusztus közepéig szórakoztatja a közönséget a Kvártélyház Nyár

Erről is beszélt Tompagábor Kornél rendező, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatója a Kvártélyház Nyár e héten startoló új évada kapcsán, amely június végétől augusztus közepéig várja a közönséget, kellemes nyáresti kikapcsolódást kínálva a Kvártélyház neobarokk udvarán, amely az épületnek a Modern városok program keretében, 600 millió forintból megvalósuló felújítása alatt is otthont ad az előadásoknak.

A VII. Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál ­(ZA-KO) ezúttal három produkciót s nemzetközi hírű művészeket kínál.

– Mivel idén a korábbiaknál rövidebb lesz a Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál, Gáspár Annával rendkívül intenzív programot raktunk össze, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy három nagy formátumú, ikonikus művész is színpadra lép a ZA-KO keretein belül – bocsátja előre Tompagábor Kornél. – Elhozzuk a zalaegerszegi nézőknek Udvaros Dorottyát, valamint Miklósa Erika és Fekete-Kovács Kornél Modern Art ­Orchestrával közös műsorát.

Az utolsó tűzijáték című darabban, június 28-án, pénteken Udvaros Dorottya és Földes Eszter a mindig aktuális generációs különbségekre világít rá anya és felnőtt lánya kapcsolatán keresztül. Miklósa Erika és Fekete-Kovács Kornél pedig klasszikus kalandozásra hívja a zeneszerető közönséget a jazz, az opera és az operett világába június 29-én, szombaton 20 órától, a Hevesi-színházban.

– A Modern Art ­Orchestra és Fekete-Kovács Kornél nem ismeretlen a zalaegerszegi közönségnek, tavalyelőtt két koncertet is adtak az Egerszeg Fesztiválon, ezúttal azonban teljesen más repertoárral érkeznek – folytatja Tompagábor Kornél.

A Másképp című műsorban átiratok, különlegességek, meglepetések csendülnek majd fel Bernsteintől, Rossinitől egészen Gershwinig. A világjáró Kossuth-díjas operaénekes a szívéhez közel álló dalokból válogat, a Liszt Ferenc-díjas trombitaművész-zeneszerző pedig saját szerzeményeiből és átirataiból ad ízelítőt.

A ZA-KO-t Mészáros Piroska Call Girl című előadása zárja vasárnap, amelyben a művész arról osztja meg saját élményeit a közönséggel, hogy színésznőként hogyan találta meg helyét egy multicég call centerében. A darab a filmes Spáh Dávid első rendezése (őt a tévénézők a Família Kft. közkedvelt ikerpárjának egyik tagjaként is ismerhetik), a dramaturg pedig a zalaegerszegi származású Boronkay Soma.

A tavaly végig telt házzal játszott Szép nyári nap című Neoton-musical előadásai július 10-től indulnak, az egyik főszerepben a zalaegerszegi közönség nagy kedvencével, Foki Veronikával. S persze az olyan népszerű, mindenki által ismert slágerekkel, mint a Kétszázhúsz felett, a Santa Maria, a Holnap hajnalig vagy a Tini dal.

Augusztusban pedig az új bemutató, Huszka Jenő népszerű operettje, a Lili bárónő szórakoztatja a közönséget, Tompagábor Kornél rendezésében.

– A közönségigények és a lehetőségek mellett a darabválasztásnál mindig fontos szempont, hogy mi az, ami előrelépést hozhat a társulatépítésben – mondja a rendező. – Sokan több mint 10 éve játszanak ezekben az előadásokban, többeknek komoly ugródeszka volt a Kvártélyházban való szereplés. S nem mellesleg itt olyan játékmódokat is ki lehet próbálni, amire a kőszínház nem mindig ad lehetőséget. Azért is annyira sokrétű a program, a korábbi években a zenés darabok mellett műsorra tűztük például Molnár Ferenc Játék a kastélyban vagy Görgey Gábor Komám­asszony, hol a stukker című darabját. Egyik sem kizárólag szórakoztató előadás, más húrokat is penget, gondolkodásra serkent. Ugyanez igaz a többi előadásra is, hiszen mindegyik tartalmaz a primer szórakoztatáson túlmutató elemeket.

Ez, teszi hozzá Tompagábor Kornél, lehet akár speciális történelemszemlélet vagy visszatekintés egy olyan időszakra, ami a fiatal generációk számára „már csak az úgynevezett oral historyban létezik”. Ilyen a Szép nyári nap című musical, hoz példát a rendező, amely „az építőtáborok, a kommunizmus és a diktatúra diszkrétnek nem nevezhető báját” idézi meg. S a könnyed felszín alatt olyan fajsúlyos kérdéseket feszeget, hogy mit jelent, ha valakinek az édesapja elhagyta az országot, azaz disszidált, mivel járt, ha valakit kizártak a KISZ-ből, hogyan változott meg az élete, meg tudta-e védeni a családja vagy sem… Közben pedig mindenki éli a nyári mindennapokat: szerelmek szövődnek, barátságok kerülnek válságba.

– Az előadásban a konfliktus abból születik, ahogy a fülbemászó Neoton-slágerek és a habkönnyű építőtábori világ mögött fölsejlik a kommunista diktatúra embertelensége, amit finoman meg lehet mutatni, és amiről kérdéseket lehet felvetni akár egy ilyen könnyed darabban is. És azt tapasztalom, a fiatalok, legyen szó nézőről vagy szereplőről, vevők erre.

Tompagábor Kornél leszögezi: a világ mindig ugyanúgy működött, a primer szintű emberi kapcsolatok nem, inkább csak a körülmények és a szabadságkép változott az idők folyamán. Éppen ezért úgy véli, fontos szembesíteni mindenkit azzal, hogy most szabadon élünk, szabadon utazunk és nyilvánítunk véleményt, szabadon dolgozhatunk, míg ezelőtt harminc-egynéhány éve nem lehetett külföldre menni vagy nyilvános helyen hangosan beszélni a vallásról és a hatalom világnézetével nem egyező kérdésekről.

– Egy-egy ilyen előadás rengeteg benyomásból és rengeteg ember közös munkája nyomán születik meg, amely során jöhetnek kiváló ötletek akár a hangmérnöktől is… A legfontosabb elv – tér vissza a kiindulóponthoz a rendező –, olyan darabot választani, amihez megvannak a színészek és a rendezői affinitás.

S ami elengedhetetlen, hogy izgalmas és a mai korhoz adaptált előadást kell csinálni. Az általam színre vitt Csárdáskirálynő például negyedórával rövidebb volt, mint a hasonló librettóból készített előadások, hogy a tempója felvegye azt a sebességi fokozatot, amit a 2017–18-ban élő néző be akar és be tud fogadni. Akkor, amikor egy filmben minimum 40 másodpercenként vágás van, egészen más ütemben kell dolgoznia a színháznak is, hogy felvegye a versenyt azzal, ami folyamatosan stimulálja az emberek figyelmét. Ezek a nyári előadások egyértelműen közönségcentrikusak. Nekiállhatna az ember a köldöknézegető nagy művészeteknek, ami nem is lenne ellenünkre, de akkor nem jönnének tömegével a nézők. Meg kell tehát találni az egyensúlyt. A megfogalmazás nagyon fontos, azaz, hogy milyen színvonalon születnek meg a darabok, milyen színvonalú zenekar játszik egy zenés darabban, milyenek a színészi alakítások, és milyen koncentrációban születnek meg az előadások. Nem szabad lehaknizni. És akkor működik.