Egy XXI. századi nő tipikus útkereséseiről szól Bischofné Hesinger Katalin verseskötete

A Bíbor-Fekete Blues a második verseskötete

Többek között így vall második, Bíbor-Fekete Blues című verseskötetéről a Zalalövőn élő Bischofné Hesinger Katalin. A szerző rögtön hozzáteszi azt is, bárkivel és mindenkivel előforduló, megélt dolgok inspirálták a verseket, hiszen azok egy 21. századi nő tipikus útkeresését tárják az olvasó elé.

– A Bíbor-Fekete Blues a második verseskötetem, az első még 2006-ban jelent meg Álmok, táncok, tövisek címmel – idézi vissza a szerző. – Az még kevésbé kiforrott stílusú verseket tartalmazott, inkább tapogatódzásnak lehet tekinteni. Ez a kötet minden szempontból más, a benne szereplő versek a valóságot mutatják be. Ezúttal csak megélt dolgokról írok, a Bíbor-Fekete Bluesban nincs költői mellébeszélés. Ezért is nevezhetjük naplóverseknek a benne szereplő költeményeket.

A szerző rögtön hozzáteszi: magának a címnek is fontos jelentése van. A blues egy zenei formanyelv, aminek van egy sajátos lüktetése és dallama. Ezt a lüktetést, ezt a ritmust és dallamot érzi a verseiben, annak ellenére is, hogy a többségük szabadvers. Egy részüket meg is zenésítették, ebben fia, Bischof András volt segítségére.

– A bíbor-fekete szóösszetétel pedig az élet fényes és árnyoldalára utal – magyarázza tovább Bischofné Hesinger Katalin. – Mindennek van egy bíbor, s egy fekete oldala is. Bármilyen utat is választasz, előre nem láthatod, nem tudhatod, hogy az jó irányba vezet-e. A színeket sosem tudod előre, mint ahogy nem létezik olyan út sem, amelyik csak az egyik oldalon vezet. Nincs tisztán bíbor, s nincs csak fekete oldal sem. Én nem akarok az a nő lenni, aki öt percre lakik a munkahelyétől, s a napja abban merül ki, hogy bejár dolgozni, majd onnan hazatérve ellátja az otthoni teendőit. Nekem szükségem van egy sokkal tágabb mozgástérre, utazásokra, a hobbijaim megélésére, az alkotásra. Szükségem van arra, hogy időnként kimozduljak Budapestre, s elmerüljek a romkocsmák világában, vagy megvegyek magamnak egy piros cipőt, amire rácsodálkozom a kirakatban, s aztán abban sétáljak az éjszakai Duna-parton. Mert éppen arra vagyok kíváncsi, s úgy szeretném látni, ahogy senki más nem látja. A Bíbor-Fekete Blues kötetben szereplő versek ezekről az érzésekről is szólnak, ezek a konkrét események ihlették.

65 verset tartalmaz

A szerző elmondása szerint magának a kötetnek a szerkesztése is ennek megfelelő, de nem tudatos, előre elgondolt koncepció eredménye. Bischofné Hesinger Katalin a versek születése során fedezte fel, hogy azok akár különböző gondolatiságok köré is csoportosíthatók. A 65 verset tartalmazó kötet fejezetekre oszlik, amiket egy-egy rövid prózai rész vezet fel. A szerző úgy fogalmaz: ezekből derül ki a legtöbb róla, ezért a prózai szövegek is nagyon fontos részét képezik a kötetnek. A Vágyakozó blues címet kapott részben szereplő versek az elindulásról szólnak, az útkeresés iránti vágyról, a Bíbor blues a nőiesség megélését fejezi ki, a Meztelen blues egy lelki önkitárulkozás, ahol teljesen őszintén, kendőzetlenül ír önmagáról, érzéseiről. A Fekete blues című fejezetnek drámai hangulata van, ahol többek között a férje halála kapcsán megfogalmazódott gondolataival szembesülhet az olvasó. Aztán jön a Hajnali blues, ami az újrakezdéssel kapcsolatos, míg a zárófejezet a Csendes blues címet kapta. Bischofné Hesinger Katalin azt mondja: az ember életében talán a csend a legfontosabb, hiszen akkor halljuk meg önmagunkat, a saját lelkünket, s kapunk választ a feltett kérdéseinkre, ha teljesen csendben maradunk.

– Bármibe is fogok, mindenben igyekszem kiteljesedni, de semmit sem csinálok sokáig, csak addig, amíg kedvem lelem benne – árulta el önmagáról a szerző. – Ha valamit elérek, ha valami elkészül, akkor megszűnik bennem az a vágy, hogy tovább foglalkozzam vele. Az Álmok, táncok, tövisek megjelenése után így hosszú időre felhagytam a verseléssel is, s csak az utóbbi időben kezdett el újra foglalkoztatni a költészet. A Bíbor-Fekete Blues versei cirka fél év alatt születtek, de magát a versírás folyamatát nem úgy kell elképzelni, ahogy arról az általános képünk kialakult. Én nem ülők órákon, napokon vagy heteken át a karosszékben, s javítgatom a verseimet. Én erre képtelen vagyok, belőlem inkább kirobbannak a gondolatok. Gyakran elegendő 2-3 perc egy vers megszületéséhez. Nagyon sok filmet nézek, amik beindítják az agyamat. Többször előfordult már velem, hogy éjszaka felébredtem, s ott, abban a pillanatban kész gondolatsort jegyeztem le. Ezért mindig van papír és ceruza a kezem ügyében. Volt olyan hét, amikor 5-6 versem is született, de ugyanígy előfordultak teljesen terméketlen időszakok is, amikor egyáltalán nem tudtam írni. A kötet elkészülte után ismét azt érzem, hogy kiírtam magamból minden gondolatomat. Ezek a versek egy 21. századi nő önvallomásai, amiket az tesz személyessé, hogy a velem történt események, a saját érzéseim ihlették. Ugyanakkor másnak, és másról is szól. A legnagyobb elismerésnek talán azt tartom, amikor egyik ismerősöm azt mondta, hogy saját magára ismert ezekben a versekben.

Az irodalom más területein is alkot

A Bíbor-Fekete Blues születésével Bischofné Hesinger Katalin egy időre ismét félre kívánja tenni a verselést, az irodalom teljesen más területein igyekszik megvalósítani önmagát. Van két, félig elkészült kötete, mindegyik gyermekeknek szól.

– Az egyik egy egészen kicsi gyermeknek szóló meséskönyv, aminek Zizi vagyok lesz a címe – szólt a konkrétumokról. – Volt egy macskám, őt hívtuk Zizinek, innen a mesehős neve. A másik egy modern meséket tartalmazó kötet lenne, ezt valamivel idősebb korosztálynak, a 8–10 éveseknek szánom, saját olvasásra. Talán ők az utolsó generáció, amelynek tagjai még hajlandók mesekönyvet venni a kezükbe. Ebben a kötetben egészen formabontó mesék kapnak majd helyet. Mindkettővel úgy állok, hogy még nem érzem teljesen kiforrottnak őket, ezért az is lehet, hogy helyettük egészen más dologgal jelentkezem. Rengeteg hobbim van, a színjátszástól az ékszerkészítésen át a mese- és versírásig. Állandóan feszegetem a saját határaimat, még az olyan dolgokba is szeretek belevágni, amikből nem biztos, hogy jól jövök ki. Most például a festészet izgat, a Bíbor-Fekete Blues illusztrációit is magam készítettem, s nagy örömömre a volt tanárom, Csider Sándor szombathelyi költő is rám bízta a hamarosan megjelenő új kötetének illusztrálását.