Rendhagyó tárlatvezetés

2018.07.23. 14:00

Kéz – Mű – Remek: népművészet, a Nemzeti Szalon 2018 kiállítása Budapesten

A hagyomány nem rab, hogy őrizzük, nem beteg, hogy ápoljuk, a hagyományt megélni kell – vallja Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zeneszerző és előadóművész, a Sebő Együttes vezetője, akivel ezúttal teljesen új szerepben, tárlatvezetőként találkoztunk.

Osváth Sarolta, Bebes Mátyás

Sebő Ferenc Kossuth-díjas népzenész volt a tárlatvezető

A Műcsarnokban megrendezett Nemzeti Szalonok sorában az idén népi kézműves mesterek, művészek mutatkoznak be, akik alkotó munkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak.

Innét tehát a kapcsolódás, hiszen köztudott, hogy az egykor építésznek készülő Sebő Ferenc zenei, művészi karrierje a kezdetektől szoros kapcsolatban áll népművészettel, ő maga nemcsak gitáros, hanem tekerőlantos is, énekes és dalszerző, valamint a hazai táncházmozgalom egyik alapítója. Ahhoz a „nomád nemzedékhez” tartozik, amely az 1970-es években új, friss szemléletet hozott a népművészetről korábban alkotott képbe. Így például a néptánc lekerült a színpadról és a táncházmozgalomban éledt újra, vagy a kézműves tárgyak a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek és újra bekerültek a mindennapi használatba.

Sebő Ferenc Kossuth-díjas népzenész volt a tárlatvezető
A gondosan kimunkált enteriőrök tájegységek szerint épültek fel Fotók: Bebes Mátyás

Mindezek hatására a népi kultúra megélhetővé vált – hangsúlyozta Sebő Ferenc, a rendhagyó tárlatvezetésen, majd arról mesélt, anno, hogyan élték át az autentikus népzenével való találkozást.

– Átütő erejű volt, amikor először széki zenét hallottunk Halmos Béla barátommal és évfolyamtársammal a rádióban, és megismertük Kallós Zoltán erdélyi gyűjtőmunkáját. Nagyon hamar mi is ott találtuk magunkat és megdöbbentünk, hogy a székiek még azok szerint a hagyományok szerint élnek és végzik a munkájukat, szórakoznak, mint a évszázadokkal korábban. Náluk még létezik a „bennszülött kultúra”, Hatalmas élmény volt az érintetlen zenei világ, amit mi újnak éreztünk, pedig ez volt igazán a régi! Szóval fordítva zajlott ez a folyamat, miközben szerte a világban egyre terjedt és mindent betöltött a rockzene.

Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt 50 év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág életű divat volt, nem egy lázadó, fiatal generáció szubkultúrája, hanem sokkal több annál.

A matyó motívumvilágot bemutató fal
A kiállításba csalogató első terem díszítése
Módosabbak kézzel faragott bútorai
Pásztorfaragások (sípok, furulyák) és szőttesek

Ma már elmondhatjuk, hogy a hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, ismert, hogy kisugárzó, magával ragadó, közösséget kovácsoló hatására számos országban – követve a magyar mintát – elindult a táncházmozgalom. Norvégiában például a magyar modell alapján népművészeti egyetemet is alapítottak. Egy sor, kihalásra ítélt hagyományos mesterség tudása maradt fenn a mai kézműves mesterek keze által – emelte ki Sebő Ferenc. Számára azonban mindennél fontosabbak a régi hangszerek, amelyek hangzása egészen más, mint a korszerű instrumentumoké. A duda, a tekerőlant, de a brácsa és a hegedű is másként szólt. Az értékmegőrzésnek köszönhetően, amelyben Bartók Béla és Kodály Zoltán járt az élen – szerencsére megszólalnak még ma is.

A Kéz – Mű – Remek. Népművészet. Nemzeti Szalon 2018 című kiállítás ezt az örökséget tárja a közönség elé. A kiállítás 12 termében a tárlat látogatói betekintést nyernek a táncházmozgalom kezdeteibe, majd teremről teremre láthatják, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá mai életünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét. Az alkotó művészek – több száz kortárs kézműves a mai korunkban is használható, szerethető tárgyakkal mutatkozik be, tehát nem régiségeket, nem egy letűnt világ emlékeit, hanem vadonatúj, korszerű eszközöket és használati tárgyakat, lakásdíszeket, öltözékeket láthatunk a történelmi Magyarország nevezetes tájainak, népi stílusainak, motívumainak mai értelmezésében. Az augusztus 20-ig nyitva tartó kiállítás ideje alatt a látogatók is kipróbálhatják a kézművesség fortélyait, a különleges hangszereket, vagy egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozat keretében pedig közös táncban, éneklésben vehetnek részt.

(A kiállítás vezető kurátora: Beszprémy Katalin, a szakmai és művészeti koncepcióért felelős kurátor Fülemile Ágnes volt. Társkurátorok: G. Szabó Zoltán, Pál Miklósné és Szerényi Béla.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában