Akik beleszerettek a gyógynövényekbe

2018.07.23. 15:00

Sáfránykóstolón jártak a zalaegerszegi kertbarátok

Közel három évtizedes kapcsolat köti össze a Zalaegerszegi Hagyományápoló Kertbarát és Kulturális Egyesületet a Csentei Szőlőtermelők Egyesületével. Rendszeresen részt vesznek egymás rendezvényein, s évente csapatostól ellátogatnak egymáshoz.

Fincza Zsuzsa

Horvát Lőrinc Icuka (üveggel a kezében) és Farics Dorisz, csentei szőlészegyesület elnöke citromos zsályalikőrrel és levendulás keksszel kínálja a zalaegerszegi kertbarátokat (a képen bal oldalt Koltai Miklósné és Both Istvánné, jobbra Papp Zsolt) Fotók: A szerző

Nemrég az egerszegiek kerekedtek fel, s egy busznyi néppel lepték el a Lendvától egy kurjantásnyira fekvő település közösségi házát, s, akárcsak otthon, egyből letelepedtek a terített asztalok mellé. Barátaik ugyanis különleges sütemények és még különlegesebb csemegék, itókák kóstolásával várták őket, s meghívták körükbe a finomságok készítőjét is.

Horvát Lőrinc Icuka (üveggel a kezében) és Farics Dorisz, csentei szőlészegyesület elnöke citromos
zsályalikőrrel és levendulás keksszel kínálja a zalaegerszegi kertbarátokat (a képen bal oldalt Koltai
Miklósné és Both Istvánné, jobbra Papp Zsolt) Fotók: A szerző

Horvát Lőrinc Ilona tősgyökeres lendvai, mint cukrász, szinte egész környéken népszerű, de az utóbbi években különleges fűszer és gyógynövénykertészetéről ismerszik. S amire a legbüszkébb: családjával ők Szlovénia első sáfránytermesztői.

– Gyógyszerésznek indultam, de nem fejeztem be az egyetemet, inkább hazajöttem és vállalkozásba kezdtem, 15 évig volt cukrászdám. Most már nincs, de a cukrászkodást nem hagytam abba, különböző kávéházaknak sütök. Nem sorozatgyártásban, hanem megrendelésre, van tíz jó receptem, általában abból kérnek. Természetesen az extra kívánságokat is teljesítem, de a hagyományos, „monarchiabeli” torták – az Eszterházy, a Bánffy, a Rákóczi túrós, a Dobos – a kedvenceim, s szerencsére az emberek is ezeket szeretik – fűzte kommentül a sütikóstolóhoz Ilona, aki amúgy jobban szereti, ha „Icukának” hívják, mert annak nincs szlovén megfelelője, ő pedig büszke arra, hogy magyar.

– Végül is a gyógyszerészet, mint be nem teljesült ifjúkori álom vitt a fűszer- és gyógynövények, valamint a velük előállított készítmények világába – folytatta Icuka. – Először levendulásunk volt, 350 bokor virult a területen, de elöntötte az árvíz – előtte 35 évig nem lépett ki a patak a medréből –, s csak 13 levendulatő maradt életben. Nem adtuk fel, ebből van most 550 levendulabokrunk, s még 500 tővel tervezzük gyarapítani az ültetvényt. A virágjából desztillációval illóolajat készítünk, a szárított virágot gyógyteákba, süteményekbe használjuk fel.

A porzója a fűszer – 1 gramm ára azonos egy gramm aranyéval
Eszterházy, Rákóczi, Bánffy – egy „kis” kóstoló a süteményekből

Ki is használtuk az alkalmat és elkértük a kóstolón nagy sikert aratott levendulás keksz receptjét: 250 gramm lisztből, 150 gramm kristálycukorral (a virág miatt kell ilyen sok), 125 gramm vajjal (nem margarinnal!), egy egész tolással, csipet sóval és két púpos teáskanál szárított levendulavirággal linzertésztát gyúrunk, egy órát hideg helyen pihentetjük, sodorjuk, szív alakú formával szaggatjuk és sütjük.

– Hat évvel ezelőtt beleszerettünk a sáfrányba. Ősi fűszer- és gyógynövény, a Pannónia sáfrányt már Mátyás király udvarában is használták. A világ legdrágább fűszere, 1 gramm sáfrány ára megegyezik 1 gramm arany árával. Nem csoda persze, hiszen termesztésében minden mozzanat kézimunkával történik.

Öt évvel ezelőtt Burgenlandban beszereztek 13 ezer sáfrányhagymát, a napokban aktuális a felszedésük, hogy a sarjhagymákkal új állományt hozzanak létre. Reménykednek a jelentős gyarapodásban, hiszen egy-egy „tő” tavaly már 12-15 virágot is hozott, ami ugyanannyi hagymára enged következtetni. Talán mondanom sem kell: az egerszegi kertbarátok egy része addig zsongott Icuka körül, míg meg nem ígérte, hogy közös a csentei barátaik közvetítésével küld nekik néhány sáfrányhagymát.

– Érdekes növény a sáfrány, októberben nyílik – nem egyszerre borul virágba az öszszes, általában két hétig tart a szezon. Olyankor minden áldott nap az ültetvényen virrad ránk, hogy még azelőtt leszedjük a virágot, mielőtt kinyílna és a rovarok elkezdenék dézsmálni a porzóját – az ugyanis a tulajdonképpeni fűszer. Egyesével kézzel gyűjtjük a virágot, szedjük ki belőle a porzót és gondosan, szobahőmérsékleten szárítjuk. Maga a növény a legzordabb télen is vígan zöldell, májusban azonban leszárad, teljesen eltűnik. Akár 7-8 évig is egy helyben maradhat, mi az 5. évben kiszedjük, majd visszaültetjük. Sáfrányos akácmézet, borecetet és tojáslikőrt készítünk belőle.

A harmadik fajta gyógynövényes készítményük, a citromos zsályalikőr is nagy tetszést aratott a zalaegerszegiek körében. A zsályát is maguk nevelik, s persze az sem egy gépesíthető foglalatosság – nem csoda hát, hogy Horvátéknál minden nap reggel hatkor kezdődik és többnyire éjfél után fejeződik be. A sok munkán Icuka mellett a család osztozik. A férjnek, aki műszaki ember, „kertészkeze” van, állítólag, ha a főzőkanalat ledugná a földbe, az is kihajtana.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában