Romantikus szőlőhegyek bájos pincékkel, történelmi múlttal Gősfán

Gősfának valóban nincs műemlék védettségű öröksége, viszont két nagy történelmi esemény színhely is volt a térség, amelyek közvetlen hatással voltak a falura. 1389-ben jegyezte fel a vasvári káptalan először a falu nevét, ebben a Gősfalvi Gős család birtokáról írtak. Mátyás király Egervári Lászlónak adta a birtokot, s a későbbikekben is az egervári várurak voltak a falu sorsának meghatározói. A törökök, Kőszeg ellen vonultukban először 1532-ben pusztítottak itt, majd 1550-ben pestisjárványban hullottak az emberek, s a település szinte teljesen elnéptelenedett. Megnyugvást egy rövid időre, az innét pár kilométerre, 1664-ben megkötött Vasvári béke hozott. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy 1664-ben Köprülü Ahmed nagyvezír Zrínyi-újvár elpusztítása után Kanizsa, majd Egerszeg irányába vonult. A szövetséges császáriak vezére Montecuccoli a tábornokaival Lentiben döntött úgy, hogy a Rábánál állítják meg a törököket. Az ütközetre július 31-én, Nagyfalunál került sor, ahol a kétszeres túlerőben lévő oszmánokat sikerült visszaverni, akik Vasvárra vonultak vissza. Augusztus 10-én, 20 évre szóló fegyverszüneti megállapodást írtak alá a felek Vasvár mellett, az oszmán táborban. Ezután telepítették be újra Gősfát, s húsz évig viszonylagos békében is élhettek az emberek, de 1684-ben ismét lerombolták a falut a törökök.

A másik nagy történelmi esemény 1706. november 6-7-én történt, amikor a szomszédos Győrvár mellett, Gősfa határát is érintve zajlott a Rákóczi-szabadságharc dunántúli hadjáratának egyik legjelentősebb, kuruc győzelmet hozó összecsapása. A kuruc hadvezetés legfontosabb célja ekkor az volt, hogy megakadályozza Heister Hannibál altábornagy Horvátország felől betörő csapatainak és Stharenberg Guidó Esztergom alól érkező csapatainak egyesülését. November elején Heister felperzselte Zalaegerszeget, majd figyelés és felderítés nélkül haladtak Győrvár felé, érkeztek meg a falu melletti mocsarakon át vezető gáthoz, ahol rájuk csaptak a kurucok. Lovas rohamuk kettéválasztotta a császári csapatok hadoszlopát, egyik részük átrohant a gáton, többségük a gát innenső részén lévő malomhoz szorult. Éjszakára a kurucok visszatértek Egervárra, majd a mai vasútvonal mentén húzódó gősfai dombok rejtése alatt Győrvár szélére értek, s innét támadtak rá a labancokra, akik a mocsár felé hátráltak. Heister Hannibált egy 17 éves zászlótartó, Sibrik Gábor elfogta. A kurucoknak úgy 100 emberük halhatott meg, míg a császáriak legalább 3 ezer embert veszítettek. Ekkor született ez a nóta: „Sopronnál az német falkástul szaladott,/ Győrvárnál az tóban,/ Posványos gázlóban / Mind belé fulladott, mind belé fulladott.”

-A Vas és Zala megye határán lévő emlékművet évek óta mi is megkoszorúzzuk – említi Mária, majd munkatársaival, Horváth Edittel a Gősfa Község Kultúrájáért, Fejlődéséért Egyesület elnökével, önkormányzati képviselővel, s Fatér Andrea falugondnokkal bejárjuk a Gősfai hegy pazar dombvonulatait, völgyeit. A vitárgyai szőlőhegyrész völgyében hatalmas kamion állja az utat, s egy másik gépmonstrum az ide felhalmozott ághegyet aprítja.

-Jó, hogy nem veszik kárba a sok ágfa, ami egy elvadult terület kitisztításakor keletkezett, s az önkormányzatunk is hordatott ide aprítani valót – mondja Mária, s a völgyben, az árnyas fák alatti padokra mutatva így folytatja: – A gazdák igen összetartanak, rendszeresek itt a baráti találkozók. A padok melletti cserép egy esőbeállóé lesz, a fáját már elvittük a gatterhoz felvágatni. A faluban megörököltünk egy régi házat, amit új élményközpontnak alakítunk át, pajtaszínházzal a szomszédságában, hogy mindenki elférjen a rendezvényeinken, aminek egyik színfoltja a Rozmaring Tánccsoportunk.

A Vitárgyán találjuk Török Imre pincéjét, aki a felségével a hordókat mossa.

-A tulajdonos én vagyok – jegyzi meg nevetve a feleség.

– Ez igaz, én csak benősültem úgy ötven évvel ezelőtt. Az anyósomék igen jó bort termeltek, a falon egy sor régi oklevél is tanúsítja ezt. A jövő héten szüreteljük a koraikat – fűzi hozzá Török Imre, s a ház borát mutatja, aminek a címkéjén a már említett halott támasztó felírat díszeleg. Már az 1700-as években hegybíró és 12 esküdt irányította Gősfa Hegységet, 1717-től pedig pecsétjük is volt. 1808-ban 21 hold volt a hegyen az urasági szőlő, 108 hold pedig a jobbágyszőlő. Gyönyörű pincék épültek, közülük egy még műemléki védelmet is kapott, de az épület romossá vált, s mára megsemmisült.

-Itt volt a műemlék pince – mutatja a polgármester a Felső-hegy tetején az üres, fűvel benőtt placcot. A közeli fák hűvösében egy hatalmas faragott fa hever a fűben, ennyi maradt az óriásprésből, ami az egykori pincében szolgált…

A közelben több régi pincének is beszakadt már a teteje. Egy régi matuzsálem viszont még dacol az idővel. A gaz akkora körülötte, hogy megközelíteni sem lehet, szomszédságában egy 1920-ban állított kőkereszt vár jobb sorsára.

- Az önkormányzat részére akartuk megszerezni ezt a pincét, de az egyik örökös családtagjának kellett az épület. Bakancsos turistákat akart idehozni – említi Mária.

A Felső-hegy tetejéről kinyílik előttünk a táj, egész közelinek látszik a szomszédos Győrvár templomtornya. Lankás mezők, a szemközti lakhegyi, egervári dombvonulat, a Sárvíz-völgye bűvöl el. A 83 éves Csalló Józseffel itt találkozunk:

-Példás rendben tartottuk a szőlőt. Egy-egy alkalommal 250 liter permetlevet kellett elnyomnom. Még ezt is szerettem csinálni, a szőlő megérdemelte – mondja, s örül, hogy a fia is gondozza a szőlőt, s a szomszédja új parcellákat telepít, építkezni is akar a gyönyörű tájban.

A csupa virág faluban a templomot 1902-ben, Szent Márton tiszteletére szentelték fel, része a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalnak. Az egykori iskolában a helytörténeti kiállítást érdemes megnézni. Az 1872-ben épült, s felújított iskolát elfoglalja a paraszti életmódhoz és gazdálkodáshoz kötődő mintegy 600 tárgy. Szeghyné Keszei Edina faluházvezető megmutatja a szobákat, amelyekben az iskola emlékei is helyet kaptak. A táblán az utolsó tanév felirata: 1974-75, az utolsó tanító: Luif Ferenc.

-Felmentünk a padlásokra is kutatni, később maguktól is hozták a családok a régi tárgyakat – említi Mária. Edina a gyűjtéskor még nem itt élt, egy éve költözött a faluba Zalaegerszegről. A nem hiányzik a város kérdésre így válaszol: – Gősfa a nyugalom szigete.

A falu, ahova Egervár és Győrvár között lehet lekanyarodni a 74-es főútról 1950-ig vasi település volt. Utat, mint azt a vasúti kereszteződést követően, az út széli parkban őrzött korabeli, törött kőtábla mutatja, 1949-ben kapott: „Utat az 5 éves terv keretében építették az útépítő munkások Gősfa község dolgozó parasztságának.” – olvashatjuk. A kereszteződésben a tábla azt jelzi, hogy Zalaegerszeg 14, Vasvár 11 kilométerre van innét. Nem távolság annak, aki érintetlen természeti környezetben szeretne barangolni!

-Gősfán szeretettel fogadunk mindenkit, aki nyugalomra, s szép tájra vágyik – köszön el Mária, s megajándékoz egy palack gősfai Halott Támasztóval.