A kitelepítettek tiszteletére készült emléktábla Pusztamagyaródon

Az eseményt (melyet megtisztelt jelenlétével Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő is) szentmise előzte meg a dél-zalai község templomában, melyet Sághegyi Gellért plébános celebrált. A megemlékezés szónoka dr. Ferenczy Sándor, Pusztamagyaród díszpolgára, a község volt háziorvosa volt, aki beszédében rámutatott: mindazoknak, akiknek szerte az országban a háborús hősi emlékműveken szerepel a nevük, nem adatott meg, hogy hazájukban nyugodhassanak. Legtöbbször jeltelen tömegsírokban, „jobb” esetben külországok katonai temetőiben, csak számmal jelölt síremlékek alatt alusszák örök álmukat.

– Megtalálni nem lehet, elfeledni pedig nem szabad őket – jelentette ki. – A ma élő generációnak kötelessége a hősi emlékművek gondozása, megőrzése, hiszen talán ezek azok, amelyek egyedüliként állítanak emléket az odaveszett apáknak, nagyapáknak, testvéreknek és barátoknak.

Az avatóbeszédet Kiss Bódog Zoltán, a POFOSZ zalai elnöke mondta, aki rámutatott: Zala megye Trianonban elvesztette területe 1/3-át, de ha ez még nem lett volna elég, Kádár János belügyminisztersége idején a határsávból 37 településről közel 1500 embert hurcoltak el, akikért éjjel 2 és 3 óra között jöttek a legbrutálisabb módszereket alkalmazó ávósok.

Az emléktáblát végül az ötletgazda és a tábla elhelyezésének fő szervezője, Bene József (aki családja révén maga is érintett a kitelepítésekben), valamint a szintén fájdalmas emlékeket őrző Karakai István leplezte le.