Nyakát törte a menekülő bika – Nagy károkat okoz az agancsgyűjtés

A szűken vett történet, amiről a Zalavölgyi Vadásztársaság vadászai értesítették szerkesztőségünket, ennyi, de az ilyen eseteknek, melyek sajnos nem ritkák, súlyos és tragikus következményei is lehetnek. Erről beszéltünk Papp Lajossal, a vadásztársaság elnökével.

– Magától nem megy így neki korlátnak és kerítésnek, biztosak lehetünk abban, hogy kényszer hatására tette, magyarul űzték az állatot. Hajtották az erdőben, kénytelen volt menekülni, és nem volt lehetősége kiválasztani egy biztonságosabb menekülő útvonalat. Nekiment a főútnak, noha ott mindkét oldalon szalagkorlát van, aztán nekiugrott a kerítésnek, és kitörte a nyakát. Ebben az időszakban, február közepétől körülbelül március közepéig hullatják el a gímszarvasbikák az agancsukat, ilyenkor sajnos megindulnak az agancsgyűjtők. Nap mint nap látják a hivatásos vadászaink, hogy autók állnak az erdő szélén, becslésünk szerint harmincan-negyvenen is járják a vadászterületünkön levő erdőket olyanok, akik kíméletlenül hajtják a szarvast. Ez a meg­zavart, körülbelül négyéves bika is valószínűleg hamarosan elhullajtotta volna a fej­díszét, természetes körülmények között. Páros tizennégyes az agancsa, fiatal, ígéretes gímszarvasbikáról van szó, amely néhány év múlva nagyon értékes agancsot fejlesztett volna – mondta az elnök, aki az illetéktelen agancsgyűjtésnek e konkrét eseten is túlmutató károkozásáról és veszélyeiről is szólt.

Mint elmondta, a vadászok januárban befejezték a téli terelő vadászatokat. Most már vemhesek a szarvastehenek, a bikák hullajtják az agancsukat, éppen ebben az időszakban lenne szükségük a nyugalomra, pihenésre, de mint az elnök fogalmazott, a vadállomány pihenés helyett katasztrofális időszakot él át az egyre több agancsgyűjtő tevékenysége miatt. Egyik erdőből a másikba zavarják az állatokat, onnan pedig vissza, fizikai állapotuk leromlik.

– Néha a nagyobb mezőgazdasági területeken megállnak, és nagyobb csapatokban összeverődve próbálnak védekezni együttesen. Amíg meg nem hajtják őket onnan is, és menekülnek, amerre tudnak. Közben a vetésekben komoly taposási kárt okoznak. Hiszen nem mindegy, hogy nyugalmasan átmegy az őszi vetésen néhány szarvas, vagy negyvenes-ötvenes csapatokban átrohannak. Emiatt aztán konfliktus keletkezik a gazdálkodók és a vadászok között, ami az agancsgyűjtők miatt alakul ki. Arról nem is beszélve, hogy a menekülő szarvas nagy veszélyt jelent a közlekedőkre, az autókra, az utasokra, amikor átrohan az országúton – tette hozzá Papp Lajos.

Elmondta még, hogy a társaságuk is összegyűjti az agancsokat, kíméletes módon, az engedéllyel rendelkezőktől. Áprilisban házi bemutatót tartanak hullajtott agancsból, azokból tudnak következtetést levonni, hogy milyen a gímszarvasállományuk. Ez a szakmai lehetőség is szűkül, ha eltűnik az agancs a területről. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ilyenkor kora reggel és az esti órákban lesvadászatok vannak, amelyek során hosszú lövéseket adnak le az erdő felé, s eközben az agancsozók mozgása, váratlan feltűnése nagyon veszélyessé teszi a vadászatot. Egyébként a törvény szerint a hullajtott agancs az illetékes vadgazdálkodó tulajdona, az engedély nélküli gyűjtése lopásnak minősül.