Így szállták meg a németek annak idején Zala megyét

Mindeközben amerikai és angol bombázógépek egyre hevesebb támadásokat intéztek a német nagyvárosok ellen.

Magyarországon Horthy Miklós kormányzó és legszűkebb köre – látva, hogy a hadiszerencse végleg elpártolt Németországtól – egyre komolyabban latolgatta a háborúból való kiugrás lehetőségét. Kállay Miklós miniszterelnök (1942–1944) már a megelőző évben, 1943 szeptemberében kézhez kapta az angolszász hatalmakkal kötendő előzetes fegyverszüneti megállapodás feltételeit. Ám azok ténylegesen csak akkor léptek volna életbe, ha Olaszország vagy a Balkán irányából amerikai vagy brit csapatok érik el Magyarország határait.

Margaréta-terv

A német hírszerzés az első perctől fogva tudott a magyar kormány tárgyalásairól, és mivel a szovjet előrenyomulás egyre jobban felértékelte Magyarország stratégiai helyzetét, Hitler elrendelte a katonai megszállás előkészítését. A hadvezetés rövidesen kidolgozta a terveket, amelyek értelmében a kijelölt alakulatok négy irányból, Szerbia, Horvátország, a birodalomhoz csatolt Ausztria, valamint Szlovákia felől benyomulnak Magyarországra, elfoglalják a stratégiai jelentőségű pontokat, és megszállják a fővárost. A magyar honvédség részéről nem számítottak komolyabb ellenállásra, ezért csupán a laktanyák zár alá helyezését irányozták elő. A művelet fedőneve Margaréta- terv lett, kezdetét pedig 1944. március 19-re tűzték ki. A zökkenőmentes végrehajtás érdekében Horthyt március 18-ra Hitler a Linz közelében található Klessheim-kastélyba kérette, ahol aztán már kész tények elé állította a kormányzót.

Március 19-én, vasárnap hajnali négy órakor megkezdődött a Margaréta-terv végrehajtása, s ennek nyomán Zala megye területén is megjelentek a megszálló csapatok. Georg Heinrich Zwade vezérőrnagy irányítása alatt a horvátországi Varasd térségében már napokkal korábban felvonult a 367. gyaloghadosztály, illetve az annak alárendelt 18. „Horst Wessel” SS-önkéntespáncélgránátos- hadosztály. A megye stratégiai pontjainak megszállása alapvetően a Waffen-SS katonáinak feladata volt, a többi alakulat a Balaton két partján tovább nyomult Székesfehérvár irányába.

Werner Hörnicke SS-Sturmbannführer (SS-őrnagy) katonái birtokba vették a Mura-hidat és a murakeresztúri vasútállomást, majd bevonultak Nagykanizsára. A város honvéd helyőrségét lefegyverezték, ellenőrzésük alá vonták a vasúti pályaudvart, a postát, és ideiglenesen megszakították a távközlési vonalakat. Az SS alakulatok egészen május elejéig állomásoztak Nagykanizsán és környékén. A megye néhány más pontján is megjelentek a német katonák, így a lispei olajmezők, valamint a tapolcai repülőtér őrzését is Hörnicke fegyveresei vették át.

A német katonai vezetés kifejezetten megtiltotta katonáinak, hogy Magyarországon a polgári lakosság körében rekviráljanak vagy velük szemben erőszakosan viselkedjenek. Ennek ellenére a megszállást követő napokban több olyan jelentés futott be a zalaegerszegi főispáni hivatalhoz, amely szerint az SS-katonák a zsidó lakosok körében fosztogattak és raboltak. Az elkövetett atrocitásokról részletes jegyzőkönyvek a pacsai járásból maradtak fenn. Az iratokból kitűnik, hogy a visszaélések elkövetői magyarul jól beszélő, magukat bácskai németnek valló egyének voltak, akik a hatóságok gyanúja szerint a helyi lakosságtól szerezhették a zsidó családokra vonatkozó információkat.

Egeraracsa községben Fischer Rudolf zsidó kereskedő családjától férfi- és női ruhákat, készpénzt követeltek, miközben azzal fenyegetőztek, hogy ha ellenállnak vagy bárkinek szólni mernek, mindannyiukat megölik. Végül Fischeréket arra kényszerítették, hogy az összeszedett holmikat ők maguk hordják ki a német katonai járműre, majd pedig barátságosan búcsúzzanak el, mintha csak jó ismerősök lennének. Hasonló jelenetek játszódtak le Zalaapátiban is, ahol a Thurn, Schwarz és Beck családot rabolták ki. Bár az eseményeknek a helyi lakosok közül többen is szemtanúi voltak, tanúvallomást senki nem akart tenni, de a megfélemlített zsidó családok is vonakodtak attól, hogy hivatalosan feljelentést tegyenek. Mivel az országban több helyen is történtek visszaélések, a Belügyminisztérium a zalai ügy aktáit is bekérette, az abban foglaltakat a német katonai vezetés tudomására hozta, de arról nem maradt fenn adat, hogy bárkit is felelősségre vontak volna.

A szerencsétlenül járt emberek azonban hiába reménykedtek abban, hogy hallgatásukkal legalább a családjuk életét megmenthetik. A német megszállás legsúlyosabb következménye ugyanis a magyarországi zsidó lakosság gettókba zárása, majd haláltáborokba hurcolása lett. Az Auschwitz felé tartó szerelvényeken pedig az egeraracsai és a zalaapáti zsidó családok tagjai is ott voltak. A jegyzőkönyvekben szereplő személyek közül egyedül Fischer Rudolf élte túl a vészkorszakot, de felesége, két kislánya és édesapja – a Thurn, Schwarz és Beck, valamint más környékbeli zsidó családok sorsában osztozva – a gázkamrákban lelte halálát.