Nemespátrón közösen emlékeztek a hősökre

A ceremónia hálaadó istentisztelettel kezdődött.

Szmodics Zoltán, a presbitérium tagja, az evangélikus gyülekezet felügyelője elmondta: minden évben, a betakarítás, a kerti munkák végén köszöntet mondanak a termett javakért és a mindennapokért.

– Mást is ünnepeltünk a szertartás során – hangsúlyozta. – A reformáció közelgő, ötszáz éves évfordulóját. Ennek tiszteletére faragott emlékoszlopot is állíttattunk a templom tőszomszédságában, illetve almafát is ültettünk.

Legutóbb a millennium, az ezredforduló során állíttattak faragott emlékoszlopot a nemespátrói hívők. Ezúttal pedig a reformáció félezer éves évfordulója előtt tisztelegtek újabb faragott alkotással, melyet a falu szülötte, Vass József készített. A mementót Smidéliuszné Drobina Erzsébet lelkész áldotta meg a vasárnapi istentisztelet után.

– Érdekes története van, miért gyümölcsfát választottunk – jelezte Szmodics Zoltán, a gyülekezet felügyelője. Megkérdezték Luther Mártont bő ötszáz évvel ezelőtt a tanítványai, mit tenne, ha tudná, ez a mai nap az utolsó a földi létben. A reformáció atyja pedig azt mondta: ültetne egy almafát – fogalmazott Szmodics Zoltán.

Hangsúlyozta azt is: az oszlopavatón és az almafa ültetésen nem csak a kétszáz fős gyülekezet tagjai vettek részt, katolikus hívek is szép számmal. A faluban összetartanak, közösen ünnepelnek a különböző felekezetekhez tartozó emberek. Együtt emlékeztek meg vasárnap – az istentisztelet és az avatóceremónia során – ’56 hőseire is. A szertartáson Vajda István nyugalmazott lelkész szavaival kiemelte: a nemzet összefogása, a hit és a hazaszeretet a szabadságharc során is megmutatkozott.

Az ünnep agapéval zárult a közösség házban.