„Tarvágás Zala szívében – miért nem állítja meg senki?”

A minap a Zalai Hírlap egyik neve elhallgatását kérő olvasója küldött fotót szerkesztőségünkbe, jelezve, hogy hatalmas területen vágták ki az erdőt Gellénháza és Sárhida között. Néhány hete kollégánk fotózta le, hogy mennyire megváltozott egyik napról a másikra a táj, akadály nélkül átlátni Nagylengyelből Petrikeresztúrra. Olvasóink felháborodásuknak adtak hangot közösségi oldalunkon, meglehet, hogy jogosan aggódnak. A fakitermelés mikéntje, valamint a tarvágási törvény megosztja az embereket. 

A fa és az ember élete párhuzamos: függünk egymástól

Tudta, hogy nem csak 

• a zalaegerszegi Parkerdő és Azáleás-völgy, 
• a nagykanizsai Csónakázó-tó környéke, 
• a vétyemi ősbükkös, 
• a keszthelyi Helikon Park fái, hanem számos település zöld része védett terület? Csak Zalában majdnem száz terület. Az állami tulajdonú zöldek mellett pedig ott vannak a magán- és önkormányzati erdők. Tény, hogy modern életvitelünkhöz még sok helyen papírt (zsebkendőt, WC-papírt, csomagolóanyagot) használunk, holott a digitalizáció éppen a papírmentességre kellene, hogy ösztönözzön. Fával fűtünk és fabútorokkal rendezzük be a házunkat. És jó esetben fa a bölcsőnk és a koporsónk. Ám kérdés, hogy mi miként viszonozzuk a természetnek azt, hogy értünk van. 

Fenntartható erdőgazdálkodás vs. tarvágási törvény. Így kell a természeti kincseket védeni?

Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya azért nem támogatta a tarvágási törvényt, mert ha az őshonos fafajú erdeinkben gazdasági hasznosítás zajlik, akkor annak csakis ökológiailag fenntartható erdőgazdálkodásnak szabadna történnie, ami megtartja az erdő ökoszisztémájának az integritását, a stabilitását és alkalmazkodó képességét. A természetvédők úgy vélik az intézkedéssel törvénybe foglalták a hírhedt „tűzifarendelet” egyes, tarvágást megkönnyítő rendelkezéseit. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország Alapítvány ugyancsak tiltakozott a tarvágási törvény ellen.

- Bízunk abban, hogy az Alkotmánybírósághoz kerülhet még egy normakontrollra az anyag, s a törvényalkotókat kötelezi arra, hogy megfelelő, szakmailag is megalapozott, mindenki által elfogadható jogszabályokat hozzanak, ez lehet a következő lépés – felelte érdeklődésünkre dr. Halmos Gergő, az MME ügyvezető igazgatója. - Legfontosabb jelenleg, hogy a természetes, őshonos erdőket természetes állapotban őrizzük meg, mert így tudjuk biztosítani azok hosszú távú fennmaradását. A természetvédelem mellett ne feledjük a klímavédelmi és egyéb, akár a rekreációs, életmódbeli szolgáltatásokat, amiket az erdők tudnak nyújtani, a talaj- és vízmegtartó képességről nem is beszélve (lásd. Parajd katasztrófája *szerk). A fenntartható erdőgazdálkodás számunkra a Pro Silva által népszerűsített szálalásos és állandó erdőborításra törekvő módszert jelenti. Azaz a minőségi faanyagtermelés mellett biztosítja az erdei biodiverzitás és az erdei ökoszisztéma funkciók folyamatos fennmaradását. A védett erdőkben csak így szabadna gazdálkodni. A mostani rendelkezések éppen az ellenkező irányba mutatnak - mondta a szakember.

Halmos Gergő hozzátette, sajnos még mindig jelentős a tarvágásos erdőgazdálkodás hazánkban, ám reméli, hogy egyre többen térnek át a fenntartható erdőgazdálkodásra. Az állami tulajdonú területeken pedig – nem csak a védett erdőkben - nem biztos, hogy akkora profitot termelnek, amiért érdemes kivágni a fát, valamint nem igazán nemzetgazdasági húzóágazat a védett erdők kitermelése. Ráadásul az állami tulajdon áttételesen éppen az állampolgárok tulajdonát jelentené, ezért nem mindegy, hogy miként bánunk természeti kincseinkkel, gyermekeink, unokáink jövőjével. A biológus igazgató végül még arra hívta fel a figyelmet, hogy Zalában valóban kiemelt jelentőségű kérdés az erdők állapota, hiszen az ország egyik legzöldebb vármegyéje.